Meglepő, de nem (mindig) mulatságos 1-2.hét

A szezon eleji tippjeimet ezeken a linkeken elolvashatjátok:
Keleti konferencia
Nyugati konferencia

Lássuk, kik okoztak kisebb vagy nagyobb pozitív, illetve negatív csalódást eddig.

 

Akik villámrajtot vettek ahhoz képest, amit vártam tőlük

1. Milwaukee Bucks (4-4)

Még akkor is ők nálam a legnagyobb meglepetés, ha alapvetően a sorsolásuk nem volt annyira borzasztóan nehéz - azt sem lehet viszont állítani, hogy csak könnyű ellenfelekkel lett volna dolguk -, mert szerintem nyugodtan folytathatják 50%-on a továbbiakban is, sőt, óriási lehetőségek vannak bennük, év közben nagyon könnyedén fejlődhetnek még. Mérlegük simán lehetne 6-2 is, hiszen az eddig nagyon gyatra Detroittól sikerült kikapniuk, míg az első meccsükön 20 pontos előnyt szórakoztak el a Charlotte ellen - megverték azonban a Memphist, ez pedig visszahozott kicsit az eddig elszalasztott lehetőségek közül.

A legnagyobb meglepetés szerintem az, hogy Jason Kidd mennyire megtalálta a hangot a fiatalokkal, hogy a tavaly folyamatosan idegeskedő trénernek most van türelme a hibákhoz, hogy fejleszteni kell a játékosokat, és pazarul forgatja eddig a rotációt. Kiddtől nemhogy ennyit, de ennek a töredékét sem vártam volna. A tapasztaltabb "veteránok" (Knight, Mayo, Sanders) majdnemhogy a legjobb arcukat mutatják, ki védekezésben, ki a padról hoz kiváló teljesítményt, míg Knight karrierje legjobb évét futja, és hatékonysága még úgysem rossz összességében (55.1 TS%), hogy vannak borzasztóan buta vállalásai, nem kevés.

Két kérdés van velük kapcsolatban. Egyrészt az, hogy meddig tudják tartani ligaelit védekezésüket (98.2 kapott pont 100 támadásonként, 4. legjobb a ligában), amelyben a legkiemelkedőbb adat, hogy ellenük dobják a második legrosszabbul a mezőnykísérleteket (45.2% az ellenfeleik eFG%-a, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a TS mutató, csak nem számolják bele a büntetőket). A másik kérdés az, támadásban mennyit sikerül javulniuk, ebben ugyanis a második legrosszabbak (98.3 pont 100 támadásonként). A támadójátékot leíró négy statisztikából háromban (eFG%, TOV% - eladott labdák száma a vezetett támadások aranyában, FT/FGA - büntetők száma a mezőnykísérletek arányában) a liga utolsó hat helyezettje között vannak, egyedül a támadópattanókat szedik jó arányban (28.9%, 5.)

Ha Kidd továbbra is képes ilyen türelmes lenni, és ilyen jól forgatni a csapatot, ráadásul Antetokounmpo az idén látott ütemben fejlődik, és az egyre komolyabb feladatokat is elbírja, akkor a Detroit helyett simán ott lesznek aközött a 9 csapat között, amelyik a keleti PO-ért megy, és jó eséllyel pályázhatnak a rájátszásra is, potenciál mindenesetre van bennük, Parker és Antetokounmpo mellett is több tehetségük van még.

2. Sacramento Kings (5-3)

Bár jobb a mérlegük, mint a Bucksnak, nálam csak a második legnagyobb meglepetés ők, pedig hasonlóan hátra vártam őket is saját konferenciájukban. A Kings eddig nem elég, hogy pozitív mérleggel áll, de olyan váratlan győzelmeik voltak, mint a Los Angeles Clippers, a Portland TrailBlazers vagy a Phoenix Suns elleni sikerek, jócskán felülmúlják a várakozásokat eredményekben és mutatott játékban is.

Pedig alapján véve sok minden nem változott, hiszen Collison egy kicsit gyengébb scorer Isaiah Thomasnál, egy kicsit jobban játssza meg a társakat és egy kicsit jobb védő is. A padon még mindig csak a nyáron szerzett Omri Casspi és a sérülése után most teljesen egészséges Carl Landry produktívak, míg Ben McLemore továbbra sincs annyit használva, mint talán kellene. Ennek ellenére sokkal egységesebbek elöl és hátul is, Gay és Cousins is maximumot nyújtanak, utóbbi pedig a védekezésbe is sokkal több energiát fektet.

A kérdés az, meddig tudják ezt a borzasztóan felemás támadást és védekezést hatékonyan sikerre vinni. Mindkét oldalon összességében közepesek, de a végletek csapata a Sacramento. Támadásban a gyűrűt a ligában a leghatékonyabban ők támadják (.376 FT/FGA) és a második legjobb támadópattanózók (29.5 ORB%), de rosszul dobnak mezőnyből (46.9 eFG%, 25.) és sok labdát is adnak el (15.4 TOV%, 24.). A gyenge mutató mindaddig kisebb probléma, amíg sokszor mehetnek büntetőzni és jól szedik a lecsorgókat is, de ha ezekben a kategóriákban nem tudnak jól teljesíteni, azokon a meccseken teljesen besül támadójátékuk, erre már idén is volt példa.

Védekezésben is hasonló a helyzet. Alapvetően jó a védelmük - óriási meglepetés a nyári mozgásokat és a tavalyi védekezést figyelembe véve, Michael Malone vezetőedző előtt le a kalappal -, hiszen gyengén dobnak ellenük (47.4 eFG%, 6.) és a védőpattanók összegyűjtésében is jók (78 DRB%, 4.). Emellett viszont nem túl sok eladott labdát harcolnak ki (12.4 TOV%, 21.), és nagyon sokszor mehet büntetőzni az ellenfél (.254  FT/FGA, 25.). Az tehát látszik, hogy a játék több szegmensében is sokat kell még fejlődniük, egyelőre azonban jól használják erősségeiket.

Azt is hozzá kell tenni, hogy eddig Collison leigazolása sokkal inkább bejön, mint amire számítottam, Elfrid Paytonnal a kezdőben egészen biztosan nem lennének ennyire jók, viszont a jelenlegi felállásban nem látok túl nagy potenciált, nem látni, kik emelik a Kingst egy ennél magasabb szintre, míg Paytonnal hosszabb távon ez meg lett volna oldva - továbbra is tartom, hogy őt kellett volna húzni.

Kisebb mértékben

Houston Rockets (7-1)

Bár az nem lep meg, hogy az alapszakaszban jók, ráadásul a sorsolásuk a kedvezőnél is kedvezőbb volt eddig, mindenképpen említésre méltóak - többek között azért is, hiszen őket raktam ki a rájátszásból, amiről alig több mint két hét alatt szinte el is dőlt, hogy nem így lesz, a Denver bénázásával akkora előnyre tettek szert, amit nem fognak leadni. A védekezésük az, ami leginkább szemet szúró, bár megint meg kell említeni, hogy nem éppen a legveretesebb ellenfelekkel kellett eddig játszaniuk. Ariza érkezésével lehetett számítani arra, hogy hátul stabilabbak lesznek, de egyelőre ligaelit szintet hoznak mind a kapott pontok (97.5 pont 100 támadásonként, 2.), mind az ellenfél mezőnymutatóját nézve (44.7 eFG%, 1.).

 

Akiknek (elvileg) össze kell(ene) kapniuk magukat

1. Denver Nuggets (1-6)

Akkora csalódás számomra a Nuggets, hogy szinte szavakba sem lehet önteni, és ebben bizony vaskos szerepe van Brian Shaw vezetőedzőnek is. Az a legnagyobb probléma ugyanis mind közül, hogy az általa óhajtott, "megénekelt" játékból írd és mondd semmi nem látszik: a coloradói együttes a második leggyengébben védekező csapat (112.7 kapott pont 100 támadásonként), cserébe a második legnagyobb tempót diktálják (98.6 labdabirtoklás meccsenként). Na ez minden, csak nem az, amiről Shaw beszélt, ezért nem lepődnék meg rajta, ha legelőször neki köszönnék meg a munkát idén.

A védekezésbeli gyengélkedés mellett azt is látni kell, hogy támadásban is az egyik legrosszabb csapat a Denver, teljesen fejetlenül, tudatosság nélkül vezetik az akciókat, nem csoda, hogy a leggyengébb effektív mezőnymutató az övék (46.0 eFG%), és egyénileg Lawsont - akinek a statját leginkább az utolsó meccs dobta csak meg -, a triplákat kiválóan dobó Foye-t, és az egyelőre epizódszereplő McGee-t leszámítva 50% környékén van mindenki TS mutatója. Afflalo (47.5 TS%), Chandler (48.2 TS%) és főleg Gallinari (43.4 TS%) kritikán aluli százalékokkal dolgoznak, borzasztóan játszanak eddig.

A Denvernél sürgősen változtatni kell, mert olyan van, hogy a koncepció jó, de még gyakorolni kell valamit. Olyan is van, hogy 1-2 embernek nem megy, mert sérültek vagy éppen ilyen passzban vannak. De olyan, hogy nézhetetlen játékot játszanak, az éppen az edző által sulykolt védekezésben borzasztóak, és emellett szinte senkinek nem megy a játék egyénileg sem, olyan viszont már nincs, ebbe előbb vagy utóbb bele fog nyúlni a vezetőség.

2. Detroit Pistons (2-6)

Egy fokkal jobb helyzetben van Stan Van Gundy, aki saját maga főnöke a Pistonsnál, az viszont már kevésbé "főnök", amit az autóvárosiak mutatnak ebben az idényben. A legnagyobb csalódásom az velük kapcsolatban, hogy az általam sokkal többre tartott SVG is ugyanazt csinálja, amit a korábbi edzők, felküldi a pályára a három magast egyszerre, aminek láthatóan semmi értelme nincs, nincs olyan ellenfél kis túlzással, amelyik ennek még kárát látta volna.

A Smith - Monroe - Drummond hármasnak a pattanózás lehetne a nagy előnye, de annyira ebben sincsenek a liga elejében (26.2 ORB%, 13. - 75.8 DRB%, 9.), cserébe - ahogyan arra látatlanban is számítani lehetett -, a támadójátékot öli, ha ez a trió egyszerre van a parketten (101.5 pont 100 támadásonként, 24. hely a ligában és 46.0 eFG%, ezzel utolsó előttiek). A trióból egyébként Drummond idén (is) csak a pattanózásra használható, Monroe viszont kiváló évet fut. Smith egészen botrányos, és ez az egyetlen dolog, amit nem lehet Van Gundy számlájára írni - négyes poszton is az volt ugyanis. Hozza a megtöltött statlapot, de a 37.7 TS%-a egyszerűen vállalhatatlan, hiába enged el kevesebb triplát.

Meglepetésre Jennings egészen tisztességes játékos lett erre a szezonra (14.9 pont 57.8 TS%, 43.3% tripla), ráadásul a cseréje, DJ Augustin is rendben van, Caron Butler hozza a 40% fölötti triplázást, amiért szerződtették, de rajta kívül a kettes-hármas poszt teljesen üres, Caldwell-Pope-nak is emelnie kellene százalékain, hogy hasznos játékosnak lehessen hívni. Ezért is érthetetlen, hogy az egyébként nem külső dobó, de "kulimunkásnak" megfelelő Jerebko, vagy az egyébként kitűnő scorer, és kintről is használható Datome miért nem került még eddig elő nagyobb "tételben".

A Pistons ugyanabban a mederben úszkál, amiben eddig, és ezen Van Gundy sem változtatott semmit. Szétrobbantani talán még nincs értelme az egészet, de lassan el kell kezdeni nézelődni a Jenningsért érdeklődők között, ilyen játékkal lehet rá kereslet, Monroe maradására szinte semmi esély nincs, úgyhogy őt a deadline előtt passzolni kell, Drummondot pedig feladni ugyan nem lehet, de fejlődést nem nagyon tapasztalni rajta - Smith meg úgysem kell senkinek sem.

Kisebb mértékben

Los Angeles Clippers (4-3)

Nagyon kevés az, amit eddig nyújtanak, így nemhogy előnyt nem tudnak kialakítani a Thunderrel szemben, amíg az Oklahoma Citynél nincs Durant és Westbrook, de szépen berakják magukat abba a csoportba, ahol a legjobb 8-ért is óriási harc lesz. Tavaly Dudley, idén Barnes bukott meg hármas poszton, ezzel a PO-ban nagy gondjai lehetnek Riversnek, de egyelőre az alapszakaszban sem tudják ezt a problémát áthidalni. Védekezésben egyelőre szenvednek, az ellenfelek jól dobnak ellenük és emellé még sokszor is mehetnek büntetőzni. A hármas poszt mellett Griffin is aggasztó egyénileg, meg sem közelíti tavalyi formáját, nemhogy MVP címre esélyesként lehetne emlegetni.

Charlotte Hornets (3-5)

Számomra egyelőre csalódás a játékuk, a sorsolásuk szerintem nem indokolta, hogy 8 meccs után 3 győzelmükből 2-t is buzzer-kosárral nyerjenek csak meg - ráadásul az egyiken 20 pontos hátrányból jöttek vissza. Ezek is győzelmek, év végén senki nem fogja számolgatni ezeket, de nem túl meggyőzőek eddig, ennél sokkal többre számítottam tőlük. Kemba kezdi összeszedni magát, de van is honnan, Stephensonnal együtt pocsék dobásmutatókkal dolgoztak az első pár meccsen, és hiába utóbbi kiváló mezőnymunkája, az is előfordult, hogy dobáskiválasztása miatt még Steve Clifford is lekapta a negyedik negyedre a pályáról.

McRoberts egyelőre nagyon hiányzik a csapatból, Williams csak részben tudja őt pótolni, és Cody Zeller fejlődése sem elegendő még, hogy a kiválóan passzoló magasember távozását ne érezzék meg. Neal a vártnál azért jobb, de túl sokat is van nála a labda, nem egészséges, amennyit vállal a többiekhez képest. Szerencsére Kidd-Gilchrist nemcsak a nyári videókban villoggott, dobómozdulata és egész játéka bizakodásra adhat okot a csapatnak és a drukkereknek is, ráadásul nekik keleten még van idejük összeszedni magukat.