Három éve dobta emlékezetes karriercsúcsát Isaiah Thomas

2017. május 2-án a Boston Celtics a Washington Wizardsot fogadta a PO második körének második találkozóján, és hosszabbítás után 129-119-re győzött is a bostoni alakulat, így 2-1-re vezetett a párharcban. A találkozó Isaiah Thomasról marad emlékezetes valószínűleg még nagyon sokáig: a Celtics akkori vezére 53 pontos karriercsúcsot (18/33 mezőny, 5/12 tripla, 12/13 büntető) dobott az alapszakaszt és a rájátszást is figyelembe véve, ráadásul mindezt néhai húga születésnapján. Chyna Thomas a PO előtt egyetlen nappal szenvedett autóbalesetet, elhunyt, Thomas pedig heroikus produkciót nyújtott érte (is).

 

52 esztendővel ezelőtt, 1968. május 2-án a Boston Celtics 124-109-re verte a Los Angeles Lakers együttesét, így 4-2-re győzött a fináléban, és megnyerte 10. bajnoki címét is. Azért is különleges ez a Celtics-győzelem, mert Bill Russell először nyert játékosedzőként.

Az alapszakaszt a címvédő Philadelphia Sixers nyerte 62-20-szal, nyugaton pedig a St.Louis Hawks volt az első 56-26-tal - a Boston (54-28) és a Lakers (52-30) is csak második volt főcsoportjában. A PO első körében a Celtics 4-2-re verte a Detroit Pistonst, míg a Lakers 4-1-re a Chicago Bullst. A főcsoportdöntőben a Lakers megint kisebb ellenállásba ütközött, 4-0-ra múlta fölül a Hawkst kiejtő (és átvitt értelemben Atlantába költöztető) Golden State Warriorst, a Celtics viszont hatalmas párharcot vívott a Phillyvel, és végül a hetedik meccset idegenben tudta megnyerni 100-96-ra, így jutott a fináléba - ráadásul a liga történetének első csapata lett a Boston, amely 3-1-es hátrányból tudott fordítani, onnan jutott tovább. A döntő második meccsén elvette a pályaelőnyt a Los Angeles-i alakulat, de a harmadikon visszavette azt a Celtics, a hatodik pedig le is zárta a párharcot.

A Lakersnél Elgin Baylor és Jerry West mellett ott volt már Gail Goodrich, de még nem ő, hanem az a másodéves Archie Clark volt Westék legnagyobb segítsége, akinek ez volt az utolsó mérkőzése a Lakers színeiben: ő volt annak a csomagnak a legfőbb értéke, amit az aranysárga-lilák Wilt Chamberlainért küldtek a Philadelphia Sixershez ez év júliusában (egyébként 25 pontos, 8 gólpasszos szezonja is volt). A Celticsnél is bőven volt már átalakulás a dinasztia kezdetéhez képest: Russell játékosedzőként vezette már a csapatot, John Havlicek és Sam Jones mellett pedig a korábbi detroiti legenda, Bailey Howell vitte a prímet - neki ez volt az első bajnoki címe. A nagyon hasznos kiegészítők közül Tom Sanders, Don Nelson és Larry Siegfried továbbra is a Celticset erősítették, mellettük pedig a korábban a Cincinnati Royalsnál 5 All-Star tagságig jutó, később a Hírességek Csarnokába is beválasztott Wayne Embry is Havlicekék dolgát segítette.

 

Vannak születésnaposaink is Paul George 1990. május 2-án született, 30 éves lett tehát a mai napon. Nem nagyon kell bemutatni a Los Angeles kiscsatárának karrierjét, hiszen ez volt a 10. szezonja a ligában, előttünk zajlik karrierje. Első négy évében töretlenül fejlődött. 2012/13-ban, harmadik szezonjában All-Star lett, az év második védekező ötösébe választották, az All-NBA harmadik csapatának tagja lett, és őt választották a legtöbbet fejlődött játékosnak.

2013/14-ben az All-Start és az All-NBA harmadik csapat tagságot megismételte, és emellett az év legjobban védekező ötösébe került. A Team USA 2014-es világbajnokságot megelőző edzőtáborában azonban súlyos lábtörést szenvedett, ami miatt a 2014/15-ös idény nagyrészét ki kellett hagynia. Még az alapszakasz vége előtt visszatért, 2015/16-ban pedig jobb átlagokat produkált, mint valaha (23.1 pont, 7.0 pattanó, 4.1 gólpassz, 55.8% TS) - az új Pacers vezére lett, ráadásul 2015 decemberben 48 pontos karriercsúcsot hintett a Utah Jazznek. Az Indiana a PO első körében majdnem kiejtette pályahátrányból a második kiemelt Toronto Raptorst, de 4-3-mal kiesett.

2016/17-es mutatói nagyjából hasonlóan alakultak (23.7 pont, 6.6 pattanó, 3.3 gólpassz, 58.7% TS), de a rájátszásban a Cleveland Cavalierst kapta a Pacers, amely kisöpörte az Indianát, George pedig kijelentette, hogy bajnokesélyes csapatot szeretne maga köré, és ha nem így lesz, akkor nem hosszabbít a Pacersszel.

Végül 2017 nyarán a Thunderhez cserélték Victor Oladipóért és Domantas Sabonisért cserébe. Egyénileg nagyjából hasonló szezon hozott, mint a korábbiak során (21.9 pont, 5.7 pattanó, 3.3 gólpassz, 2.0 szerzett labda, 40.1% tripla, 57% TS), de rettenetesen hullámzó volt az egész idényben, a PO-ban pedig a Jazz pályahátrányból kiejtette a Thundert. Ettől függetlenül George 2018 nyarán gyorsan döntött, méghozzá a maradás mellett, és egy ideig MVP szinten játszott, a szezon második felében vállsérülése nagyon látszódott rajta, az OKC-t ezúttal a Portland TrailBlazers ejtette ki 4-1-gyel, George pedig Russell Westbrookkal együtt távozott: az irányító a Houston Rocketshez, George pedig a Los Angeles Clippershez került.

Nem volt rossz éve, igaz, a tavaly számaitól messze elmaradt (21.0 pont, 5.7 pattanó, 3.9 gólpassz), de ezúttal ténylegesen bajnokesélyes gárda tagja volt - egyelőre a koronavírus miatt nem tudjuk, hogy Kawhi Leonard mellett fel tud-e lépni a csúcsra.

 

Jamaal Wilkes 1953. május 2-án látta meg a napvilágot, 67. életévét tölti. 1971-től 1974-ig volt a UCLA Bruins játékosa, amellyel az első két esztendőben bajnoki címet is nyert - 88 meccset nyertek zsinróban John Wooden tanítványai Bill Walton vezetésével. Wilkes az 1974-es draft 11. helyén kelt el, a Golden State Warriors választotta ki. Azonnal az év újonca lett és a bajnoki címet is megszerezte ebben az idényben - minden idők egyik legjobb shootere, Rick Barry ugyan a csapatban volt, Wilkes azonban újoncként is 30.7 percet, 14.2 pontot és 8.2 pattanót átlagolt. Egy évvel később, 1975/76-ban All-Star lett és beválasztották az All-Defensive második csapatba - ez utóbbi elismerést a rá következő idényben is megkapta.

1977 nyarán szabadügynökként került a Los Angeles Lakershez, ahol ha nem is azonnal, de újra halmozta a sikereket - a 80-as évek elején a Showtime Lakers 20 pont környékén átlagoló alapembere volt. 1980-ban, 1982-ben és 1985-ben is bajnok lett az aranysárga-lilákkal, igaz, a legutolsó alkalommal év közben lesérült, és a teljes rájátszást kihagyta. 1981-ben és 1983-ban All-Star lett Wilkes, akit minden idők egyik legjobb középtávoli tempódobójának tartottak - érdekesség, hogy triplája viszont szinte nem is létezett. 1985-ben kitette őt keretéből a Lakers. Aláírt még a Clippershez, de még ugyanebben az évben visszavonult. 2012-ben került be a Hírességek Csarnokába, a Lakers ugyanebben az esztendőben visszavonultatta 52-es mezszámát, egy évre rá pedig megtette ugyanezt a UCLA is.

Pályafutása befejezését követően sikeres üzletember lett, pénzügyekkel és ingatlanokkal foglalkozik a mai napig, és egy befektetési tanácsadó cége is van. Isten éltesse mindkettejüket!