38 éves Tony Parker

32 évvel ezelőtt, 1988. május 17-én a Utah Jazz a Los Angeles Lakers vendége volt a nyugati PO második körének ötödik meccsén. A Lakers 111-109-re nyert, ezzel 3-2-es vezetésre tett szert - az aranysárga-lilák 4-3-ra nyerték a párharcot, majd végül meg is nyerték a bajnoki címet a Dallas Mavericks, illetve a Detroit Pistons elleni, egyenként szintén 4-3-mal végződő sorozatok után. Ezen az estén azonban a Jazz irányítója, John Stockton is reflektorfénybe került, miután 24 gólpasszt osztott ki, ezzel beállította az ellenfél ikonja, Magic Johnson által négy évvel korábban felállított PO-rekordot.

 

5 évvel később, 1993. május 17-én kihirdették az 1992/93-as idén Év Edzőjének járó díjat, amit a New York Knicks akkori mestere, Pat Riley kapott. Riley a Knicks történetének mindössze második olyan idényét produkálta csapatával, amelyben a New York elérte a 60 győzelmes határt. Ennek ellenére is csak egyetlen szavazattal előzte meg a Houston Rockets ezt követően két bajnoki címet nyerő legendás mesterét, Rudy Tomjanovichot.

Ez volt minden idők legszorosabb szavazása a trófea történetében - megosztott Év Edzője díj még nem volt. Riley lett az ötödik tréner, aki egynél többször kapta meg az elismerést, miután 1990-ben is nyert a Lakers élén - Bill Fitch, Gene Shue, Don Nelson és Cotton Fitzsimmons volt az első négy érintett.

 

25 éve hirdették ki, hogy az 1994/95-ös Év Újonca díjat megosztva nyerte meg a Dallas Mavericks játékmestere, Jason Kidd és a Detroit Pistons mindenese, Grant Hill. Mindössze másodjára fordult elő a megosztott RoY-díj - 1971-ben Dave Cowens és Geoff Petrie kapták meg a trófeát, majd 1999/2000-ben Elton Brand és Steve Francis voltak még megosztott győztesek.

 

Van egy születésnaposunk is: a San Antonio Spurs ikonja, az ASVEL tulajdonosa és a Lyon futballcsapatának jövendőbeli elnöke, Tony Parker ma 38 esztendős.

1999-ben kezdte meg profi pályafutását a Paris Basket Racingnél (ma Paris-Levallois néven fut a klub, amely összeolvadt egy másik egyesülettel, hogy fenn tudjon maradni). A 2001-es draft 28. helyén választotta ki őt a Spurs, majd azonnal át is vitte Amerikába, és a gárda kezdő irányítója lett. Első évében még csak 9.2 pontot és 4.3 gólpasszt átlagolt, de második szezonjában jócskán javított pontszerzési hatékonyságán, 15.5 ponttal és 5.3 gólpasszal járult hozzá az alapszakaszban, 14.7 ponttal és 3.7 gólpasszal pedig a rájátszásban ahhoz, hogy a Spurs bajnok legyen.

Sosem volt jó kinti dobó, de borzasztóan gyors volt labdával együtt is, ütemtelen mozdulataival pedig általában nem tudtak mit kezdeni a védők - a floater elterjedésében nagyon nagy szerepe volt például. Kétszer átlagolt mindössze 20 pont fölött karrierje során, viszont stabilan hozta a 17-19 pont közötti átlagot, és a fontos helyzetekben rendszeresen nagyot játszott. Jól mutatja, mennyire fontos lett a csapatnak, hogy az évek során a játékát átalakító Spursből őt választották a döntő MVP-jének 2007-ben, harmadik bajnoki címekor. Összesen hatszor volt All-Star (2006, 2007, 2009, 2012, 2013, 2014), egyszer az All-NBA harmadik (2008/09), háromszor pedig a második csapat tagja (2011/12 - 2013/14).

2014-ben sikerült újra, karrierje során negyedjére bajnoki címet szereznie, és az egyébként a legnagyobbak mögött mindig kicsit háttérbe szoruló francia válogatottal is felért a csúcsra. 2005-ben még csak Eb-bronzig vitték a gallok, 2011-ben ezüstéremig, 2013-ban azonban Európa-bajnoki címet nyertek - az elődöntőben hosszabbításban verték a nagy esélyes spanyolokat, utána pedig a döntőben a litvánokat.

Parker már az utolsó bajnoki évében sem hozott olyan jó számokat, mint korábban, utána azonban egyértelműen elindult lefelé a lejtőn. Nem nagyon találta a helyét ebben az átalakuló Spursben. 2018 nyarán aztán eljött az a pillanat, amire korábban nem sokan számítottak: elhagyta San Antoniót, a Charlotte Hornetshez igazolt a nagyobb szerep reményében, miután a Spursnál már csak "kvázi" segédedzőként számoltak vele erre a szezonra. Új klubjában 9.5 pontot és 3.7 gólpasszt hozott mérkőzésenként, majd 2019 nyarán bejelentette, hogy visszavonul.

A francia, euroligás ASVEL tulajdonosa lett - már 2009 óta volt 20%-os részesedése a klubban, öt évvel később pedig ő lett a többségi tulaj. Azt is tudni egy ideje, hogy a Lyon futballcsapatának következő elnöke lesz, legalábbis a jelenlegi tervek alapján. Isten éltesse sokáig!