Mi a gond a Golden State-nél?

Mindenidők egyik, ha nem a legdominánsabb csapata az elmúlt évek Golden State-je és az idei szezonban is egyértelműen Steve Kerr együttese a toronymagas favorit, még a következő bekezdésekben taglalt gondok ellenére is, de vannak azért olyan intő jelek, amelyekre így két hónap elteltével illik odafigyelni. Hogy mik is ezek?

Klay Thompson nem önmaga

A liga egyik, sőt, tulajdonképpen Steph Curryt leszámítva a legjobb shooterét Kevin Durant érkezése sem zavarta meg az elmúlt két évben, idén viszont vagy a szakáll, vagy valami más teljesen felborította azt, ami eddig működött nála. A tripladobása olyan szinten negatív karriercsúcs, hogy eddig még soha, az újonc szezonjában sem járt 40% alatt a hatékonysága, 44, 42, 44, 46, 47, 46, és tavaly már szűk 49%-kal tüzelt távolról, idén viszont 33%-ra csökkent ez a szám. Mondhatnánk, hogy kevesebb az üres helyzete, de ez nem igaz, a statisztikák szerint ezen a téren nincs változás, egyszerűen a töküres helyzeteket is folyamatosan mellédobálja, csak a kedvenc helyeiről dob magához képest elfogadhatóan, egyébként nem hogy nem elit, hanem alsó-középkategóriás dobóvá silányult akkor is, amikor minden playmaker játszik mellette. Élesszemű szakírók már azt is észrevették, hogy szélesebb terpeszből engedi el a dobásait, amik így rendszeresen rövidek, vagy hihetetlenül csúnyán a gyűrű mellett verik szét a palánkot - nála a terpesz nagysága egyenes arányban áll a pontossággal és az a jó, ha minél közelebb vannak egymáshoz a lábfejei, amikor beleáll a dobásba. Ráadásul mivel ő is érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, teljesen el is bizonytalanodott és elkezdett közelebbi dobásokat erőltetni - eddig sosem vállalt még meccsenként 3,7-nél több középtávolit, most majdnem hatot elereszt találkozónként és ezek nagy része védővel az arcában, leütésből elemelt dupla. Nem dobja őket rosszul, de nem is különösebben jól és azt most már évek óta tudjuk, hogy nem ez a leghatékonyabb dobás - nem feltétlenül Thompson ennek a Warriorsnak a legfőbb kulcsfigurája, de ha éppen abban esik vissza maximum átlagossá, amire tartják, azzal elég sokat veszít a csapata.

Draymond Green meg sem közelíti korábbi önmagát

Ahogy Thompsonnál, úgy Greennél is abszolút hiányzik a biztos dobás, főleg távolról, alig 22%-kal céloz kintről és a Lakers például úgy nyert karácsonykor az Oracle-ben, hogy teljesen fel is adta Green kinti helyzeteit, hadd tüzeljen csak üresen, az belefér. Bele is fért, simán kikapott a Warriors, de Greennek ezen felül is vannak gondjai: sosem harcolt még ki ilyen kevés büntetőt a mezőnykísérleteihez képest, sosem volt ilyen magas az eladott labdáinak százaléka, a TS%-a újoncéve óta nem volt ennyire alacsony, mindezeknek köszönhetően támadásban -1,69 a Real Plus-Minus értéke, ami értékelhetetlenül botrányos, főleg hogy tavaly +0,7-tel, két éve +1,55-tel zárt. Védekezésben sem hozza azt, ami tőle kellene, de a támadójátékához képest ez másodlagos jelenleg, konkrétan emberhátránnyá válik elöl...

Elfogyott a kispad

Négy All-Star és Andre Iguodala mellett azért nem feltétlenül az számít, hogy kik alkotják a rotáció többi részét, de az idei Golden State egyelőre bizony nagyon megérzi azt, hogy a nyáron eléggé elvékonyodott a kispad. Azért amikor Jonas Jerebko extrájában kell bízni, az problémás, a kezdő centerré tett Damian Jones megsérült, DeMarcus Cousinsról tudták, hogy majd csak a szezon második felére lehet vele talán számolni, az idei elsőkörös Jacob Evans egyelőre sérülések és egyéb gondok miatt szintén alig tudott hozzátenni, Cook, Bell, vagy McCaw pedig egyszerűen nem tudja kisegíteni eddig a kezdőket. Nincs már egy West, McGee, Barbosa, Speights, vagy valaki hasonló, akivel potens második ötösről lehet beszélni, most ott tartunk, hogy amint leülnek pihenni a sztárok, megáll a tudomány, úgyhogy Kerrnek úgy kell rotálnia, hogy a kezdők közül többen is fent legyenek mindig. Ebben nagy szerepe van persze annak, hogy Iguodalára úgy vigyáznak, mint a hímes tojásra, ha Kerr tehetné, nem is küldené pályára áprilisig, neki a playoffban kell majd előlépnie. Ennél is nagyobb baj viszont az, hogy Shaun Livingstonon látszanak az öregedés jelei, az a játékos, aki a pad vezére volt legtöbbször, aki középtávolijaival, passzaival meg tudta tolni a szekeret, akit be lehetett tenni akár Curry helyett a kezdőbe is, ha utóbbi megsérült, az, aki több poszton is nagyon hasznos tudott lenni, idén szinte szemmel láthatóan kisebbet ugrik, lassabban mozog és sokat szenved kisebb-nagyobb sérülésekkel. Ez pedig statisztikailag is mérhető: 31%-kal dobja a középtávolikat, holott az újoncszezonja óta nem járt még 40% alatt - ezzel azt a tartást vesztették el a kulcsfontosságú percekben, ami pihenőt, nyugalmat biztosított Curryéknek és stabil megoldást Kerrnek.

Nincs meg az eddigi védekezés

Az említett problémáikkal együtt azonban még mindig ligaelsők offensive ratingben, ami egyrészt döbbenetes, másrészt főleg Steph Curry (28,6 pont, 5 lepattanó, 5,2 gólpassz, meccsenként 5 bedobott tripla, 65,4 TS%, az előző két szezonjánál idén eddig egyértelműen jobb) és Kevin Durant (28,7 pont, 7,8 lepattanó, 6,3 gólpassz, utóbbi bőven karriercsúcs, 62,5 TS%) parádés teljesítményének köszönhető - viszont az utóbbi években rendszeresen elit védekezésre volt képes a Kerr-legénység, amivel idén nagyon-nagyon adós. Tavaly a sok sérülés után a szezon végére csak a nyolcadik helyen zárt a gárda defensive ratingben, de előtte azért a top5-ben volt még úgy is, hogy nem szakadt meg, 2016/2017-ben második, 2015/2016-ban negyedik lett, 2014/2015-ben pedig konkrétan ligaaelső volt. Ehhez képest idén eddig 13.-ak Duranték és ennél nem nagyon voltak feljebb még, ami rögtön meg is magyarázza, hogy miért nem fér bele mindaz, amit feljebb elsoroltunk. Ezen mindenképpen változtatniuk kell, sokat.

Komolyabb sérüléseik voltak

Az eddigi 36 meccsből Curry 11-et, Green 14-et, Jones 12-t, Livingston 10-et hagyott ki és a fentebb már taglalt szűkebb rotáció és rövidebb kispad miatt ezek még a korábbiaknál is érzékenyebben érintették a Warriorst. Ráadásul már most, a szezon elején jött mindez, egyáltalán nem kapták még el a ritmust, volt ugye az ominózus Green-Durant feszkó és egyelőre csak néhány lényegtelen percet töltött együtt a parketten a Curry-Thompson-Iguodala-Durant-Green ötös. Itt említsük meg, hogy talán kicsit tartalékolnak is, Greent például alig használják a megszokott pick-and-rolloknál, elég kevés felső elzárást ad Currynek és Thompsonnak, ami egyrészt talán Kerr sara (döntése?), másrészt lehet, hogy azért Green is benne van ebben.

Van okuk aggódni?

Nagyon azért nincs, de egy kézlegyintéssel és egy "ez még csak az alapszakasz" kijelentéssel nem lehet elintézni a helyzetet, legalábbis a részükről, a szurkolók részéről persze mindegy, hogy hogyan állnak hozzá. A legnagyobb probléma talán az, hogy Green mintha kicsit kényelmesebben, puhábban játszana, egyrészt nem tüzeli "agyon" a többieket, másrészt nem rántja össze a védekezést, harmadrészt elöl nincsenek meg tőle azok a játékok, amik szükségesek a gördülékeny kosárlabdához - emellett a kispaddal mindenképpen kezdeni kellene valamit, majd talán Cousinsszal változhat a képlet valamennyit. Ezzel együtt bár csúnya a 13 vereség még az óévben (tavaly február 7-én, 2016/2017-én március 11-én szenvedték ezt el, 2015/2016-ban ugye 73-9-cel zártak, 2014/2015-ben pedig szintén márciusban, akkor 14-én kaptak ki 13. alkalommal) és főleg az, hogy már ötször kikaptak otthon (2014/2015-ben és 2015/2016-ban is összesen kétszer-kétszer, 2016/2017-ben ötször, tavaly pedig már tizenkétszer maradtak alul hazai pályán), de ne feledjük, hogy most a riválisok sem az igaziak - a Houston sokkal rosszabbul néz ki, LeBron Jamesszel valószínűleg idén nem kell bajnoki beszélgetésben foglalkozni, a keleti trónkövetelőkről pedig majd meglátjuk, hogy valójában mekkora veszélyt is jelentenek. Nem véletlen, hogy a back-to-back hazai pofonok után is holtversenyes nyugati éllovas a GSW és Keletről is csak három csapatnak van jobb mérlege úgy, hogy a sérüléseket tekintve azért talán Curryék voltak eddig a leginkább balszerencsések. Nagyon aggódni tehát valószínűleg nem kell, de a munkát most már lassan el kell végezni és megoldani a fennálló, egyértelmű problémákat - lehet mondani például, hogy majd Thompson úgyse fog mindig így dobni, de ez ennyire azért nem egyszerű. Curry azt is felhozta, hogy mindenki ellenük játssza a legjobb meccsét, míg ők eddig képtelenek 48 percig jól játszani, minden találkozón vannak hosszabb-rövidebb olyan időszakaik, amikor valamit rosszul csinálnak, ezek pedig eddig megbosszulják magukat. Kétsége senkinek se legyen afelől, hogy ebben azért a sorozatos bajnoki címek és az ebből fakadó nyomás, vagy leharcoltság is benne van.