Playoff-percek: Itt a szeptember, megkapta a házit a Bucks

A Heatnek van ellenszere Giannisra?

Az alapszakaszban is látszott, hogy ha nem is mindig teljes meccsekre, de azért időszakokra limitálni tudja az MVP-t a Miami és ez most is abszolút így történt, Erik Spoelstra terve tökéletesen bevált. Az első negyedben még voltak azért gondjaik, utána viszont már megtalálták a kellő távolságokat, a kellő ritmust és azon felül, hogy Bam Adebayo személyesen is remekül védekezett rajta, kiváló ütemben zártak össze körülötte a többiek - Giannis egyszerűen túl lassan gondolkodik és dönt ilyen helyzetben, emiatt sokszor került gondba. Beszédes, hogy 12 mezőnykísérlettel zárt mindössze, amelyek közül öt is a triplavonalon túlról érkezett - összesen négy kétpontos kosara volt, ebből egyetlen egy érkezett betörés után a festékből. Alapvetően irányítani sem tudott, a 9 gólpassz szép, de ebben azért volt olyan, ami már a legvégén, eldőlt helyzetben érkezett, volt több handoff, ugyanakkor hatszor el is adta a labdát (szinte mindet úgy, hogy vezette, vezette, majd valaki kiütötte a kezéből), egyelőre egyáltalán nem találta önmagát. Amíg emberről eldobott középtávolikkal, leütésből elengedett triplákkal operál és pláne amíg 4/12-vel büntetőzik, addig Spoelstra mosolyogva húzza be az X-et a "teljesítve" négyzetbe Giannis levédését illetően...

Még egy dolog: a görögnek valószínűleg a fejében is ott van most már a Miami, volt sorozatban négy olyan büntetője, ami a gyűrűig is alig ment el, vagy akár szimplán homály lett - ezek nem férnek bele.

Pedig Khris Middleton most igyekezett

Pocsék szériája volt az első körben Middletonnak, most viszont rögtön tesztelte is a Heat, hogy mi van akkor, ha Giannist megfogják, így a második számú embernek kell előlépnie a támadások vezérévé úgy, hogy neki nyilván szabadabb az út, mintha a görögön nem lenne ott 2-3 védő. Nos, egy darabig ez ment, Middleton bedobálta a nehezeket, voltak triplái, középtávolijai, az elrontott támadásokat is megmentette, még a többieket is bevonta, pontosan azt hozta, ami tőle kellett volna, de aztán a fordulás után valahogy már neki sem ment - Brook Lopezzel párban 40 pontot dobtak a nagyszünetig (a csapatszintű 63-ból), utána viszont összesen 12-t tudtak összehozni. A végén különösen fájó volt az, hogy Middleton próbált mindent magára vállalni, de már nagyon nem ültek a dobásai és bár a végső statisztikái rendben voltak, ezzel a teljesítménnyel még mindig nem győzött meg senkit arról, hogy ha gondban vannak elöl, akkor ő meg tudja menteni az estét - az első negyed 40 pontja után tűnt el Giannis, ezt követően pedig 23, 23 és 18 pontot szórt csak a Bucks.

Persze a végjátékot azért ne kenjük rá: ő vállalta el a dobásokat, mert az igazi vezér, az MVP használhatatlannak tűnt, Eric Bledsoe kihagyta a meccset és a komplett csapat rendkívül fájdalmasan nézett ki támadásban ekkor, sőt, igazából az első negyed után elég sokszor - erre mindenképpen ki kell valamit találnia Budenholzernek.

Változtatott a Bucks, de nem jött be

Mi is írtunk róla a párharcfelvezetőben, hogy a Milwaukee alapvetően sok hármast ad fel védekezésben és a festéket uralja, ami nem biztos, hogy kifizetődő lesz a liga egyik legjobban triplázó csapatával szemben - nos, Mike Budenholzer át is állította együttesét és mindenki rohant ki zavarni a távoli dobásokat. Ennek az lett az eredménye, hogy Duncan Robinsont eltüntették és csak egyetlen palánkos triplát tett hozzá, valamint hogy összességében is csak 12 hármast dobott be a Miami (azokat viszont szűk 39%-kal...), ugyanakkor teljesen kiürült a festék, amit a Butler-Dragic páros olyan szinten büntetett meg, hogy gyakorlatilag ott verték meg a ligaelsőt. Ehhez persze nagyon kellett az is, hogy Bam Adebayo 17 lepattanót, közte 6 támadót húzzon le és Jae Crowder is belecsimpaszkodott kilenc lecsorgóba, de mindezek eredményeként 46-34-re nyerték a lepattanózást és 42-24-re nyertek a festékben, valószínűleg nincs ember, aki erre így ebben a formában számított. Voltak azért időszakok, amikor inkább behúzódtak mégis, akkor Butler, vagy Herro meg is büntette őket, nagyon érdekes lesz látni, hogy ez marad-e az alap filozófia a folytatásban is a részükről némi finomhangolással (jobban átgondolni, hogy mikor lépnek vissza a festékbe), vagy visszatérnek "önmagukhoz" és próbálják bent megnyerni a mérkőzéseket.

Itt említsük meg, hogy a Miami legnagyobb fegyvere azért továbbra is a tripla, az, hogy úgy tudtak meccset nyerni Butlerék, hogy csak 12 hármast dobtak és a Milwaukee túldobta őket kintről (16 hármas 45,7%-kal), az nagyon komoly fegyvertény.

Jimmy Butlert erre tartják

Butler elképesztő teljesítményt nyújtott, tényleg csak annyit lehet írni róla, hogy ilyen egy PO-ban is használható vezér - amikor kell, akkor lép elő, az, hogy az utolsó nyolc labdabirtoklásból hatot ő fejezett be és mindegyiket legalább két ponttal, illetve hogy a végén kb. egálról indulva 15 pontot szórt és megnyerte a meccset a Heatnek, mindent elmond.

Egyébként a 40 pont egyrészt PO-karriercsúcs számára (tavaly dobott egyszer 36-ot a Sixers mezében), másrészt pedig személyes Heat-csúcs is neki, mert ebben a szezonban egyszer sem dobott még ennyit - nem mellesleg a klubnál eddig csak LeBron James és Dwyane Wade volt képes 40-et hinteni a rájátszásban.

Továbbra sem hajlandó feladni a Thunder

Néhány napja írtunk már arról, hogy az OKC hányszor fordított komoly hátrányból ebben az idényben. Most ugyan nem engedte el annyira ellenfelét Billy Donovan együttese, de újabb szoros végjátékot sikerült behúznia, már nem először a párharc során, ez pedig egy hetedik meccs előtt nagyon jó előjel.

Csak nem akar összeállni huzamosabb időre a Rockets játéka

Az első két, sőt, három mérkőzésen még nagyrészt az történt, amit a Houston akart. Azóta Russell Westbrook is visszatért, az ötödik találkozón pedig a védekezés is újra összeállt. Utóbbival a hatodik összecsapáson sem volt túl sok probléma, de Westbrook hiába lett agresszívebb, ez egyelőre inkább csak több hibát eredményezett: a 22 eladott labdából vastagon kivette a részét a maga 7-jével. Pedig erre eddig nagyon szépen odafigyelt a Rockets: a két korábbi vesztes meccs során is csak 14 és 16-szor vesztette el a játékszert, az első két találkozón pedig csak 7-7 alkalommal. Most a külső dobások sem mentek (15/44, 34.1%), és még így is volt esélye a Houstonnak - az utolsó perchez közeledve még vezetett a Rockets, a szoros meccseket viszont egyelőre rendre bukja a texasi alakulat, döntő fölényt pedig csak a meccsek felén tudott eddig kialakítani. Mehet ez a rengeteg betörésre, kiosztásra, külső dobásra építő játék sokkal jobban is a későbbiek során, láttuk már ezt, de egy esélye maradt Mike D'Antoni együttesének, és teljes lutri, hogy mit láthatunk majd tőlük.

Eltűnt Jeff Green, elég lesz a Rockets kezdője?

Az első három meccsen közel 20 pontot átlagoló Green az, aki a korábbiakhoz képest nagyon visszalépett - Ben McLemore-nak csak az első meccse volt igazán jó, Austin Rivers pedig az egész PO-ban láthatatlan eddig, és ennyi volt a Rockets kispadja. Westbrook visszatérésével, a játékpercek és a feladatkörök újragondolásával nem akkora csoda Green visszalépése, de a negyedik meccs óta nem igazán megy neki a dobás, pedig vannak vállalásai szép számmal. Nyerhet párharcot nélküle is a Houston, de ha Danuel House lesz az egyetlen igazán komolyan vehető opció támadásban a cserék közül, akkor a kezdőcsapatnak kell intéznie a továbbjutást - márpedig eddig nem igazán kiegyensúlyozottak Gordonék.

Chris Paul csodálatos

Egy igazi vezér pontosan tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, Paul pedig ebből (is) jelesre vizsgázik jelen pillanatban. A gólpasszairól, társai kiszolgálásáról híres CP3 háromszor volt igazán agresszív támadóoldalon, ezt a három meccset nyerte meg csapata: a harmadik és a negyedik találkozón 26-26, most pedig 28 pontig jutott. A recept elég nyilvánvalónak tűnik, főleg hogy a Gallinari - Gilgeous-Alexander - Schröder trió hullámzó: Paulnak a mindent eldöntő hetedik mérkőzésen is magára kell vállalnia a pontszerzés jelentős részét. Korábban sült már be ő is döntő fontosságú összecsapásokon, nemcsak Hardenről és Westbrookról mondható el ez a túloldalon. Idén azonban annyival többet nyújt a vártnál, hogy bármi benne van: az is, hogy már az első körben hazaküldi volt csapatát - hatalmas elégtétel lehetne ez neki a houstoni korszaka és azután, hogy egy cserélhetetlen szerződésként tekintettek rá a nyáron.