Hivatalosan is elbúcsúzott a szombathelyi legenda

Pénteken, közel háromezer néző előtt búcsúzott el hivatalosan is Kálmán László szeretett csapatától, a szombathelyi Falco KC Szombathelytől. A nagyszabású rendezvényen nemcsak a szurkolók ünnepelték a helyi ikont, hanem régi csapattársak, a város vezetősége is. A 41 éves játékmester mezét visszavonultatták, majd a sárga-feketék örökös bajnokának választották.

 

Már péntek délelőtt elkezdődött Kálmán László búcsúztatása, 10 órától a Sugár úti Sportbüfében az érdeklődök a magyar kosárlabda egyik legnagyobb alakjáról szóló portréfilmet (Ny8lc) tekinthették meg. 
Este hat órától a szurkolók mérkőzése megadta az este remek alaphangulatát, a sárga csapatot Chad Timberlake, míg a fekete csoportot Will Tamás erősítette. Az ünnepelt mindkét gárdában „megfordult”, akiknek „edzőik” is megadták a módját az összecsapásra; az NBA-s mesterek is megirigyelhették volna a fess, öltönyös úriembereket, akik számos taktikai újdonságokat vezettek be: többek között a teljes játékoskeret parkettre küldését. Akadtak is szép megoldások bőven, hullottak a triplák, zsákolásokkal örvendeztették a nagyérdeműt. 

A második összecsapáson a Nosztalgia csapata – akik 1990 és 2000 között Kálmán csapattársai voltak – illetve a Falco 2008-as bajnokcsapatának tagjai valamint Kálmán válogatottsága idején a nemzeti együttesnél címeres mezt viselők küzdöttek, varázsoltak színvonalas gálameccset, ahol záporoztak Arnas Kazlauskas triplái, Dávid Kornél szaggatta a gyűrűket, Kálmán László pedig parádézott: osztotta a zseniális gólpasszokat és nem tudott hibázni se közelről, se a triplavonalon túlról. Hiába telnek az évek, rozsdásodnak az izmok, mindkét fél játékosainak szemében ugyanaz a tűz lobogott, a kosárlabda iránt érzett szeretetük és szenvedélyük. A feldobást, születésnapját aznap ünneplő Kálmán László édesanyja végezte el.

Falco Nosztalgia csapat 1990-2000: 
Krivacsevics Dragoljub, Mujanovics Samir, Pallag Zoltán, Zsebe Ferenc, Kálmán László, Molnár Tamás, Kertész Tamás, Kozma Tamás, Henrik István, Baumgartner Balázs, Gráczer Zsolt, Hencsey Tamás. Edző: Zsoldos András, Váradi Attila.

2008-as Falco bajnokcsapat – Magyar válogatott:
Arnas Kazlauskas, Pankár Tibor, Váradi Kornél, Will Tamás, Kálmán László, Feigl Imre, Dávid Kornél, Gulyás Róbert, Sitku Ernő, Bencze Tamás, Németh István. Edző: Mészáros Lajos, Nikola Lazics.

Utóbbi csapat a jelenlegi gárdával is megmérkőzött, majd következett a hivatalos búcsúztatási ceremónia. A búcsúbeszédben Kálmán László 21 szezonjának kiváló munkájáról esett szó, melyben felidézték a Falcóban elért legnagyobb sikereit, azt, hogy segítségével Szombathely kiemelkedő központja lett a magyar kosárlabdának. Gráczer György ügyvezető igazgató külön megköszönte a 78-szoros válogatott játékosnak a klub és a város iránt való hűségét, majd felidézte az 1992-es nyarat, amikor egy fiatal, szőke ifjúval találkozott, akit a csapat kispadjára szánt, akiről akkor még nem tudta – nem is sejthette - milyen szenzációs karriert fut, majd később a klub vezére, halhatatlanjai közé fog tartozni…Az ügyvezető ezután egy Falco címerrel ellátott aranygyűrűt ajándékozott az este főszereplőjének. 
Szombathely polgármestere, Puskás Tivadar is hosszasan éltette Kálmánt, aki megannyi büszke pillanattal és diadallal ajándékozta meg Vas megye székhelyét. Végül a polgármester bejelentette, hogy Kálmán Lászlót előterjesztik Szombathely díszpolgára címre. A B-közép bajnoki serleggel, a Haladás futball csapata egy nyolcas számú mezzel köszöntötte a volt csapatkapitányt. 

Majd Szombathely „Lacikája” a következőképpen búcsúzott el közönségétől:
„Először is elnézést kell kérnem, hogy dobást hibáztam, ma nem szerettem volna, de tegnap 47 percet töltöttem a pályán, így kicsit elfáradtam. Szeretném mindenkinek megköszönni, akik ma kilátogattak ide, hogy végig támogattak: családomnak, szeretteimnek, csapattársaimnak, edzőimnek, a szurkolóimnak. Tudom, néha nem voltam sportszerű – de ez is én vagyok – ám amikor a pályára léptem, mindig azon voltam, hogy győzelemre vezessem a csapatom, hogy örömet szerezzek nektek. Mindig úgy akartam lejönni a parkettről, hogy érezzétek: kitettem a szívemet-lelkemet, mindent megtettem, amit meglehetett – akár Körmenden, akár Szombathelyen. Úgy érzem sosem kértem, és sosem adtam kegyelmet a pályán. A kosárlabda a szerelmem, a Falco pedig az életem, imádom. Nem fogom elhagyni a klubot, ahogy korábban sem tettem, a nehéz időkben sem. Kérek mindenkit, most is járjatok el így, mert együtt átlendülhetünk az aktuális mélyponton. Remélem a srácok holnap a tiszteletemre győznek a Szeged ellen és megkezdik a felzárkózást.”

Beszéde alatt többször is elcsuklott az irányító hangja, nehezen találta a megfelelő szavakat, hogy kifejezze mennyire meghatja az emberek felé áradó szeretete. A rendezvény végén tűzijáték és konfettizápor közepette vonultatták vissza a sárga-fekete nyolcas mezt, amelyet többé soha senki nem viselhet a klub életében. Hiszen a nyolcas szám elfektetve a végtelen jele is…

Hatalmas tapsvihar és ovációval zárult az este, ahol a „Kálmán Laci a legnagyobb király” rigmussal távoztak a szurkolók.

Portálunknak az este főszereplője is nyilatkozott, bár nem volt egyszerű odaférkőzni hozzá, a tömeg még egy óra után sem szerette volna elengedni „volt” vezérét.

Hogyan érezted magad az este folyamán, hogyan élted meg, hogy most már hivatalosan is visszavonultál a szombathelyi klubtól?
- Olyan egyedülálló búcsúztatót kaptam, amelyet Magyarországon még soha senki sem, le a kalappal a szervezők és a város előtt. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről. Kettős érzés kavarog bennem, hiszen fantasztikus érzés volt, hogy a szeretteim is eljöttek, velem volt „Sanyi, a Legenda”, a szurkolók, a volt csapattársak. Másrészt egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen most már végérvényesen lezárult pályafutásom legsikeresebb, legmeghatározóbb, legboldogabb korszaka, de tudtam, egyszer ez is elérkezik. 

Mit éreztél, amikor láttad, hogy a mezedet a magasba húzzák?
- Először arra gondoltam, hogy a mez túl nagy, rajta a szám túl kicsi, de jó lesz, elmegy (nevet). Viccet félretéve, nagyon megható pillanat volt, Sanyi barátom mellettem úgy zokogott, mint egy kisgyerek, én is nehezen tudtam megállni, hogy ne könnyezek, ne érzékenyüljek el. Hatalmas pillanat volt.

Számos kisgyermek és felnőtt példaképe lettél az elmúlt 21 szezon alatt, rengeteg szép sikert értél el a Falcóval. Úgy érzed mindent sikerült elérned, amit szerettél volna?
- Igen, a szurkolóktól áradó szeretet is azt bizonyítja, hogy érdemes volt ennyi időt eltöltenem a pályán. Csodás emlékek, amikor az utcán elhaladva az óvódások is felismernek vagy nyugdíjas nénik és bácsik gratulálnak, úgy gondolom ez egyedülálló a városban és a magyar sportban is, úgyhogy nincs hiányérzetem. A pályafutásom során elértem a maximumot.

Mik a jövőbeni terveid?
- Mindenképpen maradok a Falcónál, hogy melyik területen, az még a jövő zenéje. Mos az U16-os korosztályt edzem, akiktől ugyanolyan maximalizmust várok el, mint amelyet magamtól is mindig. Álmom, hogy egyszer a felnőtt csapat kispadjára is leülhessek, azért is végeztem el az edzői szakot.

Egy kis érdekesség…

Bajnoki szezon a Falco színeiben:     21
Bajnoki mérkőzések száma:    675
Bajnoki mérkőzésen dobott pontok száma:    12885
Bajnoki mérkőzésen dobott 3 pontosok száma:    1058
Bajnoki mérkőzések pontátlaga:    19,8
Falco KC színeiben dobott összes pontjainak száma:    15542
(bajnoki, kupa, szuperliga)
Válogatottságainak száma:    78
Válogatottban dobott pontok száma:    897

A magyar kosárlabda és a szombathelyi publikum ismét kevesebb lett egy megosztó, de kétségtelenül zseniális játékossal, akinek győzni akarása, küzdeni tudása, maximalizmusa, játék iránti szenvedélye követendő példa a jövő nemzedékének is.

A falcokc.nyugat.hu jóvoltából a búcsúestről készült teljes galériát az alábbi linken tekinthetik meg a kedves olvasók!

A kezdő5.hu további sok sikert kíván Kálmán Lászlónak! 

Fotó: falcokc.nyugat.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus