NBA Playoff 2020: A második kör előzetese (2/4)

A Milwaukee Bucks és a Miami Heat párharcának mottója: elázik, vagy feljavul a ligaelső, vagyis felnőnek-e a társak az MVP mellé, vagy szétdobják ellenfelüket Jimmy Butlerék?

Milwaukee Bucks (1.) – Miami Heat (5.)
Első mérkőzés: Szeptember 1., kedd 00:30

Mi történt eddig? A főcsoportdöntőben 2-0-s előnyről kieső Milwaukee-t egy nagyobb veszteség érte 2019 nyarán, hiszen a 2017-es Év Újonca, Malcolm Brogdon szabadügynökké vált és elfogadta az Indiana Pacers visszautasíthatatlan ajánlatát – a jövő szempontjából lényeges, hogy végül sign-and-trade keretein belül néhány draftjog jött érte cserébe. Az előző évi rotációból Tony Snellt cserélték, Jon Leuer érkezett a helyére, akit rögtön elengedtek, azóta pedig vissza is vonult – Pau Gasol és Tim Frazier nevét csak a rend kedvéért említsük meg a távozók között. Helyükre a Bucks egyértelmű contenderként elkezdte bevonzani a használható szabadügynök veteránokat: Wes Matthews, Kyle Korver és (2020 februárjában) Marvin Williams is komoly (playoff-)tapasztalatot hozott a csapatba, plusz Robin Lopez is követte testvérét, Brookot, vele megoldották a gárda egyik gyenge pontját, a megbízható, masszív cserecenter pozícióját. Még egy testvérpárral gyarapodott a társaság, hiszen a legidősebb Antetokounmpo, Thanasis is szerződést kapott a „kistestvér” csapatánál. Kicsit nehézkesen indult az alapszakasz ennyi új emberrel, négy meccs után csak 2-2-re álltak, utána viszont gyakorlatilag legyalulták a mezőnyt: novemberben 15-1-et, decemberben 13-2-t, januárban 11-2-t, februárban pedig 10-1-et mentek, hullámvölgyek nélkül darálták le az ellenfeleket. Márciusban Giannis hiányzott néhány meccsről, ott több vereséget is összeszedtek, de már ekkor elég egyértelműnek tűnt, hogy simán húzzák be Keletet. A buborékban sem villogtak, de többen is később csatlakoztak a kerethez vírusfertőzés miatt, illetve már korábban szinte bebetonozták magukat az első kiemelésbe, nem számított, mennyit nyernek. Aztán az első körben rögtön megégtek az első meccsen, majd sorozatban négy győzelemmel azért igazolták a papírformát, de továbbra is messze voltak a legjobb önmaguktól. 

A Miami Heatnél óriási változások voltak egy éve, hiszen a klub legnagyobb ikonja, Dwyane Wade visszavonult, viszont elcsábították vezérnek Jimmy Butlert és Pat Riley-ra jellemző módon úgy kezdtek újjáépítésbe, hogy playoff-esélyesként kellett velük számolni – jó, talán ennél kicsit több is benne volt a pakliban, a PO abszolút elvárásnak tűnt, de azt azért nem gondolták sokan, amit végül összerakott a gárda. Olyan újoncok kerültek fontos szerepkörbe, mint Tyler Herro és a draftolatlanból kezdő irányítóvá váló Kendrick Nunn, a semmiből a liga egyik legjobb shooterévé tették Duncan Robinsont, Hassan Whiteside eltakarítása után Bam Adebayo All-Star szezont hozott le és a gárda igazából az első meccsek óta végig ott volt Kelet elejében. Álltak 5-1-gyel, 11-3-mal, december végén pedig 24-8-cal is, majd utána kicsit elfáradtak – sérülések is sújtották őket és összességében 50% körüli eredménnyel hozták le a január-februárt. Ez eldöntötte, hogy a második kiemelésért nem mehetnek, a leállás előtt már a harmadik helyhez képest is le voltak maradva, innen indultak újra a buborékban, ahol megint nem domináltak, de játszottak remek meccseket és taktikusan teljesítették a céljaikat. Közben egyébként még a leállás előtt felkészültek a PO-ra azzal, hogy behúzták az ilyen téren óriási értéknek tekinthető Andre Iguodalát, valamint Jae Crowdert is, igaz, beépíteni őket nem volt túl sok idejük. Az első körben aztán nagyon magabiztosnak tűntek, sima 4-0-val küldték haza az Indianát, így könnyedén jutottak el eddig a párharcig.

Az alapszakaszban 2-1-re nyert a Heat és ez az, amely miatt sokan jó esélyeket adnak a floridaiaknak. Az első találkozón még októberben Jimmy Butler nélkül tudott győzni a Heat Milwaukee-ban, hosszabbítás után úgy, hogy Giannis Antetokounmpót nyolc eladott labdába és kipontozódásba kergették bele, majd másodjára 105-89-re győzött a Spoelstra-legénység úgy, hogy Giannist 13 ponton tartotta és szétszedte a Bucks támadójátékát. A harmadik meccsre már a buborékban került sor, akkor megint Butler nélkül játszott a Miami és 20+ ponttal is vezetett már az első félidőben, mielőtt kiengedett és a Milwaukee végül innen fordított, ezzel lett 2-1.

Ami érdekessé teszi ezt a párharcot, az egyrészt a matchup, másrészt pedig a Bucks eléggé kérdéses formája. A ligaelső ugyanis továbbra sem pörgött fel, a korábbi top1 védekezés egyelőre nem az igazi és bár a támadásban erősen limitált Magicet azért meg tudták fogni, de még mindig nem olyanok hátul, mint korábban – támadásban pedig igazából mindenki egy nagy kérdőjel Giannist leszámítva. A görög MVP brutális szériát hozott az Orlando ellen is, elképesztő hatékonysággal átlagolt 30 pontot, de egyrészt komolyabb szinten az már nem divat a mai NBA-ben, hogy egymaga vigyen egy közepes csapatot, másrészt pedig a Heatnek talán van is rá valamilyen fegyvere.

Elsősorban talán Bam Adebayo dolga lesz, hogy jól felmérje a távolságokat és labdaeladásokba, támadófaultokba kergesse Giannist, de minőségi segítsége is akadhat, hiszen Andre Iguodala, vagy Jimmy Butler is jó védő, akik megnehezíthetik a görög dolgát – Iguodala híresen jó a labdalopásokban akkor, ha az ellenfél éppen betörne, márpedig Giannis tud óvatlan lenni ilyen helyzetekben. Butler és Iguodala egyébként Khris Middletonra is jó opció védekezésben, de a fő feladat nyilván Giannis megállítása lesz, már amennyire ez lehetséges – bevethető még Crowder, „répázni” mindig kapható Kelly Olynyk, Meyers Leonardöt pedig ugyan a buborékban kb. nem láttuk, de ki tudja, talán most jöhet el az ő ideje (na jó, nem hiszem).

A pálya túloldalán is érdekes matchupokat találunk abból a szempontból, hogy a Bucks adja fel a legtöbb triplát az egész ligában, ezek jó része pedig általában teljesen üres, hiszen a festéket töltik túl – viszont a Miami pontosan erre van kitalálva, ha úgy tetszik, mert rengeteg hármast dobnak el Duncan Robinsonék, méghozzá remek hatékonysággal. A Bucks elleni három alapszakasz-meccsen 18,3 triplát dobtak átlagban 43,3%-os hatékonysággal, ha ez most is így marad, akkor biztos, hogy bőven lesz keresnivalójuk a floridaiaknak – akiknél egyébként Goran Dragic gyakorlatilag élete tripladobó formájában van, de ugyanez elmondható Jae Crowderről is, sőt, a Pacers ellen Jimmy Butler is betalálgatott kintről. Butler nyilván egyébként is nagyon fontos szereplő lesz, ez már az a szint, ahol kell az ő vezérsége, clutch játéka, PO-teljesítménye és bár Middletonék papíron azért megnehezíthetik a dolgát, de az is döntő lehet, hogy tudja-e hozni a fontos dobásait, valamint a büntetőit – ha Lopezék ellen is ki tudja harcolni a sok faultot, az kiegyenesítheti az egyébként valószínűleg a kinti dobásokra támaszkodó támadójátékot.

Alapvetően nyilván az első kiemelt az esélyes, főleg, hogy nála van az MVP, de ezek a kérdések bizony árnyalhatják a képet és még mehetünk tovább is. A Milwaukee-nál ugyanis amíg Khris Middleton nem játszik All-Star szinten, illetve nem javulnak fel egyénileg a kiegészítők akár a kinti dobást, akár a védekezést, akár a védelembontást tekintve, addig a Miami térfelén az fog dönteni, hogy Giannist éppen sikerül-e megzavarni, faultgondokba kergetni, vagy sem – ha igen, akkor ez a mostani Bucks nem képes megoldani a feladatot. Nyilván a „mostani” Bucks még lehet egy sokkal jobb Bucks is ebben a párharcban, de igazából a buborékban még egyszer sem lettek úgy letesztelve, hogy annak tétje is legyen és tényleg komoly legyen az ellenfél – belefértek a hibák, a leolvadások, a rossz felfogás, a rossz védekezés, de a Heat ellen már nem biztos, hogy megtehetik ezt.

Persze ezt azért a Heatnél is említsük meg, mert nyilván a Sabonis nélküli Pacers ellen nem kellett vért izzadniuk és taktikailag sem kellett nagy dolgokat kitalálniuk, működött az alapjáték és a mentális kihagyások, leolvadások sem okoztak meccsvesztést – itt viszont csak akkor lehet esélyük, ha abszolút élesek lesznek és végrehajtják, amit kell. Ehhez kulcsfontosságú lenne Goran Dragic, aki a PO-ra bekerült a kezdőbe és 23 pontot átlagolt 5 gólpasszal, 41%-os triplázással, jó pár clutch megmozdulással a Pacers ellen – ha ő így folytatja korábbi csapattársa, Eric Bledsoe ellen is, az megint csak a Heat mellett szól.

Viszont említsük meg azt is, hogy az Indiana mivel tudott igazán gondokat okozni a Miaminak: ha egyénileg megtalálták a verhető védőket, megverték őket és elmentek a gyűrűig, mert a festék sokszor volt üres ilyen helyzetben – itt megint csak kiemelhetjük, hogy kulcsfontosságú lesz akár Middleton, akár Bledsoe, akár a padról Hill, vagy DiVincenzo játéka, hogy meg tudják-e verni Robinsont, Dragicot, Herrót, vagy akit éppen „kinéznek”. Ha igen, akkor ezzel a magasabb szerkezettel a festékben megint előnyben lehetnek, ha nem, akkor könnyen válhat szenvedéssé az egész – ide kapcsolódik, hogy Erik Spoelstra nyilván változtathat a rotáción, hogy ezeket a károkat csökkentse, de Dragic, Herro és Robinson is kulcsember támadásban, szóval mellőzni azért nem mellőzheti őket.

Szóljunk még az edzőkről és ebben az összevetésben én most Erik Spoelstrát érzem jobbnak. A Heat trénere évek óta nagyon jó munkát végez, van komoly PO-tapasztalata és jó párszor bizonyította már, hogy szeret és tud is sakkozni – meccsek között kiválóan méri fel, hogy mit kell változtatni, bátran fordítja fel a rotációt, a kezdőt, mindent (jó példa erre Leonard semmiből jövő elfelejtése, majd Kendrick Nunn kihagyása), ha úgy látja jónak. Mike Budenholzer is jó edző, remek rendszereket épít fel, de a PO-ban való meccselése, a párharcok közben meghúzott változtatásai eddig még egyetlen évben sem voltak meggyőzőek – illetve ne kerteljünk, általában minimális változtatásokat eszközöl csak és bízik abban, amit korábban kitalált. Persze ha ez elég lesz a Heat ellen, akkor nem is kell belenyúlnia…

Összességében támadásban és védekezésben is látni, hogy ez a Miami hogyan verheti meg a Milwaukee-t, főleg azt a Milwaukee-t, amelyet az utóbbi hetekben láttunk, azzal a Middletonnal és azzal a védekezéssel – viszont ha a ligaelső összeszedi magát hátul, Middleton feljavul tényleges második All-Starrá, Giannis pedig higgadt marad, akkor Butler ide, Dragic oda, nyilván az MVP-vel felálló első kiemelt a favorit. Ezért:

Tipp: 4-3 a Milwaukee Bucksnak.

Többi blogbejegyzésünk ezen a linken olvasható!

 

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus