NBA Playoff 2015: Az első kör előzetese (1/8)

Az Atlanta Hawks és a Brooklyn Nets párharcának mottója: túl lehet-e pihenni magad, avagy van-e olyan forma az Atlantánál, ami ellen van esélye a Brooklynnak?

Atlanta Hawks (1.) – Brooklyn Nets (8.)
(Első mérkőzés: 2015. április 19., vasárnap, 23:30)

Mi történt eddig? A Hawks az off-szezonban nem sok mindent csinált azon kívül, hogy Danny Ferryt a Luol Dengre tett megjegyzései miatt határozatlan idejű távozásra kényszerítették. Semmi nem utalt arra, hogy az előzőekhez képest sokkal komolyabb szezon elé néznének - ha csak az nem, hogy bíztak benne, Al Horford most kibírja az egész szezont vállsérülés nélkül. 7-6-tal nyitottak, utána viszont csináltak egy 33-2-es szakaszt, amikor a liga legjobb csapataként játszottak - ebben benne volt a 17-0-s, történelmi január is. Mike Budenholzer ezután nagyon sokat pihentetett, be is csúszott néhány meglepőbb vereség, de 1.5-2 hónappal az alapszakasz vége előtt lehetett tudni, hogy a Hawks nyeri keletet - végül így is lett, a Warriors mellett egyetlen csapatként jutottak el 60 győzelemig (60-22).

A Brooklynnál nagyobb volt a jövés-menés, hiszen lelépett Paul Pierce, ami alapjaiban sokat jelentett az együttesnek - mint később kiderült, tartás szempontjából is. Bojan Bogdanovic és fiatalok érkeztek leginkább, de nem úgy tűnt a Brooklyn, mint aki sokat erősödött volna. Nagy hullámvasút volt a szezonjuk is. Jól kezdtek (4-2), aztán pocsékul folytatták (10-15), hogy az ezt követő 7 meccsből 6-ot behúzzanak, majd jöjjön erre egy 7-es vereségszéria. A deadline-nál Kevin Garnettet Thaddeus Youngra cserélték, de március 11-ig borzasztóan játszottak (25-38), innen jött aztán egy komolyabb feltámadás. Brook Lopez vezetésével csináltak egy 12-4-et úgy, hogy csak az Altantától, a Clevelandtől és a Bostontól kaptak ki. Az utolsó három meccsre aztán megint érthetetlenül visszaestek, és csak a Pacers nehéz sorsolásának köszönhetik, hogy egymás elleni eredményekkel az Indiana elé kerültek végül (38-44).

Az alapszakaszban sima 4-0 lett a párharc a Hawks számára. December 5-én, a Barclays Centerben a Hawks kezdett nagy formába lendülni, igaz, azt még akkor nem sejthettük, hogy ekkorába - 98-75-re nyertek idegenben is. Január 28-án már senkinek nem volt újdonság, hogy 113-102-re verte a Hawks Atlantában a Netset, hiszen 31-2-vel álltak ezzel ebben a periódusban, és megvolt a 17. győzelmük zsinórban. Az alapszakasz hajrájában kétszer is találkoztak - április 4-én, Atlantában kiütés, 131-99 lett a vége, három nappal később, Brooklynban pedig szoros, 114-111-es Hawks-diadal.

A kisembereknél (is) sokkal jobban áll az Atlanta, hiszen teljesen világosan leosztott szerepeik és erre megfelelő embereik vannak. Jeff Teague klónja gyakorlatilag Dennis Schröder, a két villámléptű egyes felel elsősorban a védelemmegbontásért, hogy aztán Kyle Korver (49.2% tripla) vagy DeMarre Carroll (39.5% tripla) kintről dobja szét az ellenfeleket. A Hawks támadójátéka kiválóan működik, hatodikok 100 támadásra levetített dobott pontokban (108.9), és a harmadik legjobb az effektív mezőnyszázalékuk (52.8% eFG). Ha ezt összerakjuk azzal, hogy a Nets csak 25. volt a ligában az ellenfelek effektív mezőnyszázalékát nézve (50.6% eFG), akkor gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a sztenderd az lesz, hogy a Hawks szétdobja a Brooklynt.

A Netsnél leginkább csak a nevek vannak meg, hiszen Deron Williams, Joe Johnson és Jarrett Jack is jóformán ebből él csak. Jacknek voltak nagyon jó meccsei, de még több olyan, amit az ő önzősége miatt vesztettek el, Deronnak február végén és április elején voltak fellángolásai, JJ viszont a liga egyik legnagyobb "öltözői rákja" lett, aki mintha egyszerűen nem lenne hajlandó játszani. Nem csoda, hogy az idény elején a rotációból kiszoruló Bogdanovic helye mára biztossá vált, a második körben draftolt Markel Brown pedig időközben kezdő lett. Amúgy is döcög rendesen a gépezet a Netsnél, az utolsó három meccsükön az üres dobóhelyzetek nagy részét is kihagyták, de ezek megteremtésével is lesz gondjuk a Hawks ellen, akik a harmadik legtöbb labdát lopják a ligában (14.9% TOV) - igaz, Thabo Sefolosha lábtörése ilyen szempontból sem jön jól az Atlantának.

A palánk alatt valamivel jobban fest a helyzet a Brooklyn szempontjából, de nem sokkal, itt ugyanis a Hawks sokkal több variációs lehetőséggel bír. Paul Millsap és Al Horford kettőse is remekül működik - előbbi a házi pontkirály (16.7), utóbbi pedig a harmadik a listán (15.2) Teague mögött -, de nagyon jól variálhatóak a kintről is kiválóan dobó Mike Scott-tal, illetve a kint szintén sokat "kempelő" Pero Anticcsal. Mindketten kiegészítők csak, viszont mindketten nagyon jól illenek Teague és Schröder mellé is ezzel, hogy a triplán kívülről is veszélyesek, elég sok variációs lehetőség áll így Mike Budenholzer rendelkezésére. Ott van még a veterán Elton Brand is bevetésre készen, de őt alig játszatta a mester az alapszakaszban - igaz valószínűleg nem akarta leharcolni az idény legfontosabb szakasza előtt.

A túloldalon Brook Lopez pazar idényt fut - a szezon előtt kérdéses volt, hogy kilép-e szerződéséből, most már inkább csak az kérdőjeles, hány csapat ad majd neki maximum kontraktust, ha úgy dönt, teszteli a piacot. Ő a csapat pontkirálya (17.8), és egészen kiegyensúlyozott teljesítményét március végén, valamint április elején még meg tudta fejelni, kétszer is a hét játékosa lett keleten, ráadásul zsinórban, leginkább neki köszönhető a Nets PO-ja. Nagy segítségére volt, hogy Garnett helyett Thaddeus Younggal kell már párban lennie, így a veterán legenda helyett egy igazi energiabombát tudhat maga mellett, aki nem kíméli magát, és akire lehet számítani folyamatosan. Young nagyon sokat segített a gárda felpörgetésében, így statisztikái (13.8 pont, 5.9 pattanó a Netsnél) mellett is nagy hasznára vált az együttesnek.

A nagyobb gond az a Brooklynnál, hogy mögöttük nem nagyon van senki. Mason Plumlee nagyon sokat esett vissza a decemberi-januári állapotokhoz képest, amikor ő volt a Nets legjobbja, de azért az sok mindent elmond, hogy akkor ment a csapatnak a legrosszabbul, nem feltétlenül jó ómen, ha Plumlee az első embered. Kiegészítőként is próbálja hozni magát, de kicsit elveszett volt így a szezon végén. Hiányozni fog nagyon a csapatból Mirza Teletovic, illetve az, hogy a bosnyák Mike Scottékhoz hasonlóan jól dobott kintről, ezzel variációs lehetőséget adott volna Hollins edző kezébe. Az viszont talán még nagyobb probléma, hogy az Atlanta legnagyobb gyengeségében, a pattanózásban (21.4% ORB, 30., 73.4% DRB, 22.) a Nets sem jó sem a támadó (23.9% ORB, 23.), sem a védő (73.8% DRB, 20.) palánk alatt, így gyakorlatilag az egyetlen nagyon jól támadható pontján sem tudják megfogni ellenfelüket.

Edzők. Talán itt van a legkisebb különbség a két keretben, Lionel Hollins megtette, amit lehetett, Lopez szárnyal, ahogyan erre számítani lehetett, de a motiválatlan és motiválhatatlan sztárokkal ő sem tud mit kezdeni, így ha mondjuk nem a 3-4 évvel ezelőtti állapotokat nézzük, hanem a mostanit (tehát nem a nevekre osztályozunk), akkor gyengébb állomány áll rendelkezésére, mint a túloldalon Mike Budenholzernek. Alapvetően az Atlanta keretétől sem kellene hátast dobni, de annyira egyszerűen működő és ezzel együtt látványos játékot játszik a Hawks, és annyira összeszedte a társaságot Budenholzer, hogy ha alapvető tudásban nem is áll jobban az Atlanta mestere, sokkal jobban át tudja adni, amit akar, jóval inkább látszanak az elképzelései csapata játékán, mint a túloldalon Hollins akarata - ez persze nem feltétlenül csak az edző hibája.

Konklúzió. Sokáig beszélhetünk erről a párharcról posztonként vagy bárhogy máshogy, de az a legalapvetőbb különbség, hogy míg az Atlanta rendelkezik egy jól bejáratott, begyakorolt, és láthatóan hosszabb távon, nehéz ellenfelek ellen is működő, nem csupán egy emberre épülő játékkal elöl és hátul is - emiatt tudnak sérülések esetén is teljesíteni -, addig a Brooklynnak összességében nincs ilyenje, egyes egyedül Lopezben bízhatnak a palánk alatt, de a Hawkst nála jobb játékosok sem tudták megverni egyedül. A periméteren valami isteni csodának kellene bekövetkeznie, hogy a Nets egyáltalán felvegye a versenyt a sokpasszos, kintről kiválóan tüzelő támadójátékkal, illetve az elmúlt egy hétben láthatóakhoz képest összeszedje minden koncentrációját támadásban.

Tipp. Amennyiben a Hawks képes csak megközelíteni azt a szintet, amit a szezon nagy részében - nem feltétlenül december-januárban, hanem mondjuk március végéig bezárólag bármikor -, akkor szerintem nagyon simán fognak túllépni a Brooklynon, amely legjobb formájában is szerintem maximum egy meccset tud elhozni ellenük, de egészen kiábrándító volt, hogy amikor a legjobban kellett volna, akkor ment szinte a legrosszabbul nekik a játék itt a szezon végén. Atlanta Hawks 4-0.

A párharc érdekessége, hogy soha nem találkozott még egymással a két fél a PO-ban, ez lesz az első ilyen megmérettetésük. Az is egy kis mellékszál, hogy hiába végzett a Hawks a 2., míg a Nets a 16. legjobb mérleggel a rájátszásba jutott gárdák közül, a Joe Johnson-csere miatt az Atlanta idén kicserélheti az első körös pickeket, és ki is fogja - ők húznak majd a 15. helyen, míg a Brooklyn a 29-en. Ezért is volt Budenholzerék számára fontos, hogy áprilisban kétszer is legyőzzék ellenfelüket, így sem sikerült azonban lotterybe taszítani őket. Ha ez valószínűleg nem is lesz plusz motiváció már, a Hawks még "kivégezheti" ellenfelét egy, az alapszakasz után a PO-ban is sima egymás elleni sorozattal.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus