Vajda Anna naplója - 8. rész
Nincs könnyű helyzetben sem Vajda Anna, sem pedig török csapata, a Samsun. Válogatott játékosunk saját és együttese helyzete mellett egy különleges és számára igen fárasztó utazásról is beszámolt
- Milyen hely ez a Samsun, a város ahol játszol?
- A város elég nagy, északon, a Fekete tenger partján fekszik. Természetesen Isztambul után kevésbe mozgalmas itt az élet, de azért bőven élhető hely!
- Az utóbbi években jelentősen megerősödő török bajnokságban milyen helyet foglal el új csapatod?
- A csapatunk papíron sokkal jobb helyen szerepel, mint amit eddig produkált. Elég sok problémával küszködünk (sérülések, edzőváltás, anyagi gondok), úgyhogy nehéz megmondani mit fog hozni a jövő.
- A bajnokságban, ahogy követtük meccseidet, jól kezdtél, aztán volt mérkőzés, amelyen nem is játszottál. Újabban játszol, de elég keveset. Mi van veled, sérült vagy/voltál, netán új játékos, rivális érkezett a posztodra?
- Igen, volt egy komolyabb térdsérülésem, amely miatt kihagytam két meccset, azóta pedig úgy tűnik kicsit kiestem a körforgásból.
- A te helyzeteden túlmenően a társaság, a közösség és a hangulat milyen a csapatban?
- Sajnos a hangulatra rányomja a bélyegét a sok probléma, ami a csapatot körülveszi. De remélem ezek megoldódnak előbb-utóbb, és akkor végre tovább tudunk lépni.
- Jól tudjuk, a napokban egy grúziai "kiránduláson" vettél részt. Azon túlmenően, hogy ahogy halljuk, nehezen ment ott az elalvás,miről szól ez az utazás?
- A grúziai kirándulás egy napot takart. Vízumot kellett csináltatnunk, mert a klub nem tette meg. Szóval kedden este 11-kor beültünk egy autóba a légiósokkal, elmentünk a határig, ahol át kellett szállnunk egy másik kocsiba. Elmentünk a török követségre. Itt 6-7 óra alatt elkészültek a vízumok, és szerda éjjelre hazaértünk. Majd péntek este elindultunk egy 15 órás buszútra. Ami engem különösen megvisel, hiszen semmilyen mozgó közlekedési eszközön nem tudok aludni. Most pedig 3-ból két éjszakám kimaradt.
- Láthattunk egy fotót, egy aranyos kutyussal voltál rajta...
- A kutyához semmi közöm, csak egy üzletben találkoztunk vele, és egyből a szívemhez nőtt.
- Mit remélsz a közeljövőben magadtól és a csapattól?
- Ez most elég nehéz kérdés. Először is meg kell várnunk, hogy milyen irányba mozdulnak a dolgok. Aztán lehet gondolkozni a következő időszakról.