Tüzér-tűz 11.rész (6.évad)

Ezer meg egy éve vártunk erre a pillanatra. Legyőzni egyet bajnokságunk élgárdáiból. Azok közül, amelyek napi két edzéssel, légióssal, profi körülmények között készülnek nap mint nap. Csapatok, hol a feljutás a kimondott cél. Szakértők elemzéseinek cizellált nagybetűkkel szedett favoritjai ők. Jártunk már ezen tűz közelében korábban. Számtalan alkalommal kényszerültünk fájdalmas gratulációra ellenük. Akadt mikor megérdemeltük volna, előfordult, hogy elizgultuk a végét. Bárhogyan is történt, úgy kellett lennie. Ezek a tapasztalatok vérteztek fel bennünket arra, hogy most fülig érő szájjal pötyöghetem: legyőztük az OSE Lionst!

Túllépni az árnyékodon kimondva egyszerűnek tűnik. Számtalan önfejlesztő sikerkönyv bíztat pozitív gondolatokkal csöpögősre itatott körmondatok formájában ennek szükségszerűségére. A való élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Képtelenség egyik napról a másikra azt mondani, "na, akkor én mától hiszem, győztesnek születtem!". Pláne csapatjáték esetében nehéz feladat, ahol számtalan egót, tulajdonságot, gyerekkort, dns-be kódolt jellemrajzot kellene egyszerre megváltoztatni, de legalábbis masszívan alakítani. A megrendíthetetlen hit és eltökéltség állapotának eléréséhez rögös, buktatókkal és csapdákkal túlzsúfolt mellékút vezet. Nem. Az út kifejezés ide helytelen. Inkább egy ismeretlen ösvényhez hasonlítható a dzsungel mélyén. Macséta, szenvedély, vízió és egy nagy adag tiszteletreméltó elmeroggyantság.

 Adott egy lassan huszonöt esztendős masszív téli álomból ébredező klub, amelyet mindig kiemelt figyelem kísért. A szunnyadás időszakában sem aludt el a belső láng és az utóbbi években fokozatosan lobbant nagyobbra és fényesebbre. Az Akadémián cseperedtek a tehetséges piros-fehér kosárpalánták, akik az utánpótlás edzők áldozatos és elhivatott munkájától pallérozódva eljutottak az NB1-es csapat keretébe. Itt vártak rájuk a felnőtt játékosok, hogy hosszú folyamat eredményeképp együtt elérkezhessenek a "nagy durranás" küszöbére. Lépésről-lépésre. Ez a mottónk. Engedd el a múltat, ne rágódj a jövőn és éld meg a jelent! (pöpec kis közhely, mi?)

Hiszek a lélektan erejében. Tudtam, hogy Szalay Áki embertelen kosara lesz a meccset eldöntő és az Oroszlány nem talál be az utolsó dobásával. Miért? Mert kiérdemeltük, mert megdolgoztunk érte, mert elhittük. Mert megérkeztünk...

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Fotó - BHSE