9 éves Dwight Howard NBA-rekordja, Dominique Wilkins 61

Kilenc éve, 2012. január 12-én Dwight Howard még az Orlando Magic színeiben 45 pontot és 23 lepattanót jegyzett a Golden State Warriors ellen, brutális meccsébe pedig belefért egy NBA-rekord is: 39 alkalommal állhatott oda a büntetővonalra. Bár mindössze 21 alkalommal talált be, így is gond nélkül nyert a Magic 117-109-re. Érdekesség, hogy Howard önmagával társbérletben tartja ezt az NBA-csúcsot, mivel bő egy évvel később, 2013. március 12-én ismét 39-szer büntetőzhetett (25-ször be is talált), ráadásul akkor egy emlékezetes meccsen. 2012 nyarán egy blockbuster cserében került a Lakershez, és a 2013 márciusi meccse volt az első alkalom, hogy Orlandóban ellenfélként lépett fel - egyébként a Lakers 106-97-re nyert Floridában, DH12 pedig 39 pontot, illetve 16 lepattanót jegyzett. 

Joe Harris, a Brooklyn Nets játékosa pár hete hosszabbított csapatával négy évre, 72 millió dollár értékben, ezt öt évvel ezelőtt valószínűleg nem gondolta volna: 2016. január 12-én az akkor másodéves triplaspecialistát a Cleveland Cavaliers elcserélte Orlandóba - az ügylet a spórolásról szólt, rajta kívül két második körös pick cserélt gazdát. A Magic még aznap ki is tette a keretéből - a manapság  liga egyik legjobb tripladobójának számító Harris olyannyira nem kellett senkinek, hogy csak 2016 nyarán kapott esélyt egy kétéves minimum-szerződést képében a Brooklyntól. 

1960. január 12-én született Dominique Wilkins, aki három évet töltött a Georgia egyetemen, mielőtt jelentkezett volna az 1982-es draftra. Itt a Utah Jazz választotta ki az 1/3-as draftjoggal, ám a franchise komoly pénzügyi gondban volt, ráadásul Wilkins se nagyon akart a Jazznél kosarazni, ezért szeptemberben, még a szezon kezdete előtt elcserélték az Atlanta Hawkshoz John Drew-ért és Freeman Williamsért. Utóbbi a San Diego Clippersnél volt közel 20 pontos dobóhátvéd korábban, míg Drew a Hawks kétszeres All-Starja volt, és 22-23 pontot is átlagolt nem egyszer.

Ettől függetlenül egyértelműen az Atlanta lett a csere nyertese, hiszen a két játékos összesen 4 idényt húzott le a Utah-ban, és még összesen 5 szezon volt hátra pályafutásukból a csere időpontjától számítva. Wilkins ezzel szemben 11 és fél szezont játszott a Hawksnál, mielőtt 1994 februárjában a Los Angeles Clippershez cserélték volna. Az 1985-ös All-Star gálán megnyerte a zsákolóversenyt, majd 1986-tól kezdve zsinórban 9-szer választották be a főmeccsre.

A '80-as évek végének és a '90-es évek elejének egyik legjobb scorere volt, hiszen harmadik szezonjától, az 1984/85-ös idénytől kezdve 25 és 31 pont között átlagolt egészen az 1993/94-es évig bezárólag. Az All-Star hétvégék zsákolóversenyének egyik legnagyobb alakja lett, hiszen 1985-ös győzelme előtt az első ilyen jellegű versenyen, 1984-ben harmadik lett - Larry Nance és Julius Erving mögött -, 1986-ban címvédőként csapattársa, Spud Webb előzte meg, 1988-ban Michael Jordannel vívott legendás párharcot - és kapott ki minden idők legjobbjától, miután az 1985-ös versenyt pont ellene nyerte meg -, 1990-ben pedig második győzelmét aratta.

1994 februárjában a Clippershez cserélték - egy első körössel együtt Danny Manninget kapta érte a Hawks -, de csak fél szezont töltött itt, az idény végén szabadügynök lett. Ezen a nyáron a Dream Team II tagjaként világbajnoki címet szerzett, majd aláírt a Boston Celticshez. Itt is hozott 18 pontos átlagot, de elégedetlen volt szerepével, így a görög Panathinaikoszhoz írt alá az 1995/96-os idényre. Nagy húzás volt ez számára, hiszen Euroliga-győztes lett, ráadásul őt választották az Euroliga Final Four legértékesebb játékosának.

1996/97-ben a San Antonio Spurst választotta, ahol a csapat legeredményesebb tagja volt 18.2 pontjával. Megint egy év Európa következett számára, az olasz Bologna együtteséhez szerződött. Olasz kupagyőztes lett, de az egy évvel később Euroliga elődöntőt játszó keretnek már nem volt tagja. Visszatért az NBA-be egy utolsó szezonra, ám az Orlando Magicnél mindössze 27 mérkőzésen szerepelt (5 pontos átlag), majd visszavonult - összesen 26 668 pontot szerzett az alapszakaszban.

21-es mezszámát az Atlanta visszavonultatta, 2006-ban pedig bekerült a Hírességek Csarnokába is. 2004 óta a Hawks menedzsmentjében dolgozik - több feladata van a csapatnál és a közösségben is a franchise-zal kapcsolatban, de szakkommentátorként is dolgozik a hazai meccseken. 2015. március 6-án megkapta saját szobrát a Hawks stadionja, a Phillips Arena előtt.

Szintén ehhez a naphoz tartozik, hogy Nique 25. születésnapját 1987. január 12-én egy 53 pontos performansszal ünnepelte, míg 14 évvel ezelőtt, 2007. január 12-én dobta karriercsúcsát a Seattle Supersonics egykori franchise játékosa, a liga történetének legjobb tripladobója, a Boston Celticsszel és a Miami Heattel is bajnok Ray Allen. A Seattle ezen a napon a Utah Jazz-zel találkozott, és nyert végül 122-114-re hosszabbítás után. Allen 54 pontig jutott 17/32-es mezőny-, 8/12-es tripla- és 12/12-es büntetőmutatóval - volt még 10 pattanója és 5 gólpassza is mindössze 2 eladott labda mellett. A dobóhátvéd karrierje még csak ezután került igazán sínre, hiszen ezen a nyáron cserélték a Celticshez, akikkel első bajnoki címét szerezte, majd a Miamivel szintén felért a csúcsra.