All-Time csapatok - Southwest

A keleti konferenciák: Central, Atlantic, Southeast
A nyugati konferenciák: Northwest

 

Houston Rockets

Calvin Murphy, James Harden, Rudy Tomjanovich, Elvin Hayes, Hakeem Olajuwon
Clyde Drexler, Tracy McGrady, Ralph Sampson, Moses Malone, Yao Ming

Vezetőedző: Rudy Tomjanovich

A kezdőből talán csak Hakeem Olajuwont nem kell magyarázni, mint minden idők (egyik) legképzettebb centerét, a franchise legnagyobb ikonját és a két bajnoki cím Finals MVP-jét. Calvin Murphy 1970-től 1983-ig teljes karrierjét a Rocketsnél töltötte, egyszer volt All-Star, és bár pontszerzéséről volt híres (17.9 pontos karrierátlag, 5 szezonban is elérte a 20.0-s határt), kétszer volt a három legjobb gólpasszadó között is egy-egy szezon erejéig. James Harden még csak három éve van a csapatnál, de három All-Star tagsága mellett két All-NBA első csapatba is beválasztották egy harmadik ötös mellett, az előző idényben pedig második lett a pontlistán és az MVP szavazáson is. Rudy Tomjanovich a klub másik nagy legendája Olajuwon mellett - edzőként nem nagyon kell magyarázni, hiszen az aranykorszakban ő irányította a gárdát, játékosként pedig 5-szörös All-Star volt (17.4 pont, 8.1 pattanó) amellett, hogy őt ütötte ki Kermit Washington azon a bizonyos Lakers-Rocketsen 1977-ben, amibe majdnem bele is halt Tomjanovich. Elvin Hayes minden idők egyik legjobb erőcsatára volt - bár a Bulletsből ismerhetjük inkább, itt kezdte pályafutását és itt is fejezte be, összesen 7 évet húzott le a Rocketsnél, ahol rögtön újonc idényében pontkirály, második szezonjában pedig pattanókirály lett és négyszer választották be innen az All-Star gálára.

Clyde Drexlernek összességében jóval komplettebb karrierje van, mint Hardennek, de pályafutása utolsó három és fél évét töltötte csak itt - volt bajnok, kétszer All-Star és All-NBA harmadik csapattag is, de Harden jóval inkább a franchise arca most, mint volt Drexler annak idején és a statisztikái is jobbak (Drexler: 19.0 pont, 6.1 pattanó, 5.4 gólpassz, míg Harden: 26.3 pont, 5.1 pattanó, 6.3 gólpassz). Tracy McGrady a 2000-es évek második felében itt került ugyan leszálló ágba és főleg utolsó másfél idénye sikerült pocsékul, de így is hozott egy 22.7 pontos, 5.7 gólpasszos és 5.6 pattanós statisztikát a texasiaknál, volt háromszor All-Star, kétszer All-NBA harmadik és egyszer második csapat tagja. Ralph Sampson szomorúan rövid karrierje érdemi részét itt játszotta 1983 és 1987 között, négyszer volt All-Star, volt Év Újonca és All-Star MVP, egyszer pedig befért az All-NBA második csapatba is (19.7 pont, 10.5 pattanó, 1.9 blokk). Moses Malone akár az első csapatba is beférhet, ha valaki két centerrel állna fel, hat idényéből ugyanis 5-ször volt All-Star, háromszor nyert pattanókategóriát, kétszer volt All-NBA első, kétszer második csapat tagja, egyszer pedig az All-Defensive első ötösbe is beválasztották a kétszer alapszakasz MVP címet is nyerő centert, aki cseréje után 1982/83-ban a Phillynél ért fel a csúcsra (24.0 pont, 15.0 pattanó). Yao Ming pedig hiába volt 8-szoros All-Star, a kínai szavazatok miatt ennél sokkal többet mond, hogy 8 éve alatt kétszer All-NBA második, háromszor pedig a harmadik csapat tagja volt úgy is, hogy elég sok sérülése volt folyamatosan (19.0 pont, 9.2 pattanó, 1.9 blokk) - teljesítmény is volt mögötte, nem csak hype.

Kimaradók: Shane Battier, John Block, Sleepy Floyd, Robert Horry, Stu Lantz, Lewis Lloyd, Sam Cassell, Cuttino Mobley, Steve Francis, Vernon Maxwell, John Lucas, Charles Barkley, Kenny Smith, Otis Thorpe, Kevin Willis.

A kimaradók között nagy nevek vannak, többek között a 2000-es évek elején háromszor All-Star Steve Francis vagy a karrierje során itt kétszer két évet lehúzó John Lucas, aki a Rockets történetének talán legjobb igazi karmestere volt - ha valaki ragaszkodik hozzá, hogy a második ötösben is legyen irányító, akkor valószínűleg ők kerülnek legelőször sorra Sam Cassell vagy 90-es években hat szezon alatt 59.5 TS%-kal dolgozó Kenny Smith előtt. Nem kapott helyet az első bajnoki címnél még Hakeem Olajuwon társaként a palánk alatt dolgozó Otis Thorpe, vagy az itt már korábbi önmagától elmaradó, de 16.5 pontot és 12.2 pattanót átlagoló Charles Barkley sem - utóbbi egyébként ha valaki az összkarriert jobban súlyozza, beférhet a második ötösbe Yao és Sampson helyett is, de Houstonban annyi jó magasember volt rajta kívül is, hogy a Rocketsnél töltött karrierje alapján kimaradt nálam.

 

Memphis Grizzlies

Mike Conley, Mike Miller, Shareef Abdur-Rahim, Pau Gasol, Marc Gasol
Mike Bibby, Jason Williams, Tony Allen, Rudy Gay, Zach Randolph

Vezetőedző: Lionel Hollins

Mike Conley soha nem volt még All-Star, de a Memphis egyik arca, már 8 évet húzott le a gárdánál, ami a Grizzlies történelmét nézve nem kis szám - egyszer volt All-Defensive második csapat tagja és évek óta a liga egyik legmegbízhatóbb és legjobban védekező egyese (13.4 pont, 5.6 gólpassz, csak 2.1 eladott labda). Mike Miller öt és fél idényt húzott itt le, majd 2013/14-ben még egyet - a 2000-es évek közepén 14.6 pontot, 5.0 pattanót és 3.4 gólpasszt átlagolt, 2006-ban pedig az év hatodik emberének választották. Shareef Abdur-Rahim a franchise első sztárja volt, ő még Vancouverben játszott a Grizzliesnél 1996-tól 2001-ig és 20.8 pontot, valamint 8.2 pattanót átlagolt. Pau Gasol pont az utána lévő korszakban, 2001-től szolgálta a klubot hat és fél évig (18.8 pont, 8.2 pattanó) és ő volt a franchise első All-Star játékosa 2006-ban. Testvére, Marc Gasol pedig pont az érte kapott csomagban volt benne, hétéves NBA karrierjében eddig kétszer volt All-Star, egyszer az All-NBA első, egyszer a második csapat tagja, 2013-ban pedig az év védőjének választották.

A cseréknél Mike Bibby és Jason Williams egymást váltották itt és Sacramentóban, hiszen egymásra cserélték el őket - előbbi három idény alatt 14.7 pontot és 7.8 gólpasszt átlagolt, utóbbi pedig itt nyugodott meg, hiszen 11.5 pont mellé 7.0 gólpasszt is a közösbe tudott tenni meccsenként úgy, hogy mindössze 2.2 eladott labdája volt emellett. Tony Allen a legutóbbi öt idényt töltötte Memphisben, ahol ugyan statisztikái nem kiemelkedőek (9.0 pont, 3.9 pattanó), viszont egyszer az All-Defensive második, háromszor pedig az első ötösbe került be, jelen korunk egyik legjobb védője a periméteren. Rudy Gay hat és fél évig volt a franchise egyik arca és első számú pontszerzője (17.9 pont, 5.8 pattanó). Zach Randolph szerintem hozzáállás kérdése, ha valakinél bekerül Pau Gasol helyére az első ötösbe, mivel ő kétszer volt All-Star és átlagai sem rosszabbak (17.5 pont, 10.2 pattanó), egyszer pedig volt All-NBA harmadik csapat tagja is, viszont amennyire szerintem nincs nagy különbség a memphisi karrierjükben, annyira nagy a differencia a teljes pályafutásukat nézve, ezért került be nálam Gasol az első, Randolph pedig a második csapatba.

Lionel Hollinsnak talán csak Hubie Brown volt ellenfél, hiszen utóbbi irányítása alatt jutott be a gárda először a PO-ba a franchise fennállása során, de Hollinsszal főcsoportdöntőt is játszott a Grizzlies, így nem nagyon lehetett kérdés, hogy ő kerül az All-Time csapat vezetőedzői posztjára.

Kimaradók: Michael Dickerson, Shane Battier, OJ Mayo, Lorenzen Wright, Bryant Reeves, James Posey.

 

San Antonio Spurs

Tony Parker, Manu Ginobili, George Gervin, Tim Duncan, David Robinson
Avery Johnson, Alvin Robertson, Bruce Bowen, Kawhi Leonard, Artis Gilmore

Vezetőedző: Gregg Popovich

A Tony Parker, Manu Ginobili, Tim Duncan triót és Gregg Popovich-ot fölösleges ecsetelni, közülük talán Ginobili rendelkezik a leghalványabb egyéni eredménysorral, de ők így hárman és Popovich minden idők egyik legnagyobb dinasztiájának alapjai, David Robinson és George Gervin pedig messze a két legnagyobb ikonja volt az együttesnek pont az ő megjelenésükig. Gervin több mint 11 évig szolgálta a klubot az ABA-ben és az NBA-ben, mindvégig All-Star volt, egyszer MVP címet nyert a főmeccsen, négyszer beválogatták az All-NBA első csapatba, és négyszer nyert pontkirályi címet 5 év alatt a 70-es évek végén, valamint a 80-as évek elején. Robinson 1-1 alkalommal nyert pont-, blokk- és pattanókirályi címet, volt alapszakasz MVP, év védője és év újonca, állandó tagja volt az All-NBA és az All-Defensive csapatoknak, 1992-ben pedig a Dream Team tagja volt.

A padon Kawhi Leonard döntő MVP volt 2014-ben, az előző idényben pedig az év védőjének választották - a kezdőben szerintem így sincs (egyelőre) helye még Ginobili helyett sem. Alvin Robertson a Gervin utáni időszak dobóhátvédje volt az együttesnél, ő nyerte 1986-ban az első Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa díjat, ugyanebben az évben ő lett az év védője, háromszor volt All-Star öt itt töltött éve alatt, egyszer az All-NBA második csapatában kapott helyet, kétszer pedig nyerte a labdalopás kategóriát. A liga valaha volt legjobb labdalopója 2.71-es karrierátlagával - itt 16.2 pontot, 5.4 pattanót, 5.4 gólpasszt és 2.9 szerzett labdát tudott felmutatni három All-Defensive második csapattagsággal és egy első ötösbe jelöléssel. Bruce Bowen 8 év alatt 6.4 pontot és 3.0 pattanót hozott meccsenként, de ötször az első, háromszor pedig a második legjobban védekező csapatba szavazták. Artis Gilmore pályafutása végén húzott le itt 5 szezont 1982-től kezdve, de a "levezetés" is 16.1 pontosra és 9.7 pattanósra sikerült, és belefért még két All-Star gála. Avery Johnson több részletben összesen 10 szezonban játszott a Spursnél, de 1994-től 2001-ig folyamatosan, ezalatt pedig a gárda egyik vezére volt és 10.1 pontot, valamint 7.3 gólpasszt átlagolt mindössze 2.0 eladott labdával.

Kimardók: Gene Banks, Willie Anderson, John Beasley, Ron Boone, Sean Elliott, Donnie Freeman, Terry Cummings, Cliff Hagan, Rich Jones, Dennis Rodman, Larry Kenon, Cincinnatus Powell, Swen Nater, Mike Mitchell, Manny Leaks, James Silas, Rod Strickland.

 

Dallas Mavericks

Jason Kidd, Rolando Blackman, Mark Aguirre, Dirk Nowitzki, Tyson Chandler
Steve Nash, Derek Harper, Michael Finley, Shawn Marion, Sam Perkins

Vezetőedző: Rick Carlisle

Jason Kidd egyrészt minden idők egyik legjobb irányítója, másrészt ugyan nem itt töltött hat és fél éve alapján ismerjük, hanem a phoenixi és New Jerseyben töltött időszakáról, amikor a liga gólpasszkirálya volt, viszont a 2011-es bajnokcsapat oszlopa volt, kétszer egyébként innen lett All-Star (10.5 pont, 8.4 gólpassz, 5.5 pattanó). Rolando Blackman 1981 és 1992 között 11 szezonig szolgálta a Dallast, négyszer volt All-Star és 19.2 pontot hozott mérkőzésenként ebben a 11 évben. Mark Aguirre ugyanebben a korszakban 1981 és 1989 között hét és fél idényig volt a gárda másik sztárja, háromszor volt All-Star és 24.6 pontot, 5.7 pattanót és 3.8 gólpasszt átlagolt - érte cserélte a Detroit Adrian Dantley-t és egy 1991-es első köröst, ezt követően lett ő és a Pistons is kétszeres bajnok. Dirk Nowitzki nem szorul túl sok magyarázatra, Tyson Chandler pedig összesen két idényt húzott le itt, viszont abból az egyikben bajnok lett a Dallas, ő pedig az All-Defensive második csapatban kötött ki, és távozása mutatta meg igazán, mennyire fontos volt ő - azért az látszik, hogy nagyon komoly centerekben nem bővelkedett a Mavs történelme, mivel ennyi máshol nem nagyon lett volna elég a Top10-hez sem.

A padon Steve Nash bár nem sokkal marad el statisztikákban Kiddtől (8 szezon, 14.4 pont, 9.4 gólpassz, 3.1 pattanó, 2 All-Star, 2 All-NBA harmadik csapatba jelölés), de Kidd egyrészt kategóriákkal jobb védő volt, másrészt a bajnoki címben betöltött szerepe miatt került ő az első ötösbe. Van még egy irányító, Derek Harper, aki 11 és fél idényt töltött az együttesnél, a 80-as évek végén több szezon erejéig is ő volt a gárda legjobb játékosa és kétszer az All-Defensive második csapatban kapott helyet (14.4 pont, 5.9 gólpassz). Michael Finley a Nash-Nowitzki korszak harmadik muskétása volt két All-Star gálával és majdnem 20 pontos átlagával itteni 8 és fél idénye alatt (19.8 pont, 5.2 pattanó, 3.8 gólpassz). Shawn Mariont se innen ismerjük, de itt töltött 5 éve sem sikerült rosszul - ugyan phoenixi szezonjait meg se közelítette, de ő is a bajnokcsapat fontos láncszeme volt 11.6 pontjával, 7.0 pattanójával és védekezésével. Ahogy Chandler, úgy Sam Perkins is szerencsés a dallasi centerekkel, bár karrierje legjobb és első hat évét töltötte itt (14.4 pont, 8.0 pattanó).

Kimaradók: Adrian Dantley, Josh Howard, Jamal Mashburn, Jason Terry, Jim Jackson, Roy Tarpley, Jay Vincent.

A kimaradók közül Jamal Mashburn itt kezdett és kétszer is 20 pont fölött átlagolt (összesen 19.9 dallasi karrierje alatt), de a harmadik évben itt szállt el először a sérülések miatt (mindössze 18 meccs), így nem került be végül, mert negyedik évében el is cserélték. Jason Terry a bajnoki címben fontos szerepet játszott és nem is voltak rossz statjai 8 idény alatt (16.1 pont, 4.1 gólpassz), ízlés kérdése szerintem, hogy valaki esetleg Marion helyett őt rakja-e be újabb hátvédnek - Harper szerintem meghatározóbb alak volt a maga idejében, így a helyére nem nagyon raknám. Roy Tarpley könnyen mehetett volna az első ötösbe is (12.6 pont, 10.0 pattanó), de 8 év alatt összesen 5 idényben és 280 meccsen lépett pályára, folyamatos gondjai voltak a drogokkal - előbb három évre, 1995-ben örökre tiltották ki a ligából. Josh Howard pedig hiába volt All-Star (15.3 pont, 6.0 pattanó), szerintem bármelyik bekerülő sokkal nagyobb hatással volt a gárda játékára, mint ő.

 

New Orleans Pelicans

Chris Paul, Baron Davis, Jamal Mashburn, David West, Anthony Davis
Tyreke Evans, David Wesley, Peja Sztojakovics, Ryan Anderson, Jamaal Magloire

Vezetőedző: Byron Scott

A Pelicansnél nem volt túl nagy választék, hiszen összesen 13 évre nyúlik vissza a csapat múltja - a Hornets New Orleansba költözésétől kezdve. Chris Pault és Anthony Davist nem nagyon kell magyarázni, hiszen előbbi messze a legnagyobb sztárja volt a franchise-nak, utóbbi pedig rövid karrierje alatt is befér már ebben az összevetésben a második helyre. Baron Davis volt a New Orleans Hornets első All-Starja és itt töltött két és fél idényében egyszer nyert labdaszerzés kategóriát is (20.2 pont, 7.0 gólpassz, 4.0 pattanó, 2.1 szerzett labda). Jamal Mashburn alig több mint egy idényt húzott le itt (összesen négy szezonban játszott a Hornetsnél, de kettő még Charlotte-ban), de egyszer All-Star volt és innen vonult vissza sokadik sérülése után (21.5 pont, 6.1 pattanó, 5.0 gólpassz). David West a Chris Paul-korszak másik nagy sztárja volt, 8 év alatt kétszer volt All-Star (16.4 pont, 7.3 pattanó).

A padra Tyreke Evans már két normálisnak mondható évével is odafért, pedig ebből igazán használható játékosként csak az előző évet mondhatjuk esetében (15.6 pont, 5.9 gólpassz, 5.0 pattanó). David Wesley a Hornets-korszakban volt Davis hátvédtársa, 5 évet Charlotte-ban, két és felet pedig New Orleansban húzott le a gárdánál (15.2 pont). Peja Sztojakovicsnak itt már nagyon sok gondja volt a hátával, az itt töltött négy és fél idényében összesen 219 mérkőzésen szerepelt, de így is felállított egy NBA rekordot azzal, hogy csapata első 20 pontját ő dobta egy meccsen (15.5 pont). Ryan Anderson három éve játszik a csapatnál, de a konkurencia hiánya miatt így is ott lehet a 10-es keretben (15.7 pont, 5.8 pattanó). Jamaal Magloire pedig összesen 5 évet húzott le a Hornetsnél, abból hármat az ide is beszámító New Orleans-i időszakban és egyszer All-Star is volt (11.9 pont, 9.5 pattanó).

A franchise fiatalságát mutatja, hogy Byron Scott a legeredményesebb edzőjük - összességében nézve az is elfogadható szerintem, ha valaki ide Monty Williamst rakja, Scottnak sem sikerült ugyanis csak egy második kör és összesen két PO Chris Paulékkal, Williams pedig ugyanennyiszer járt rájátszásban kevesebb év alatt is jóval rosszabb lehetőségekkel.

Kimaradók: Desmond Mason, Emeka Okafor, Tyson Chandler.