Playoff-percek: Wall és a Wizards-pad is elfogyott

Szellempad

Láthatatlan volt a hetedik mérkőzésen a Washington cseresora, teljességgel használhatatlannak bizonyultak a második sorból érkezők - és nem is nagyon érkeztek, Scott Brooks csak Bogdanovic-nak adott 16 percet, a többieknek kevesebbet. Ebben benne volt az is, hogy Mahinmi 11 perc alatt beütött négy faultot, rajtuk kívül pedig csak Jennings és Smith lépett pályára, legalábbis néhány másodpercnél tovább - ez a négy játékos összesen öt pontot szerzett, de például a horvát 16 perce alatt 19 ponttal kapott ki a gárda. Ennek az lett az eredménye, hogy Beal 46, Wall 44, Morris 42 percet játszott, ráadásul mindegyiküknek hatalmas hőfokon kellett égni, hogy tartani tudják a lépést a Bostonnal - egy hetedik meccset így nem igazán lehet megnyerni.

Főleg úgy nem, hogy a Celtics cseresorából érkezett a 26 pontos, nyerőembernek bizonyuló Olynyk, a 13 pontos, nagyon hasznos Smart, valamint a kilenc egységig és húsz percig jutó Brown - összesen 48-5-re nyert a hazai pad a vendég ellen, ami elképesztő különbség.

Wall elfáradt

Az első mérkőzéseken iszonyatos munkát végzett John Wall, támadásban ő volt az, aki tartás adott a Washingtonnak, de védekezésben sem pihenhetett senkin, ráadásul a tempót is neki kellett diktálni. Ez azonban fokozatosan felemésztette az erejét, az ötödik meccsen nem volt komoly faktor, a hatodikon sem, de ott végül bevágta a meccsnyerő triplát és itt, a hetedik összecsapáson már pláne nem tudott a gárda élére állni - az utolsó 19 percben 0/11-et (!) dobott mezőnyből, közte 0/7 triplával (el sem jutott a gyűrűig már) amikor a legjobban kellett volna, akkor omlott össze. 

Összességében 40% alatt dobott mezőnyből a hét meccs alatt, 28,6%-kal triplázott és 10,3 gólpasszának értékét is csökkenti valamelyest a kereken négy eladott labda - voltak remek összecsapásai, de összességében nem hozott igazán kiemelkedő szériát.

A szupercsere

Kelly Olynyk volt a mérleg nyelve a hetedik mérkőzésen, Marcin Gortat is azt emelte ki, hogy neki egyszerűen nem engedhetnek 26 pontot, ebből látszik, hogy mennyire rosszul védekeztek. Az eddig mindössze Oubre felpiszkálásával középpontba kerülő magasember egymaga 14 egységet rámolt be a negyedik negyedben és összességében nem hibázott kétpontost, csak hármast, illetve egyetlen büntetőt, tarthatatlan volt ezen az estén. 26 pontot egyébként hetedik meccsen utoljára 2006-ban dobott cserejátékos, akkor Leandro Barbosa a Suns színeiben szórta meg a Lakerst - bostoniként pedig utoljára 2009-ben, Eddie House jutott el 25-ig a padról a rájátszásban. 

Thomas volt a kulcsfigura

Ahogy azt hazai pályán gyakorlatilag az összes meccsen láttuk a Bostontól, most is remekül járt a labda, de a kulcsfaktor ezúttal mindenképpen Isaiah Thomas volt, aki maximálisan magára irányította a figyelmet. 29 pontját hatékonyan szerezte, playoff-karriercsúcsot jelentő 12 gólpasszt és csak két eladott labdát jegyzett, Olynyk és a többiek helyzetei is főleg abból adódtak, hogy ő rendszeresen jól döntött, megtalálta a megfelelő megoldást és jó dobóhelyzetet teremtett. Az első félidőben még akadtak ezekkel gondjaik Bradley-éknek (nyolc teljesen üres dobást hagytak ki), de a harmadik negyed hajrájától kezdve már könyörtelennek bizonyultak, ezzel eljutottak a keleti döntőbe.

Thomas párharcában azért voltak hullámvölgyek, a második meccsen beszórt 53 pont után a harmadik-negyediken nem nagyon talált ellenszert a Washington védekezésére, de összességében hatékonyan átlagolt 27,4 pontot, mellé kiosztott hét gólpasszt és készülhet a Clevelandre.

Most jön az igazi értékmérő

A vártnál (Boston-drukkerek részéről reméltnél) talán nehezebben jutott el a keleti döntőig a Celtics, de most jött el az ideje annak, hogy igazán megmutassa ez a csapat, hogy van benne potenciál, most lehet kiaknázni azt, hogy az alapszakaszban megszerezte az első kiemelést Brad Stevens legénysége. Azt évek óta láthatjuk, hogy egy keleti döntő még nem jelent semmit, ha nem tudja az érintett együttes megfogni LeBron Jamest, nem tud neki komoly válaszokat adni, akkor az a felépített csapat nem megy sokra - idáig eljutott már a Pacers, a Hawks és a Raptors is, utóbbinál jól látszik, hogy ez kevés, előbbi idén elindult az újjáépülés útján, a legtovább (hét és hat meccsig, első kiemelésig) jutó Pacers pedig már edzőt, felfogást és szinte a teljes keretét kicserélte. 

Az előző Boston több nagy csatát is vívott LeBron Jamesszel, 2008-ban és 2010-ben nyert a gárda, 2011-ben és 2012-ben kikapott - az "új" Celtics első nekifutásra 2015-ben aztán simán vereséget szenvedett. Azóta persze több kategóriát lépett előre a gárda egyénileg és csapatként is, így eljött az idő: öt párharcból 3-2-re vezet a Celtics ellen James, nem szeretnék, ha növelné előnyét a Cavs sztárja.

A hazai pálya komolyan felértékelődött

2017-ben a konferencia-döntő mezőnyét az első és második kiemelt csapatok (Boston, Cleveland, illetve Golden State és San Antonio) alkotják. Bejött a papírforma, ugyanakkor egy érdekes tendencia kezd kirajzolódni, és ilyet a liga történetében nem láthattunk. Az elmúlt négy év rájátszásából ez a harmadik, amikor az 1-2. kiemeltek jutnak a legjobb négybe: 2014-ben a Spurs, Thunder, Pacers és Heat, 2015-ben pedig a Cavaliers, Hawks, Warriors és Rockets alkotta a végső mezőnyt. 

Legyinthetnénk, hogy gazdag a liga történelme, volt már ilyen bőven korábban is, de igazából nem, sőt nagyon nem. A 2014-es, 2015-ös és 2017-es utószezon mellett összesen további három alkalommal történt ez meg a jelenlegi playoff-rendszer 1984-es bevezetése óta! 1986-ban a Rockets, Lakers, Celtics és Bucks, 2001-ben a Spurs, Lakers, 76ers és Bucks, 2005-ben pedig a Pistons, Heat, Suns és Spurs hozta le a hibátlan első két kört. 

Valódi playoff-meglepetéscsapatok tehát mostanában nem bukkantak fel a ligában (2016-ban sem, a 2. kiemelt Spurs ellenében a 3. kiemelt Thunder jutott tovább), ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy 4-5 csapat drukkerei izgulhattak a döntőbe jutásért a 2014-es rájátszástól kezdődően. Keleten öt (Heat, Pacers, Cavaliers, Hawks, Celtics), Nyugaton négy (Spurs, Thunder, Warriors, Rockets) gárda jutott be a Top4-be, ez a liga közel harmada. Persze a főcsoportdöntő egy dolog, "eggyel fentebb" már érződik az egyhangúság, az eddig látott meccsek alapján érik a zsinórban harmadik GSW-Cavs finálé, illetve James sorozatban hetedik nagydöntője is…