Lengyelországban a Vasas, a CSZKA és a Himki is ellenfél

Kezdő5.hu: Az első, hazai rendezésű tornát Pasaréten kellemes meglepetésre nagyon magabiztos játékkal nyerte meg a Vasas, mely most Lengyelországban kell, hogy helyt álljon. Mik voltak az első torna főbb tapasztalatai - rendezés, illetve szakmai szempontból?

Radics Balázs: Szerencsére mondhatjuk, hogy minden tekintetben eredményes volt a pasaréti torna. Ugyan sok nemzetközi viadalt rendeztünk már, de ez különleges volt, mert ezzel a szervezettel ilyen formában még nem működtünk együtt. Ennek megfelelően akadt kihívás bőven, pláne mivel szinte mindenki oroszul beszélt inkább, angolul kevésbé.

Egy kis malőr azért volt, egy tűzriadót "hozott össze" a litván Aisciai csapata, aminek a költségeit nem fizették ki a mai napig. Éppen mentünk haza hajnali kettőkor a VIP vacsoráról, amikor szemben állt két tűzoltó autó, mi pedig gondoltuk, hogy baj van. Visszamentünk, s addigra az egész körszállót kiürítették, aztán kiderült, hogy mi történt, a litvánok csak megnyomták a tűzjelzőt, de szerencsére ezen felül apróságok voltak csak. Szervezésügyileg összességében sikeresnek ítélhetjük ezt a rendezvényt, ami komoly tapasztalatokkal is szolgált a jövőre nézve.

Szakmailag fontos leszögezni, hogy a litván bajnokság krémje volt itt, az ő válogatottjuk több, mint fele pályára lépett a különböző csapatokban, remek erőfelmérő volt megnézni, hogy hol tartunk most hozzájuk képest, ez is volt az egyik legfőbb cél.

Sárosi Bulcsú: A csapat szempontjából is nagyon hasznos volt ez a megmérettetés, óriási motivációt jelentett ez a játékosok számára, úgy is érzem, hogy ennek köszönhetően sokan erőn felül teljesítettek, rég látott energiával küzdöttek a srácok és elsöprő elánnal mentek előre. Ebben nagy segítségünkre volt az, hogy ez a korosztályunk korábban két nagyon színvonalas nemzetközi tornán is részt vehetett már, volt tapasztalatunk abban, hogy hazai pályán, illetve ilyen stílus ellen hogyan kell helyt állnunk, ennek eredményeként a litvánokat is meg tudtuk verni.

A stílusra visszatérve az is pozitívum, hogy ezzel több játékos egyénileg is fel tudta hívni magára a figyelmet, a korosztályos válogatott edzője, Ferenczi Tamás is figyelemmel követte a tornát, ráadásul egyéni díjakat is kapott több kosarasunk, ami extra löketet adhat mindenkinek.

K5.: Hogyan élték meg ezt a tornát, illetve magát a sikert a játékosok?

S. B.: Én úgy gondolom, hogy evés közben jött meg az étvágy. Előzetesen szerettünk volna minél több meccset nyerni, mivel a hosszútávú célunk ebben a bajnokságban az, hogy az év végi nyolcasdöntőbe bejussunk. Nézegetve a tavalyi eredményeket úgy festett, hogy egy 50 százalékos mérleg ehhez elég is lehet. Így, hogy hazai környezetben játszottunk, erős ellenfelek ellen, abból indultunk ki, hogy két-három siker legalább jó lenne, de ennél konkrétabb elvárás nem volt a csapat felé.

Mikor az első mérkőzésen nekiestünk a Kaunasnak, az láthatóan akkora erőt és önbizalmat adott a társaságnak, hogy utána láthatóan elhitték a srácok, itt lehet keresnivalója a gárdának. A harmadik meccsen, melyen a Sabonist is legyőztük, akkor már egyértelmű volt, hogy érmesek vagyunk és a tornagyőzelem a cél, ezért játszottunk. Meccsről meccsre gondolkodtunk, a játékosok pedig a sikerekkel egyre magasabbra tették a lécet maguk számára, s ezeket szépen sikerült is megugrani.

Mi történt a két torna között? Hogyan folyt a felkészülés a hétvégi megmérettetésre?

S. B.:Ez az időszak nem a klubról, hanem sokkal inkább a válogatottról szólt a srácok számára, decemberben és január elején ugyanis keveset tudtunk együtt edzeni. Próbáljuk őket a klubon belül is egyre feljebb játszatni, tehát abszolút a játékosok egyéni fejlődése áll a középpontban. Nyilván ezt a csapat is tudja kamatoztatni, de klasszikus értelemben vett csapatépítés nagyon minimális volt csak, azaz erre a fordulóra nem készültünk ebben a formában és nem is arra van kihegyezve a menetünk, hogy most ezen a hétvégén mit fogunk játszani a riválisainkkal. Ezeken a meccseken is igyekszünk újra csapatként összeállni és egységesek lenni a pályán.

K5.: Van két olyan kosarasa is a csapatnak a fehérvári kölcsönjátékos, Fülöp Bence, illetve a szeptemberben érkező, de a magyar bajnokságban eddig nem szerepeltetett Joel Nshimba személyében, akik extra emberként vannak ott most a társakkal. Hogyan lehet őket ebben a formában használni és mit adhatnak ők ennek a társaságnak?

S. B.: Nagy könnyebbség velük együtt játszani. Amikor edzéseken össze tud állni a lehető legjobb játékosállomány, akkor ennek megfelelően jobban is tudunk építkezni, hiszen Joel hiába nincsen játékban, illetve reflektorfényben, ám az edzéseken rendkívül jó és hasznos munkát végez, ráadásul lyukas pozíciót tölt be a palánk alatt. Aztán az egy másik kérdés, hogy ezeken a tornákon össze tudunk állni olyan szerkezetben, amelyben több másik kosarasunk is a helyére kerül, már a jövőbeli lehetséges posztjaikat tekintve. A saját pozíciójukban ennek köszönhetően a lehet legjobb ellenfelekkel nézhetnek farkasszemet. Törekszünk tehát arra, hogy készüljünk ebben a formában, de a leírt tényezők miatt nem lehet erre igazán rendszeresen készülni.

K5.: Hosszútávon mit vár a Vasas az EYBL szerepléstől, illetve a szervezettel való együttműködéstől? A csapatra nézve mik a távlati célok?

R. B.: A hossztávú cél az, hogy bekerüljünk a Nike Junior Tournament sorozatba, ami gyakorlatilag a junior Euroligát jelenti. Ehhez fel kell, hogy hívjuk magunkra a figyelmet, ez a bajnokság pedig egy kiváló ugródeszka lehet ehhez, ami nemzetközi hírnéverősítő is egyben. A játékosainknak is remek lehetőség ez a tapasztalatszerzésre, de az alapvető cél, hogy erre a meghívásos tornára sikerüljön bekerülnünk. Azt gondolom, hogy ha oda sikerül eljutnunk, akkor mondhatjuk, hogy ott vagyunk az európai vérkeringésben, azon belül is az élvonalban.

Hogy ez mennyire lesz hosszútávon működőképes, az a költségek racionalizálásától is függ, például ez a tornarendezés nekünk egy 10 millió forintos kiadást jelentett. Ezt sok minden másra is el lehetett volna költeni természetesen, úgyhogy ki kell értékelnünk szakmailag, hogy mennyit hozott nekünk pluszban ez a megmérettetés, s ennek alapján fogjuk eldönteni, hogy jövőre is vállaljuk-e ezt a részvételt vagy sem. Most egy torna tapasztalataiból kiindulva nagyon pozitívan látjuk a helyzetet, de ez még kevés ahhoz, hogy meg lehesen határozni a jövő évi terveinket.

Azt le kell szögeznünk, hogy nekünk jelenleg pontosan ebbe az irányba kell haladnunk, ezekkel a csapatokkal kell játszanunk az ilyen tornákon, de ahhoz jobban meg kell ismernünk a rendszert saját tapasztalataink által, hogy kiderüljön, hosszabb távon is ez-e a helyes út.

S. B.: Szakmai büszkeség volt számomra, amikor megrendeztünk egymáshoz közeli időpontban két nagy nemzetközi tornát is, az U14-es Intesa Kupát, majd az EYBL-t. Az eurohopes.com nevű spanyol weboldal erre az időszakra vetítve az európai utánpótlás fővárosának titulálta Budapestet, s azon belül Pasarétet, ez pedig óriási dolog szerintem.

R. B.: Ami érdekességként emelhető ki, hogy megítélésem szerint nemzetközi szinten nagyobb az elismertsége a Vasasnak, mint itthon, ami az eddig említettekkel is alátámasztható.

K5.: Az itt járó külföldi szakemberek milyen véleménnyel voltak a Vasasnál folyó munkáról, illetve a látottakkal kapcsolatosan?

R. B.: Az EYBL alatt tetszett nekik, amit tapasztaltak, de nyilván valamennyire elfogultak is lehettek. Azt mondták, nagyon fizikális játékot láttak tőlünk, ami szokatlan volt nekik is, nem szokták meg ezt a sebességet, agresszivitást, így ez nem is feküdt nekik, ám azt hozzá tették, hogy ha külföldön is tudjuk hozni vele ezt az eredményességet és magát a stílust, akkor nyilván sikeresnek tekinthető ez a stratégia.

Legtöbben csalódtak egyébként amiatt, hogy nem az 1-2. helyeken végeztek és több vereséget gyűjtöttek be a vártnál, de ez teljesen érthető, ráadásul 15-16 órákat buszoztak az érkezők, ez nem is könnyítette meg a szereplést. Ami még igen jellemző volt az az, hogy ugyan rengeteg tehetséges gyerek volt, de egyik csapatban sem volt 6-8 válogatott szintű játékos, abszolút nekünk volt a leghosszabb kispadunk.

Ezeket latba véve úgy gondolom, érthető is, miért sikerült ennyire jól ez a torna számunkra. A litván kosárlabda egyértelműen előttünk jár, de ez egy biztató jel volt arra, hogy mi is fejlődünk. Meglátásom szerint ha egy all-star csapat összeállt volna a litvánokból, akkor egy nagyon jó meccset játszottunk volna velük és nem biztos, hogy kikaptunk volna.

K5.: Mikor utazik a csapat, illetve mik az elvárások most ettől a tornától?

S. B.:Csütörtök reggel indulunk Lengyelországba, ahol nagyon konkrét elvárás nem lesz a gárdával szemben, de természetesen szeretnénk folytatni a jó szereplést. Mivel vezetjük az összesített tabellát, ezért most ezt el is várják már tőlünk, biztos, hogy más országok csapatai is kíváncsiak lesznek ránk. Orosz klubokkal nézünk majd farkasszemet, többek közt a CSZKA Moszkva és a Himki is ott lesz a riválisaink közt, ennek megfelelően nem is gondolom, hogy bármivel is könnyebb lenne ez a megmérettetés számunkra, mint a pasaréti volt, ráadásul most mi is utazunk, de a cél továbbra is az, hogy a nyolcasdöntőbe bekerüljünk, ehhez pedig kellenek a győzelmek.

Arra kell odafigyelnünk, hogy a perceket jól el tudjuk osztani, ám eddig is talán mi cseréltünk a legtöbbet, de most jóval szűkebb kerettel utazunk, mint ami itthon rendelkezésre állt. Több játékosunk fáradtabb a sok terheléstől, ami az utóbbi időszakban érte őket, éppen ezért is kell aktívan rotálnunk, nem szeretnénk, hogy bárki is túl sokat maradjon a pályán emiatt.

K5.: A saját játékotokra való összpontosítás mellett készültök bármilyen módon is az ellenfelekből? Kell-e egyáltalán ebben a helyzetben utóbbira komolyan figyelmet fordítani?

S. B.: Szerintem egyelőre ez nem szükséges, ott a helyszínen úgyis fogjuk látni, hogy mi a helyzet, ráadásul alapvetően nem is akarunk kibújni a bőrünkből, a saját játékunkat szeretnénk játszani. Ott fog kiderülni számunkra, hogy kell-e valamihez alkalmazkodnunk mindenképp vagy sem, de alapvetően most sem az eredményesség a fő szempont, ahogy ezeknek a játékosoknak nem is volt az az utóbbi időben, hanem a saját stílusunkkal akarunk minél többet kihozni ebből a tornából.

Egyébként ha van cél, akkor számomra az egy nagyon érdekes kérdés, hogy azt a futómennyiséget, gyorsaságot, keménységet, amit itthon tudtunk produkálni, azt képesek vagyunk-e otthonunktól távol is teljesíteni. Szeretnénk ilyen körülmények közt is ráerőltetni a saját stílusunkat az ellenfelekre.

K5.: Kikerülhetetlen a kérdés, hogy egy ilyen tehetséges korosztálynál mennyire lehet már most felépíteni egy hosszútávú célrendszert? Mik lennének ennek a következő menedzselési lépései a már említett Nike Junior Touron felül?

R. B.: Mindenképp a legfontosabb a nemzetközi tapasztalat megszerzése, nekik ebből minél többet kell kapniuk ezen a szinten. Próbáljuk felfelé is játszatni ezeket a fiúkat, s úgy látom, hogy a junior döntőn is komoly szerep fog már nekik jutni.

Én nem azt tartom jó menedzselésnek, hogy berakjuk őket öt percre az NB I B-be, vagy játszassuk őket pár percekre az U23-as bajnokságban, hanem jelentősebb szerepeket kapjanak, s ha éppen pályára lépnek valahol, ott döntő szituációban is a kezükbe kerülhessen a labda. Az a játékos, aki korosztálya alatt van egy-két, akár három évvel is, megkapja a lehetőséget, hogy kritikus helyzetben az ő döntésein múljon a siker.

Nemzetközi terepen is bátran berakosgatják a két-három évvel fiatalabbakat is, de arra nyilván oda kell figyelnünk, hogy fizikálisan ne legyenek sérülésveszélyben. Ám a játékosaink közül Chester Lewis 15 évesen már lehetőséget kapott a felnőttek közt a B-csoportban is, elég emlékezetesre is sikerült a bemutatkozása. Az első időszakban inkább a csapatépítés volt a hangsúlyos, nem nagyon játszottak föntebb a srácok, csak egy-két játékosnál volt edzéseken, ám az utóbbi időszakban ezt a rendet teljesen megváltoztattuk. Ebből sok vita is volt házon belül, de csak a játékosok egyéni fejlesztése lehet előtérben, s ezért is fordulhatott elő, hogy egy héttel a torna előtt még többen nem is találkoztak egymással edzésen, mindenki máshol töltötte a megelőző időszakot, ki a válogatottnál, ki pedig a saját, illetve egy-egy fentebbi korosztálynál csinálta a dolgát.

Mivel a játékrendszer nagyon hasonló, ezért nem kellene, hogy ez komoly galibát okozzon a csapategységben, de azért ez komoly edzői kihívás. Az, hogy megtalálják a saját korosztálybeli csapatukon belüli szerepüket, az ugyanúgy fontos a saját fejlődésük tekintetében, mint az, hogy feljebb helyt álljanak.

A cél összességében az, hogy 18-19 éves korukra felhívják a figyelmet magukra az elit külföldi klubok közt is, ezt pedig csak komoly nemzetközi szerepléssel lehet elérni. Itthon akkora a lemaradásunk a külföldiekkel szemben, hogy nagyon nehéz kitűnni, felhívni a figyelmet.

Köszönjük az interjút, sok sikert a torához, illetve a célok megvalósításához!

Fotó: MKB Euroleasing Vasas