Playoff-percek: a Ginobili-show utolsó előadásai?

Aldridge nem tudott előlépni

Finoman szólva sem tudott vezérré avanzsálni Kawhi Leonard hiányában LaMarcus Aldridge, a sokat kritizált magasemberé lett csapata legrosszabb +/- mutatója (-27), ő engedte a legtöbb pontot elsőszámú védőként (18-at) és mindössze öt lepattanót szerzett meg - ráadásul a 17 mezőnykísérletből összeizzadt 18 pontja sem túl acélos, még ha volt is egy remek időszaka. Aldridge pontosan addig volt jó ebben a párharcban, ameddig Leonard a pályán volt, hiszen az első mérkőzésen 28 egységet tett a közösbe és védekezésben is hasznos volt, de csapattársa kidőlése után már csak 3/11-et dobott mezőnyből és eladott öt labdát, nagy szerepe volt abban az emlékezetes leolvadásban. Azóta sem találja magát, legutóbb nyolc pontot dobott és most is elég felejthető estét hozott, az LMA-projekt egyelőre nem tartozik Gregg Popovich zseniális döntései közé.

Ginobili szépen búcsúzik?

Sokak szerint utolsó NBA-meccseit játssza az argentin zseni és a szezon végén visszavonul, amelynek mi, magyar szurkolók valamennyire örülhetnénk is, tekintve hogy ezzel esély nyílna Hanga Ádám előtt. Ginobili azonban ebben a rájátszásban azért bizonyítja, hogy még mindig fantasztikus dolgokra képes, ugyan pocsékul kezdett az első körben (sorozatban négy meccs pont nélkül...), de aztán magára talált, a Rockets ellen volt már egy parádés meccse 12 ponttal, 7 pattanóval, 5 gólpasszal és egy meccsnyerő blokkal, a GSW elleni első találkozón is villogott (17 pont, 7/10 mezőnyből), most pedig olyat tett, amelyre már negyven playoff-találkozó óta nem volt példa nála: 21 egységet termelt, legutóbb a 2014-es nyugati döntőben érte el a húszat.

Mióta az NBA listázza, hogy ki kezd az adott mérkőzéseken (1970-1971), nem volt még ilyen idős játékos, aki ilyen eredményes tudott lenni a kispadról beszállva a rájátszásban - azonban ez egyrészt úgy fest, hogy semmrie sem elég a Warriors ellen, másrészt úgy készülhetünk, hogy két nap múlva jó eséllyel utoljára látjuk őt a ligában. Pedig a ma hajnalban David Westnek adott köténye azért még mindig élményszámba ment...

McGee varázsol

Bekerült a Warriors kezdőjébe a sérült Zaza Pachulia helyére Javale McGee és bár a korábbi körökben láttunk már tőle remek produkciókat, ezúttal is letette a névjegyét: az első hét perc alatt rögtön tizenegy pontot szerzett, az első félidőben 13 perc alatt 16-ig jutott, ez idő alatt csapata hét pontot vert a Spursre. A meccs elején azonnal dominálni tudott LaMarcus Aldridge ellen, magasságát és atletikusságát remekül ki tudták használni Curryék - ebben a playoffban most kapta a legtöbb dobását és negyedszer jutott tíz pont fölé. Ő a nagydöntőben is külön faktor lehet ezekre a tíz percekre, Tristan Thompsonék homlokát is összeráncolhatja...

Meg kell viszont még itt említenünk David Westet is, az éppen a Spurstől érkező rutinos magasember szintén nagyszerűen szállt be ötös poszton: hat pontja mellett négy lepattanóval és öt gólpasszal zárt, remek dolgokat produkált a pályán. Ő is egy olyan fegyver lehet McGee mellett, akit szükség esetén be lehet élesíteni.

Kis történelem

Ebben a rájátszásban nagyjából ezek maradnak a szurkolók számára, a kis érdekességek, statisztikák, legalábbis itt a konferencia-döntőkben már mindenképp - izgalmat nem nagyon várhatunk, főleg úgy, hogy a Spurst ennyire elérte a sérüléshullám. Szóval ez a Warriors 11-0-val kezdte az idei playoffot, ezzel beállította az 1989-es és a 2001-es Lakers ligarekordját, igaz, nem sokan fogadnak arra, hogy a 10-0-lal álló Cavaliers nem lép be ebbe a klubba ma hajnalban. A GSW ezzel egyébként már kilencedik kétszámjegyú különbséggel aratott győzelmét jegyezte a tizenegy találkozó során, erre pedig utoljára az 1971-es Bucks volt képes, amely akkor természetesen bajnoki címet is nyert. 

Még egy egyéni statisztika Kevin Durantről: a Warriors kiscsatára egyéni playoff-csúcsot ért el azzal, hogy 19 pontot szerzett a harmadik negyedben, melynek során egyetlen középtávolit és egyetlen büntetőt hibázott - bevert viszont hét másik dobást a vonalról, két közelit, egy középtávolit és két triplát is. Ebben az időszakban kapta meg ő a labdát, hogy a kettő-kettőkből bontsa meg a védekezést és  bár nem mindig döntött jól, az eredmény önmagáért beszél...