50 éves Jerry West legendás kosara

1970. április 29-én játszották az 1969/70-es döntő harmadik mérkőzését, amelyen a Los Angeles Lakers fogadta a New York Knickset. 1-1-re állt a párharc, így a pályaelőny már az aranysárga-liláknál volt, a Knicks azonban úgy érkezett meg Los Angelesbe, hogy újra magához akarja ragadni a kezdeményezést. 100-100-as állásnál Walt Frazier kapta meg az oldalbedobást, Dave DeBusschere pedig 3 másodperccel a rendesjátékidő vége előtt kétpontos vezetéshez juttatta a Knickset úgy, hogy a Lakersnek nem volt már időkérése. A többi legenda:

Jerry West háromnegyed pályás egyenlítő találattal mentette hosszabbításra az összecsapást - ezt a mozzanatot a mai napig a rájátszások történetének egyik legnagyobb pillanataként tartják számon. Más kérdés, hogy összességében nem sokat ért a megmozdulás, mivel a Knicks végül a ráadás után 111-108-ra győzött, visszavette pályaelőnyét, és bár legjobb játékosa, Willis Reed súlyos sérülést szenvedett a későbbiek során, a New York így is behúzta a bajnoki címet 4-3 arányban - a Knicks centerének hetedik meccses játéka is a PO-történelem aranyoldalaira került.

 

Arról ma reggel olvashattatok már, hogy LeBron James mekkora teljesítményt nyújtott két évvel ezelőtt, az Indiana Pacers elleni párharc hetedik mérkőzésén, így csapata, a Cleveland Cavaliers 4-3-mal továbbjutott. James ezen a 105-101-es találkozón pályafutása 396 szerzett labdáját jegyezte a PO-okat nézve, ezzel megelőzte a Chicago Bulls legendáját, Scottie Pippent a vonatkozó lista első helyén.

 

Két 5-szörös All-Star, később a Hírességek Csarnokába is beválasztott kosaras is április 29-én vett tőlünk búcsút.

Andy Phillip még a liga legkoraibb szakaszában játszott a Chicago Stags, a Philadelphia Warriors, a Fort Wayne Pistons és a Boston Celtics színeiben. Még Bob Cousy nagy, nyolc idényig tartó sorozata előtt, 1949/50-ben, 1950/51-ben és 1951/52-ben ő volt a liga gólpasszkirálya - egyszer a Stagsnél, kétszer a Phillynél. 1951 és 1955 között volt All-Star - két és fél évet a Warriorsnál, kettő és felet pedig a Pistonsnál töltött ebből. Végül utolsó előtti idényében, 1957-ben felért a csúcsra a Celticsszel - az 1958-as, elbukott döntő után vonult vissza két All-NBA második csapattagsággal a háta mögött. Már 1961-ben tagja lett a Hall of Fame-nek, és 2001 óta nincs közöttünk, 79 éves volt.

Gus Johnson egy másik korszak kiválósága, hiszen 1963-ban került a ligába, és azonnal 18-20 pontos, valamint 11-13 pattanós játékos lett a Baltimore Bulletsnél, ahol lényegi pályafutását töltötte. Már második idényében All-Star lett, majd 1968-tól 1971-ig még négyszer - és volt olyan éve, amikor kiscsatárként 20.7 pontot és 11.7 pattanót hozott, mégsem került be az AS-gálára. 1970/71-ben 18.2 pontja mellé még karriercsúcsnak számító 17.1 pattanót is oda tudott rakni, a PO-ban a Baltimore 4-3-mal kiejtette a címvédő Knickset, de a csapatot rengeteg sérülés sújtotta, így kikapott a döntőben a Milwaukee Buckstól, és Johnsonnak is megvoltak a gondjai.

Folyamatos térdproblémái voltak karrierje során, ami miatt sok meccset ki kellett hagynia. Nagyon gyorsan kopott ki a ligából: az 1971/72-es idényben már csak epizódszereplő volt (6.4 pont, 5.8 pattanó), 1973-ban pedig visszavonult fél-fél évnyi Phoenix Suns és Indiana Pacers (ABA) után - a Pacersszel azért még begyűjtött egy ABA bajnoki címet. Négyszer volt All-NBA második csapat tagja, és kétszer a legjobban védekező ötösbe is beválasztották, 2010-ben pedig bekerült a Hírességek Csarnokába a ponterőssége, a lepattanózása és a védekezése mellett a rendkívül látványos játékáról, passzairól is ismert legendást kosaras, aki sokak szerint megelőzte a korát. Fájdalmasan korán, 1987-ben, 48 évesen érte a halál.