A legjobb újoncok
Miután átadták a december-januári hónap legjobbja díjakat, amelyeket az újoncok között Kyrie Irving és Ricky Rubio nyert meg, itt az ideje, hogy mi is visszatekintsünk a legjobb elsőévesek eddigi teljesítményére. Irving bizonyított, ami óriási szó, hiszen nem kis nyomással érkezett a profik közé. Ebben szerepe volt egyrészt annak is, hogy LeBron James után ő volt a következő 1/1-ese a Cleveland Cavaliersnek, tőle várták a megváltást és a James-éra utáni időszak meghatározó játékosának választották ki a 2011-es drafton. Másrészt ott volt ebben a nyomásban az is, hogy meg kellett mutatnia, nem véletlenül draftolták őt ilyen elöl annak ellenére is, hogy szinte a teljes egyetemi karrierjét kihagyta egy lábsérülés miatt. Chris Grant választását azonban fényesen igazolja eddigi játéka, aminek talán legtalálóbb hasonlata az, hogy úgy játszik, mint aki már 10 éve a profik között van. Nagyon jó százalékkal operál mezőnyből és a triplán túlról is, és amennyiben később megfelelő társakat kap, nyilvánvalóan fog feljebb menni gólpasszátlaga is, több dimenziós játékos már most is és igazi vezér. A szavak helyett beszéljenek a mozdulatok inkább:
Ricky Rubio szintén megfelelési kényszerrel csatlakozott a Minnesota Timberwolves keretéhez. 2009-ben kelt el a játékosbörze ötödik helyén, ám maradt Európában. Sokáig olyan hírek is terjengtek, hogy ő egy olyan gyenge csapatba, mint a Minnesota, nem akar átjönni. Akár igazak voltak ezek az állítások, akár nem, az élet (és európai karrierjének alakulása) úgy hozta, hogy idén nyáron már mindkét fél nagy örömmel mondott igent a másiknak. Amit vártak, beteljesült: a kicsit kötöttebb európai kosárlabdában egyre jobban szenvedő irányító az NBA-ben kivirágzott. Újonchoz képest beteges, majdnem 9 gólpasszos átlaga van és minden meccsen megmutatja, olyan dolgokat tud a labdával, amit nem lehet tanítani. Irvinghez képest kicsit hosszabb távú projektnek tűnik, mert elég sok dolgot kell még kijavítania, főként a dobásán, illetve a labdaeladásokon kell még dolgoznia, de a most körülötte lévő hype nem megalapozatlan, a Timberwolves sorsfordítója lehet (Rick Adelmannal és Kevin Love-val együtt).
Bár nem díjazták most és az előző két úriember árnyékában talán kevesebbet is beszélnek róla a kelleténél, de nem mehetünk el szó nélkül a New Jersey Nets fiatalja, MarShon Brooks mellett sem. A Providence egyetemről érkező dobóhátvéd évek óta az egyik legképzettebb scorernek tűnik, aki kikerült az egyetemről, gyakorlatilag nincs olyan helyzet, amit ne tudna fifikásan megoldani. Elképesztően nagy potenciál van benne támadásban, kissé Kobe Bryantre emlékeztet a helyzetmegoldó képessége és a pontéhsége. Ennek ellenére önzőnek sem mondható, de ha egy dolgot kell mondani, amivel Brooks évek múlva a ligaelitben lesz, az egyértelműen a pontszerzés. Amennyiben elkerülik a sérülések (most éppen a lábujja tört el) és megkapja a kezdő státuszt végig a Netsben, év végére elég komoly kihívója lehet Irvingnek és Rubionak. Vagy inkább lehetne, mert az kétségtelen, hogy feleakkora figyelmet és reflektorfényt sem kap, mint a két irányító.