A kínai óriás és Mad Max
Mostanában csomagban jönnek a születésnapok. Előbb a Phoenix Suns, majd a Detroit Pistons több legendája is egy napon ünnepelhette születésnapját, ma pedig a Houston Rockets van soron - ma 33 esztendős a texasiak elmúlt 10 évének egyik meghatározó alakja, Jao Ming, a 90-es évek első felében a gárdával két bajnoki címet is nyerő Vernon "Mad Max" Maxwell pedig 48. születésnapját ünnepli.
Jaót valószínűleg keveseknek kell bemutatni, hiszen mindössze két éve vonult vissza, akkor sem önszántából. A 229 centis kínai óriás a 2002-es draft 1/1-ese volt, első évében rögtön bent is volt az év újonc ötösében - érdekesség, hogy abban az évben nem volt hátvéd az öt ember között, az év legjobb elsőévesének választott Amare Stoudemire és Jao mellett Drew Gooden, Caron Butler és Nené kaptak még helyet ebben a kvintettben. Első három szezonjában alig hagyott ki meccset, utána viszont sorozatos láb és bokasérülései voltak, amelyek nagyban árnyalták utolsó hat évének összképét.
Minden NBA-ben töltött évében ott volt az All-Star gálán - kivéve a 2010-eset, a 2009-10-es idényt ugyanis teljes egészében kihagyta. Kétszer volt az All-NBA második csapatában (2006-07, 2008-09), és háromszor a harmadik csapatban (2003-04, 2005-06, 2007-08). 21 pontot és 10.2 pattanót átlagolt pályafutása során, ami jól mutatja a benne rejlő lehetőségeket, de nem elég, hogy utolsó előtti szezonjában egyáltalán nem lépett pályára, az utolsóban is csak 5 meccsen, 2011 nyarán pedig úgy döntött, hogy nem próbálkozik többet, és végleg abbahagyta a profi kosárlabdázást. Hatékonyságáról még egy adat: gyakorlatilag 7 szezonnyi NBA-karrierje alatt négyszer volt a Top10-ben a PER-mutatót tekintve.
Jó eséllyel már tavaly beválasztották volna a Hírességek Csarnokába, mint olyan embert, aki sokat tett a sportág népszerűsítése érdekében, de maga Jao kérte, hogy ezt még ne, mert túl korainak érezte visszavonulását követően. A Hall of Fame-be beválasztó bizottság szerint a centeren múlik csak, hogy mikor kerül be hivatalosan is a hallhatatlanok közé.
Maxwellt az 1988-as draft második körének 47. helyén draftolta a San Antonio Spurs. Korábban a Florida Gatorsnél szerepelt, és minden idők talán legnagyobb legendája az egyetemen - harmad- és negyedévesen is 20 pont fölött átlagolt, 2450 ponttal fejezte be egyetemi karrierjét, ami mai napig Gators-rekord (emellett egyébként még 14-et tart), és a teljes SEC konferencia történetében is csak egy bizonyos Pistol Pete Maravich tudott nála többet dobni. 1990 februárjában egyszerűen eladta a Spurs a Rocketsnek, itt pedig karrierje kiteljesedett. 1990-91-ben és 1991-92-ben is a legtöbb hármast dobta a ligában, 1994-ben és 1995-ben pedig felért a csúcsra a Houstonnal, kétszeres NBA-bajnok lett.
Több dologról is híres. Egyrészt kulcsszituációkban szerzett fontos kosarairól - ilyen volt például az 1994-es döntő hetedik meccsén, a New York Knicks ellen szerzett triplája -, megalkuvást nem tűrő védekezéséről, és több botrányáról is - megütött egy nézőt 1995-ben, bevallotta, hogy az egyetemen pénzt fogadott el és kokainozott. Összességében nem volt klasszis, de egészen kitűnő kiegészítőember volt, akivel mindig történt valami vagy a pályán vagy azon kívül. Karriercsúcsáról, az 1991-ben a Cleveland Cavaliersnek dobott 51 pontról nemrég mi is megemlékeztünk külön - ott egyébként 30 pontot dobott a negyedik negyedben, ezzel az egyike annak a hét játékosnak, akik valaha elértek 30 egységig egy negyed alatt.