Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-08 13:46:31
A Spanyolországba szerződő ifjú kiválóság eddigi pályafutását kísérjük végig négyrészes cikksorozatunkban. Az eddigi két epizódban a BLF-es, illetve az Albacompos időszakot veséztük ki. Megtudtuk, hogyan vélekednek róla egykori társai, illetve edzői és nem utolsósorban azt is felidéztük a segítségükkel, hogyan jutott egyre feljebb és feljebb a hazai ranglétrán Hanga Ádám. Ez alkalommal az NB I különböző csapatainak játékosaitól, szakvezetőitől kérdeztük meg, hogyan látják hősünket ellenfélként – vagy éppen csapattársként a válogatottban.Ádám idén júliusban már harmadik nyári felkészülését kezdi meg a felnőtt magyar válogatott tagjaként. Egy fiatalítási koncepció keretein belül kerülhetett oda a nemzeti csapathoz, a szövetségi kapitány, Mészáros Lajos számol be nekünk arról, hogyan is került képbe hősünk a legjobbak között: „Viszonylag hosszú pályafutással rendelkezik fiatal kora ellenére. 16 évesen igazolt az Albacomphoz a BLF-től. Én már ez előtt is ismertem Ádámot, mivel az utánpótlás válogatottaknál rendszeresen segítettem a munkáját és az érvényesülését. Mikor Fehérvárra költözött, akkor egy profi közegbe került, amivel abban az időszakban nehezen tudott mit kezdeni, mert nem volt még elég érett. Voltak problémái a tanulmányaival és egyebekkel, illetve a tanulás és az edzésmunka összehangolásával. Ezek az idő múlásával pozitív irányba változtak, különösen az utóbbi két-három évben kezdett már profi módon gondolkodni. Stabilizálódtak a tanulmányi eredményei, leérettségizett, magáévá tette a megfelelő mentalitást. Természetesen ebben az időszakban sokat fejlődött. Isteni adottságokat hozott magával (én sosem azt mondom az olyan játékosokra, mint Ádám, hogy tehetséges, hanem azt, hogy jó adottságai voltak a játékhoz. Nálam az a tehetséges, aki az adottságait megfelelő munkával, szorgalommal érvényesíteni tudja). Ő az utóbbi két-három évben változott jelentősen mentalitásban, gondolkodásmódban, technikai tudásban, illetve a játékról való elképzelésben.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-05 10:43:48
Véget ért számomra a kisebb pihenő a bajnokság után, ezen a héten már elkezdtem az egyéni edzéseket. Nagyon jók ezek a tréningek, csak a specifikusan egyéni képzéses dolgokra megyünk rá. Egy alkalom 75 perc, délelőttönként a budapesti BSE csarnokban folyik a munka, átmozgató jelleggel. A hiányosságaimra fektetünk nagy hangsúlyt, például ilyen az egy leütés – tempó. Mindenféle különböző feladatot találtunk ki, Ruják Andrással, a Körmend játékosával ketten csináljuk az edzéseket, úgyhogy van társam is. Bácsalmási Gábor vezeti ezeket a tréningeket, amelyekből eddig kettő volt, jövőhéten lesz még négy gyakorlás. Akkor lehet, hogy már félaktív védővel fogjuk végrehajtani a gyakorlatokat. Nagyon hasznos ez most nekem. Nyilván nem azon van a hangsúly, hogy halálra eddzem magam, bár ez a két hét kihagyás is elég volt ahhoz, hogy a fizikai állapotom visszaessen, tehát így is fárasztóak a tréningek. Mondhatjuk, hogy szinten tartás végett is van ez az edzés. Nagyon élvezem és igyekszem kihasználni ezt a lehetőséget is a fejlődésre. A hétvégém szabad, hétfőn pedig már kezdem újra a gyakorlásokat.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-06-03 11:36:34
Folytatódik négyrészes cikksorozatunk, illetve az időutazás, amin keresztül napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázójának, Hanga Ádámnak a pályafutását követjük. Legutóbb eljutottunk az első nagy váltás évéig, azaz 2005-ig, amikor a BLF Palota nagyreményű játékosa megkapta az esélyt a továbblépésre és az Albacomp klubjához igazolt. Bizony ebben a szakaszban is hatalmas fejlődésen ment keresztül mind a pályán, mind pedig azon kívül. Természetesen ezúttal is segítettek nekünk Ádám egykori edzői és csapattársai, akiknek szintén jelentős érdemeik vannak abban, hogy hősünk egy újabb lépcsőfokára léphetett eme gyönyörű játéknak.
16 esztendősen úgy hagyta hátra szülővárosát és nevelőegyesületét, hogy gyakorlatilag minden címet begyűjtött a különböző korosztályos versenyeken, ráadásul a csapatérdemek párosultak egyéni elismerésekkel is. A budapesti (felnőtt élvonalbeli csapattal nem rendelkező) kosársulik, illetve felnőtt klubok helyzetéből is adódóan mindenképp jókor jött a váltás, hiszen egy hasonló korú kosaras más országokban már a nagycsapat ajtaján kopogtat. Hazánkban némileg más a helyzet, de ahhoz, hogy egy képzett utánpótlás játékos időben megkaphassa a bizonyítási lehetőséget az első osztályban, nem árt időben odakerülni, hogy egy erős felnőtt gárdával rendelkező egyesületnél számoljanak vele. Az Albacomp időben lecsapott a rendkívüli atletikus képességekkel megáldott fiatalemberre, akinek természetesen bőven volt mit tanulnia az érett kosárlabdázóvá válásig. A manapság Baján, a női csapatnál edzősködő Peresztegi-Nagy Ákos volt az a személy a fehérvári klubnál, aki felfigyelt Hanga Ádámra, ő így emlékszik vissza a közös évekre: „A Székesfehérváron rendezett serdülő országos döntőn láttam Ádámot először játszani a BLF csapatában, akkor keltette fel az érdeklődésemet, mint az Albacomp utánpótlásának szakág-vezetője. Farkas Sándor volt akkoriban a felnőtt alakulatunk edzője, vele közösen néztük azt az országos finálét. Szemet is vetettünk rá, mindenképp meg is szerettük volna szerezni a klubunknak, kiemelni abból a pesti alakulatból. Két évvel később jutottunk el oda, hogy egy konkrét ajánlattal kereste meg az én javaslatomra Ádámot az Alba, egy hosszú távú utánpótlás szerződést kínáltunk neki, így tette át a székhelyét a fővárosból Fehérvárra. Középiskolás volt akkoriban, természetesen a tanulmányait is a mi városunkban folytatta, másodikos gimnazistának jött át, valamint az utánpótlás csapatunkban kezdett el kosarazni. Akkoriban az elképesztő atletikusság és az ösztönkosárlabda voltak a főbb erősségei, amik egyébként most is jellemzőek rá. Az egy-egyben való védekezés volt leginkább a gyengéje, illetve a csapatvédekezésben, csapattaktikában gondolkodása és az abban való elhelyezkedése szintén javításra, fejlesztésre szorult. Ezeken felül a középtávoli, távoli dobásbiztonsága, a dobótechnikája is olyan területek voltak a játékában, melyeken soka kellett dolgoznia a következő esztendőkben. A ruganyossága, a gyorsasága garantálták a fiatalabb korosztályos mérkőzéseken, hogy meg tudja verni a védőit és eljusson ziccerig, nem volt rákényszerítve arra, hogy középtávolról, távolról dobjon, és onnan fejezze be a támadásait. A legfőbb hiányossága ez volt, ezért sok-sok egyéni képzésen vett részt nálunk, például az egy leütés – beleállás, kapott labdából beleállás, tempók, hárompontosok tették ki a gyakorlások nagy részét. A cél az volt, hogy ezeket minél nagyobb biztonsággal tudja végrehajtani.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-31 22:56:14
Napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázója élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll. Mondhatjuk, ezúttal már az ő kezében pattog a labda, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy Spanyolországban, Európa legerősebbnek tartott bajnokságában bizonyíthasson. Az utóbbi egy-két esztendőben sokan megismerhették Hanga Ádám nevét a hazai sajtóból, ám kevesen tudják, Budapest szülöttének honnan és milyen útja vezetett odáig, hogy ilyen magas szinten játszhasson. Úgy gondoljuk, hősünk és az őt ilyen magasra segítő edzők, vezetők, csapattársak megérdemlik, hogy egy terjedelmes, négyrészes cikksorozaton keresztül mindenki megismerhesse Ádám teljes eddigi pályáját.
Hazánk egyik legelitebb első osztályú klubja, az Albacomp neveltjeként lett elsősorban ismert, de nem szabad elfelejtenünk, hogy 17 éves kora előtt szülővárosában, Budapesten kapta meg az alapokat a BLF Palotánál. Minden azzal kezdődött, hogy a zuglói kissrác – eleven gyerkőc lévén – gyorsan magába szívta a mozgás szeretetét. Hatéves korában először a foci nyerte el a tetszését, ám Ruza Marika által korán a kezébe került a kosárlabda is. Ádám viszonylag magasnak számított a korosztályában, mozgékonysága és határtalan labdaszeretete előre vetítette, hogy talán érdemesebb lenne a kosaras vonalat erőltetnie. Ezzel tisztában volt Marika néni is, aki jól tudta, a mindig mosolygós gyerkőcnél a legfontosabb, hogy kellően megszeresse ezt a játékot. A Németh Imre Általános Iskolában a testnevelés órák mellett a Kenguru Kupa nevezetű versengés során lehetett alkalma egyre inkább elmélyülni ebben a sportágban. Első nevelőedzője, Lipták Mihály mesélt nekünk arról, hogyan is kezdődött minden Ádámnál: „A Kenguru Kupa szervezőjeként láttam őt először a pálya közelében. Ruza Marika csoportjában, másodikos általános iskolásként be se került a csapatba és csak a pálya szélén dobálgatott. Odamentem a testnevelőjéhez és kérdeztem, mit lehet tudni Ádámról, kértem, hagy beszéljek a szüleivel. Ez meg is történt, javasoltam, hozzák le a picik közé, és ott majd tud ő is játszani. Az édesanyjával sikerült beszélnem, megtudtam, hogy a nagypapáját Szép Györgynek hívják. A következő héten ültem a Pattogós utcai Általános Iskola tanáriában és egy nagytermetű ember eltorlaszolta előttem az ajtót, majd bekiabált: „Én vagyok a Szép Gyuri!” Majd mondta, hogy ő Hanga Ádám nagyapja és szeretné az unokáját hozni edzésre. Az egész történet így kezdődött. Aranyos, kedves kisgyerek volt, aki mindig is kitűnt a többiek közül félvérségével, illetve az ügyességével. Amit mi mutattunk neki, azt ő elsőre meg tudta csinálni.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-31 22:56:14
Napjaink legtehetségesebb magyar kosárlabdázója élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll. Mondhatjuk, ezúttal már az ő kezében pattog a labda, hiszen megkapta az esélyt arra, hogy Spanyolországban, Európa legerősebbnek tartott bajnokságában bizonyíthasson. Az utóbbi egy-két esztendőben sokan megismerhették Hanga Ádám nevét a hazai sajtóból, ám kevesen tudják, Budapest szülöttének honnan és milyen útja vezetett odáig, hogy ilyen magas szinten játszhasson. Úgy gondoljuk, hősünk és az őt ilyen magasra segítő edzők, vezetők, csapattársak megérdemlik, hogy egy terjedelmes, négyrészes cikksorozaton keresztül mindenki megismerhesse Ádám teljes eddigi pályáját.
Hazánk egyik legelitebb első osztályú klubja, az Albacomp neveltjeként lett elsősorban ismert, de nem szabad elfelejtenünk, hogy 17 éves kora előtt szülővárosában, Budapesten kapta meg az alapokat a BLF Palotánál. Minden azzal kezdődött, hogy a zuglói kissrác – eleven gyerkőc lévén – gyorsan magába szívta a mozgás szeretetét. Hatéves korában először a foci nyerte el a tetszését, ám Ruza Marika által korán a kezébe került a kosárlabda is. Ádám viszonylag magasnak számított a korosztályában, mozgékonysága és határtalan labdaszeretete előre vetítette, hogy talán érdemesebb lenne a kosaras vonalat erőltetnie. Ezzel tisztában volt Marika néni is, aki jól tudta, a mindig mosolygós gyerkőcnél a legfontosabb, hogy kellően megszeresse ezt a játékot. A Németh Imre Általános Iskolában a testnevelés órák mellett a Kenguru Kupa nevezetű versengés során lehetett alkalma egyre inkább elmélyülni ebben a sportágban. Első nevelőedzője, Lipták Mihály mesélt nekünk arról, hogyan is kezdődött minden Ádámnál: „A Kenguru Kupa szervezőjeként láttam őt először a pálya közelében. Ruza Marika csoportjában, másodikos általános iskolásként be se került a csapatba és csak a pálya szélén dobálgatott. Odamentem a testnevelőjéhez és kérdeztem, mit lehet tudni Ádámról, kértem, hagy beszéljek a szüleivel. Ez meg is történt, javasoltam, hozzák le a picik közé, és ott majd tud ő is játszani. Az édesanyjával sikerült beszélnem, megtudtam, hogy a nagypapáját Szép Györgynek hívják. A következő héten ültem a Pattogós utcai Általános Iskola tanáriában és egy nagytermetű ember eltorlaszolta előttem az ajtót, majd bekiabált: „Én vagyok a Szép Gyuri!” Majd mondta, hogy ő Hanga Ádám nagyapja és szeretné az unokáját hozni edzésre. Az egész történet így kezdődött. Aranyos, kedves kisgyerek volt, aki mindig is kitűnt a többiek közül félvérségével, illetve az ügyességével. Amit mi mutattunk neki, azt ő elsőre meg tudta csinálni.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-29 17:13:33
A körmendi kosárlabdázás az utóbbi évtizedekben számos kiváló játékost adott a hazai első osztálynak. Közülük sokan nem az anyaegyesületüknél, hanem más csapatoknál találták meg számításaikat. Ilyen például Vavra András, aki a vasi kisváros egyik igazi kosaras famíliájából származik. Számos első és másodosztályú gárdában tette már le a névjegyét itthon, sőt, a „sógoroknál” is gyűjtött értékes tapasztalatokat. Az idén ceglédi színekben szereplő ’Jacksonnal’ beszélgettünk. Menjünk vissza a gyökerekhez, hol és mikor kezdtél el kosárlabdázni? 10 éves koromban kezdtem Körmenden, mint szinte minden helyi gyerkőc, én is ezt a sportágat választottam. Továbbá mondhatom, hogy a szülői indíttatás is közrejátszott, hiszen olyan közegben nőttünk fel, ahol sokunk szülei játszottak a helyi gárdában. Édesapám 15 éven keresztül játszott a legmagasabb szinten, a testvérem pedig válogatott kerettagságig vitte.
Milyen főbb sikereket értél el utánpótlás játékosként?Öcsém, Vavra Péter, valamint Németh István, Trummer Rudolf, Gárczer Zsolt, Fodor Márton és Szlávik Mátyás fémjelezte a mi generációnkat, nagyjából egy időben kezdtünk el kosarazni, illetve mindannyiunk szülei együtt játszottak Körmenden az akkori felnőtt csapatban. Ezzel a gárdával már a legalsóbb korosztályban az országos döntőig meneteltünk, bár ott a Baja megállított bennünket. Később érdekes módon nem voltak kiemelkedő sikereink éveken keresztül, ennek az oka szerintem az volt, hogy a legtöbb utánpótlás-nevelő műhellyel ellentétben Körmenden nem a fizikális felkészítésre helyezték a hangsúlyt, hanem a labdás ügyességi -, illetve a mentális képzésre. Amikorra hozzáerősödtünk a mezőnyhöz „biológiai úton”, akkor ennek képzettségben nagy hasznát vettük, az ifi bajnokságban, illetve kupában pedig veretlenül meneteltünk egészen az aranyérmek átvételéig.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-29 09:36:04
Bizonyára sokan értesültetek már arról, hogy sikerült Spanyolországba, az Assignia Manresa csapatához szerződnöm. Amikor az év elején leültünk menedzseremmel, Lóránt Andrással, akkor kitűztünk egy célt a szemünk elé, ez pedig az volt, hogy mindenképpen Spanyolországba – akár másodosztályba is – sikerüljön kijutnom játékosként. Ő egész évben azon dolgozott, hogy ez létrejöjjön. Az idény közben több spanyol ajánlat is érkezett, de nevezzük őket inkább érdeklődéseknek, ezen felül voltak német és olasz ajánlatok, a legvégén pedig egy olaszországi és egy spanyolországi lehetőség maradt. Mivel leszögeztük már az elején, hogy az utóbbit részesítjük előnyben, ezért amellett is döntöttünk. Februárban már leült kint tárgyalni a menedzserem ezzel a csapattal, de én megkértem Andrást, hogy a döntő előtt nem szeretnék ezzel foglalkozni, csakis a fináléra akarok koncentrálni, ezt tiszteletben is tartotta, így a bajnokság befejezése után beszéltük át igazán ezt a dolgot. Sokat nem vacilláltam, szinte azonnal igent mondtam. Az első lépések legfőképp szakmai szempontból lettek megtéve, nem pedig az anyagi megtérülést tartottuk a legfontosabbnak, a lényeg, hogy Európa legerősebb bajnokságába mehetek játszani és ott fejlődhetek, edződhetek. Nagyon izgatott vagyok, hogyan fog ez nekem sikerülni.
Az új csapatomról annyit tudok, hogy 15-ként zárták az idényt az első osztályban. Inkább egy, a fiatalokra építő, illetve azokat foglalkoztató gárda, mely felvásárolja az ifjabb tehetségeket – a sztárjátékosok szerződtetése helyett – és megpróbálják őket megfelelő módon kinevelni, majd a későbbiek folyamán értékesíteni. Szerintem egy nagyon szerethető alakulatról beszélünk, Manresa 60 kilométerre található Barcelonától, tehát ez egy katalán kisváros, aminek 80 000 lakója van. Csak a kosárlabda számít ott a fő sportágnak, gondolom, hogy mindenki ismeri is az ott játszó játékosokat. Elvileg egy ötezres befogadóképességű csarnokuk van, ahol mindig óriási a hangzavar és a hangulat. Még nem tisztázott, de elvileg a jövő héten megyek is ki hozzájuk elvégeztetni az ilyenkor szükséges orvosi vizsgálatot.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-28 16:49:39
A friss bajnok Szolnoki Olaj keretében bizony találunk a sok rutinos válogatott játékos és a légiósok mellett tehetséges fiatal játékosokat is. Jó példa erre Gaál Róbert, aki ugyan ebben az idényben nem kapott sok lehetőséget az „aranycsapatban”, de a korábbi években számtalanszor bizonyította már rátermettségét mind a nevelőegyesületénél, mind pedig kisebb kluboknál, kölcsönben. Vele készítettünk egy átfogó interjút, melyben mesélt a kezdetekről, az idei eseményekről és a további céljairól egyaránt.Mindenekelőtt gratulálunk a frissen szerzett bajnoki címedhez! Milyen érzés egy ilyen közösségnek a tagja lenni? Extra és felemelő érzés! Ugyan ez életemben megadatott már egyszer, hogy bajnok lehessek a Szolnokkal, ami talán nagyobb bravúrnak minősült a maga idejében, azaz négy esztendővel ezelőtt. Akkor nem várta el igazán senki sem a csapatunktól, hogy mindenképpen első helyen végezzen. A mostani gárda viszont teljes mértékben rászolgált a magas elvárásokra és megérdemelten szerezte meg ezt a címet, gondolhatunk itt akár a 0 – 2-es állásról való fordításra, hiszen ilyen tettet a Honvéd történelmi távlatú bravúrja óta senki más nem tudott végrehajtani a hazai férfi bajnokságban. Visszatérve magára az érzésre, mindenképpen meg kell említenem, hogy a szurkolók, illetve az a háromezer ember, aki miattunk van kint a meccseken és élteti a csapatot, leírhatatlan élményt adnak nekünk, játékosoknak.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-24 09:34:01
Az alábbiakban egy olyan kosaras portréja következzen, akivel nem volt alkalmam ugyanannak a csapatnak a sikereiért hajtani. Nem hittem volna, hogy elvállalok hasonló kihívást, hiszen jelentős könnyebbség valaki olyanról regélni, akihez személyes (baráti) élmények kötnek az együtt lehúzott szezon(ok) okán. Kevés légióssal kapcsolatban vállalnám egy bensőséges, a személyiségére legalább annyira –ha nem jobban- odafigyelő jellemzés megalkotását.
Ha valaki, akkor Jan Pavlik megérdemli, hogy ennek a kiváltságos körnek a tagja lehessen. Mind a pályán ellenfélként, mind a pályán kívül barátként olyan képet mutat, amire büszke lehet és példaként tekinthet rá bárki. Az értékei, a filozófiája és a pályafutása alapján az a minimum, hogy megpróbálom bemutatni őt Nektek.
Jancsi kakukktojás. Mármint a „Messziről jött hősök” alapkitétele alapján. Ő nem légiós. Nem csak azért, mert megkapta a magyar állampolgárságot. A gondolkodása magyar. A szíve magyar. Amikor arról beszél, hazamegy, akkor Paksra gondol. Magyarul álmodik…
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-24 06:21:00
2002. után, amikor testvérével és édesapjával ünnepelhetett bajnoki címet Pakson, 2011. május 18-án ismét magyar bajnoki arany került Fodor Márton nyakába. A válogatott irányítójával beszélgettünk a rájátszásról, az elmúlt évek legjobb döntőjéről, játékosok helyzetéről, valamint a válogatottról. Valamint kiderült, hogy Marci mindig jeleskedett a tippelésben.
Mindenek előtt szeretnék gratulálni, hogy márciusi interjúnkban sikeresen megtippelted a bajnokság dobogósainak sorrendjét.
Tippelésben mindig jó voltam... :)
Hogy értékeled csapatod és a saját teljesítményed a rájátszásban? Hogy érezted magad a döntőben?
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-22 20:53:00
Velem együtt bizonyára mindannyian voltatok fiatalok. Biztos előfordult, hogy valamibe nagy lelkesedéssel kezdtetek bele. Aztán közvetve, vagy közvetlenül valaki, valami kiváltotta azt az érzést, állapotot, hogy a tevékenységet, ha nem is megutáljátok, de jó időre elmenjen tőle a kedvetek. Nem nehéz kitalálni, esetünkben a kosárlabdával kapcsolatban mesélek el egy történetet, tanúlságos lesz...
Mesénk, - melynek szereplői kitalált, elképzelt alakok, a valósággal történő bármilyen egyezés pusztán a véletlen műve -, valahol Magyarországon játszódik. Adott egy egyesület, melyet folyamatos anyagi gondok tartanak a megszűnés szélén, ennek ellenére mégis vannak játékosok, akik részesülnek bizonyos juttatásokban. Pedig nem voltak olyan régen azok a napok, amikor még néhány fiatal kitartásának, elkötelezettségének köszönhették, hogy nem kerültek kizárásra a bajnokságukból.
Érdekes dolog a megbecsülés és a hozzá kapcsolódó dolgok. Ha szeretsz valamit csinálni, a napjaid része, esetleg a napjaid döntő részét ez a sport tölti ki, akkor az ember többsége kész áldozatokra. Egy junior korú játékost nézve a szülők hozzák a gyerekek mellett a legnagyobb áldozatot, hisz amennyiben a tömegközlekedés segítségével nem lehet áthidalni az edzésekre, mérkőzésekre való eljutást, akkor a szülő tesz ( én legalábbis tennék ) azért, hogy a gyermeke sportolhasson. Ezek azok a költségek, amelyek soha nem fognak megtérülni kézzel fogható formában. Persze annak lehet örülni, hogy a gyerkőc nem az utcákat rójja, hanem sportol másik 10-12 hasonló korú sráccal együtt. Ha tehetséges az ifjonc, akkor megcélozhatja a nagycsapatba való bekerülést is ( általában összevontan tréningeznek ), mely elég nagy kihívás és egyben ösztönző dolog is. Viszont történhetnek olyan dolgok, lehet a fiú rosszkor, rossz helyen, melyek alapjaiban rengetik meg a kosárlabdázásba, edzőkbe vetett hitét és elgondolkozik, felteszi a kérdést. Miért is csinálom én ezt? Szükségem van erre? Mi ingatja meg?
Egy alsóházi rájátszás mérkőzésen történt valahol Magyarországon. Minden felnőtt csapat 4 U20-as játékos kell, hogy nevezzen a találkozókra. Lezajlik a mérkőzés, „A” csapat győzelmével, melyben egyetlen junior játékos sem játszott, egy percet sem. Majd elhangzik a következő párbeszéd a két csapat játékosai, nézők füle hallatára a két edző között! „B” csapat edzője megkérdezi „A” csapat „mesterét”, hogy miért nem addig lehetőséget a fiataloknak. Majd úgy jön a válasz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Azért írjuk be őket a jegyzőkönyvbe, azért vannak a kispadon, hogy a klub ne kapjon büntetést.
Most ezek után kérdem én, ilyen „edzőt” miért kell munkához engedni. Ha ilyen véleménye van, ám legyen, de azt nem másik 20 játékos előtt fejtse ki. A játékosok talán még hisznek ebben a játékban annyira és tisztelik egymást, a sportot, hogy ilyen gusztustalan gondolatok meg se fordulnak a fejükben. De lehet, hogy otthon a gyerekek felteszik a kérdést...
Apa / Anya akarjak én kosárlabdázni...?
Forrás: Rázd meg a bikát
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-22 11:20:14
A héten lezárult a bajnoki döntő, végül sajnos nem sikerült célba érnünk, de napokkal a vége után higgadtan már a helyén tudjuk kezelni ezt az eredményt. Ugorjunk vissza a hétfői, negyedik meccsre, amelyet hazai pályán játszottunk. 2 – 1-es állás után egész Fehérvár lázban égett, rengeteg ember jött ki a derbire, óriási hangulat várt bennünket. Még a csarnok előtt is felszereltek egy kivetítőt azon pár száz ember számára, akik már nem tudtak beférni a meccsre. Mondhatjuk, hogy mi is izgultunk egy picit, tudtuk, ott van a kezünkben a lehetőség a párharc lezárására. Szinte végig a Szolnok vezetett a mi pályánkon, viszont a második félidőben néhány rohammal képesek voltunk feljönni, pár pontos előnybe kerülni. A végén lett volna lehetőségünk nyerni, 9 másodperccel a lefújás előtt hozzánk került a labda, sajnos viszont kihagytam a zicceremet, elment a győzelem, én pedig rendkívül csalódott voltam. Ott volt a kezemben, hogy eldöntsem a bajnokság sorsát, de ilyen ez a sport, túl kellett tudni lépni rajta, főleg, hogy idő se volt nagyon szomorkodni, szerdán várt ránk a mindent eldöntő összecsapás.
Nyilván nem hasonlóan nagy esélyekkel érkeztünk Szolnokra, hiszen a lélektani előny, illetve a közönség már mellettük volt. Így is álltak hozzá a mérkőzéshez, Horváth Ákossal beszélgetve megállapítottuk, mindkét fél nagyon fáradt volt már ekkorra, ám egy hosszú bajnokság végén, főleg egy ilyen erőltetett menet lezárásakor ez úgy vélem, természetes jelenség volt. Ezzel együtt is igen jól produkáltunk három negyeden keresztül, volt, hogy 12 ponttal is tudtunk vezetni. A negyedik játékrészben az Olaj szigorított a védekezésén, jóval keményebbek voltak, a bírók sem fújtak egy-két szituációban, de nem ezen múlt, várható volt egyébként, hogy mindent meg fognak tenni abban a szakaszban, nekünk pedig nem maradtak már olyan plusz energiáink, amit tudtunk volna mozgósítani, a hazaiak pedig behúzták a végjátékban a győzelmet és a bajnoki címet. Gratulálok nekik, mert fantasztikusan játszottak az egész évben, megérdemelten nyertek. Sokan megjegyezték, hogy talán két első helyezettet kéne hirdetni, de nyilván az egyik csapatnak sikerülhetett csak mindez, kellett lennie egy győztesnek és egy vesztesnek, itt mi lettünk a vesztesek. Ennek ellenére nagyon pozitívan értékelem ezt az idényt, tényleg büszke voltam az egész csapatra, a vezetőinkre, a szurkolóinkra, mert mindent megtettünk, egy rendkívül erős Szolnok ellen is fel tudtuk venni a kesztyűt és 2 – 0-ra is tudtunk vezetni. Az egész szezonban mindig 100 százalékot próbáltunk nyújtani minden egyes találkozón, összességében csak pozitívan tudom értékelni az évet.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-20 20:32:15
A Kecskemét ifjonc centere már a válogatottban is bemutatkozott tavaly nyáron, idén pedig valódi meghatározó játékosa lett Sztojan Ivkovics csapatának. Fiatal kora ellenére Csorvási Milán sok szép sikert ért már el a kosárlabdában, ráadásul 16 esztendősen még az USA-ban is volt alkalma egy rövidebb időszakot eltöltenie játékosként, illetve tanulóként. Egy nagyobb lélegzetvételű anyagot készítettünk az alföldi város kedvenc ’Csori’-jával. Kezdjük az alapoknál. Hogyan és mikor kerültél a sportág közelébe?Mondhatni, beleszülettem a kosárlabdába, hiszen a szüleim is ebben a sportágban találták meg számításaikat, így számomra evidens volt, hogy a nyomdokaikba lépek. Eleinte Kecskeméten az Általános Iskolában játszottam, még olyan is volt, hogy lányok között, női gyerekcsapatban. Később Szarvasra kerültem egy rövidebb periódusra, majd visszakerültem szülővárosomba és az akkor Univer Kecskemét néven futó klub utánpótlás gárdáiban kezdtem el járni a ranglétrát.
Utánpótlás játékosként számos siker övezte a karriered. Mesélnél nekünk erről az időszakról?Az a ’88-as korosztály Kecskeméten, aminek én is a képviselője vagyok, nagyon erősnek számított ebben a városban, sőt, országos szinten abszolút annak volt tekinthető. Sorrendben megnyertük a serdülő, kadett, junior és az U-20-as országos bajnokságokat is, olyan csapattársaim voltak, mint Kovács Ákos, aki ma a Paks irányítójaként ismert, vagy Házi Roland, aki utánpótlás szinten rendkívül domináns magasembernek számított. Ezzel a társasággal úgy vélem, nem volt nehéz komoly eredményeket elérni. Egyénileg a korosztályos válogatottakat is végigjártam, ráadásul két alkalommal még az egy évvel idősebbek közé is kaptam behívót. Mindenképpen azt mondhatom, szép emlékek fűznek ehhez a régi időszakhoz. Egyébként a mai napig összejárunk ezzel a ’88-as születésű társasággal, amikor csak tudunk.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-15 10:10:17
Pénteken sajnos nem sikerült annyira jól a döntő harmadik felvonása, ahogy azt szerettük volna. Az előző két mérkőzésen jóval nagyobb különbség volt a mi javunkra, most pedig alulmaradtunk a végjátékban. Természetesen gratulálok a Szolnoknak, mert jobban és koncentráltabban kosaraztak, mint az előző két derbin, mi pedig egy kissé sok hibát vétettünk. Védekezést váltott az Olaj, erősen kisegítenek az elzárásoknál, mi pedig ezeket a szituációkat nem jól játszottuk meg, úgyhogy ennek a kijavításán dolgozunk. Az előny viszont még mindig nálunk van, erről a meccsről is úgy vélem, teljesen szoros volt, ez a 10 pont kissé csalóka lehet, hiszen a végjátékig fej-fej mellett haladtunk. A következő, hétfői összecsapásra úgy készülünk, hogy mindenképpen le szeretnénk zárni a párharcot. Erre nyilván sokkal jobb lehetőségünk van hazai pályán, mert, ha kikapnánk, onnantól idegenben nagyon nehéz lenne.
Visszanézve a mérkőzést, számomra kissé érdekes volt, hogy ennyire sokat vezettünk a végjátékot megelőzően, aztán volt egy fordulópont, amikor elkövettünk néhány buta hibát, onnantól pedig képtelenek voltunk lépést tartani a Szolnokkal. Ennek ellenére azt gondolom, jól játszottunk ez alkalommal is, tehát ebből az utóbbiból csak tanulnunk kell, főleg abból, hogyan kell a végjátékban játszani. Székesfehérváron nem kaptunk ki az egész szezonban és remélem, nem is most fogunk.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-14 13:57:53
A múlthéten lezárultak az alsóház küzdelmei az első osztályban és a KONCECRANES Salgótarján maradt az utolsó pozícióban. Az utóbbi években a gárda egyik igazi húzóembere, az anno még a Honvéddal bajnokságot is nyerő Sebők Tamás volt. Vele beszélgettünk a kezdetekről, a kialakult helyzetről, illetve a jövőbeli terveiről. Hogyan és mikor kerültél a sportág közelébe?Kilenc évesen vágtam bele, akkoriban a Kerék utcai Általános Iskolában tanultam, ami a Honvéd utánpótlás bázisaként működött. Szabó Ferenc kezei alatt lettem először igazolt játékos, innen indult a kosaras pályafutásom.A Honvédban elöltött éveid miként határozták meg a további pályafutásodat? Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?Nagyon sokat tanultam nevelőegyesületemnél, kiváló edzőim voltak a Honvédnál. Kezdetben a már említett Szabó Ferenc, majd Tallár Tamás volt a mesterem igen hosszú ideig, azt követően pedig Bódi Tiborhoz kerültem. Közben 17 évesen felkerültem a felnőtt csapatba, ott olyan kiválóságoktól leshettem el dolgokat, mint Mészáros Zalán, Boros Zoltán, Sitku Ernő vagy Orosz László, mellesleg kiváló légiósaink is voltak abban az időben. Velük sokat edzhettem együtt, ami rengeteget számított, hiszen egy ifjonc játékos rengeteget tanulhat tapasztalt csapattársaitól is.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-08 11:59:02
Tegnap végre eljött a döntő első mérkőzése, mi pedig egy nagyon nagy tettet vittünk véghez, ugyanis sikerült idegenben legyőznünk a pályaelőnnyel rendelkező Szolnokot. Egész héten azt hangoztattuk, mennyire fontosnak tartjuk az első mérkőzést, mert úgy gondoltuk, ha azt el tudjuk hozni, akkor az a későbbiekben még komolyan számíthat, főleg a lelki hadviselés szempontjából. Igazi csapatként mentünk fel a parkettre, ez az eredményességünkben is megmutatkozott, hiszen hat játékosunk érte el legalább a 10 dobott pontot. Véleményem szerint extra csapatteljesítményt nyújtottunk, a szezonban ennyire jól még nem játszottunk, rendkívül büszke vagyok az összes csapattársamra, mert ennyire együtt tudtunk produkálni, felejthetetlen élményt jelentett ez számomra. Természetesen egy ilyen lehetőséggel a kezünkben nem is akarunk megállni, a keddi derbit szeretnénk megnyerni, de legalábbis ugyanezt a teljesítményt a pályára rakni, ami ha összejön, biztosan meg is hozná a gyümölcsét. Akkor tennénk igazán nagy lépést afelé, hogy megnyerjük ezt a párharcot, mert ez csak az első meccs volt, innentől kezdve, ha esetleg 3 – 1-re kikapnánk, a tegnapi sikerünkre senki sem emlékezne a későbbiekben. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, valamint tovább is kell vinnünk a lendületet, és a soron következő találkozón ennek tudatában kell lennünk.
Az, hogy 18 pont lett közte, talán kicsit csalóka lehet, de ezen az összecsapáson úgy vélem, indokolt volt ez a különbség. A harmadik negyed elején még jól kezdett a hazai alakulat, ám valami történt és több könnyű találatot szereztünk, ott egy picit megtört a Szolnok. Átálltak zónába, mi pedig gyönyörűen kijátszottuk azt, például Bódi Feri triplái is nagy löketet adtak ekkor. Simon Balázs úgyszintén sokat hozzátett ebben a periódusban, azzal, hogy át tudtuk dobni ezt a zónát, az ellenfelet meg tudtuk törni lélekben, a vége felé már talál fel is adták a mérkőzést. Ki szeretném emelni Keller Ákos játékát, aki végig nagyon jól fogta Báder Marcit. Továbbra is ez kell, mert ő kulcsfontosságú játékosa az Olajnak, ez nagyon kritikus lehet az egész sorozatot tekintve.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-04 08:35:36
July 1994, NBA Finals, Houston. Rockets-Knicks. The Rockets starting five is still legendary: Olajuwon, Thorpe, Horry, Smith and one of their leader - wearing number 11- in shooting guard position, Vernon Maxwell. Mad Max, as he was known. One of my favourites, no doubt…
September 2005, Hungarian championship, training camp, Szolnok. One day, Gyula Balogh, who had worked as a team manager, came into the locker-room with a stack of paper in his hands: „These are the scouts of the possible foreign players for this year. Artur, what do you think about passing the ball to a guy named Vernon Maxwell?”
I asked back three times I guess, as my jaw dropped to the ground…
…in my mind I visualized a scene where I was penetrating and pitching the ball out to Mad Max for a four point play in front of 3000 crazy fans! I had been picturing scenes like that for a while, but than came the shock! The management decided not to sign the living NBA icon. Scandalous! OK, I know he’s 40 with a cute tummy, but still. If he had only survived two months with the team, he could have told me some great stories!
All right then, let’s see who dares to edge out one of my childhood heros! Some dude called Thomas Kelley. So come on you,Thomas Kelley you „dream destroyer”!
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-02 17:10:00
Napjainkban egy sportág népszerűségét a televíziós közvetítések gyakorisága, a nézettség, kapcsolódó marketing tevékenységek, az ágazatot körülvevő üzlet mutatja, mekkora reklámértékkel bír a „játék”. Persze vannak, akik más nézeteket vallanak ezzel kapcsolatban, sok kimutatás létezik, melyek az igazolt játékosok, pályák számán keresztül készítenek összehasonlítást más sportágakkal. Ez nem mérvadó. Az amatőr sportra, esetünkben a kosárlabdára szükség van. Hogy milyen áron? Ez már egy fogós kérdés, melyre igyekszem válaszokat adni.
A profi – és annak mondott - világ alatt van egy szép számú, lelkes közösség, melynek nagysága az utóbbi évek tendenciáját látva egyre csökken. Az NBII alatt van egy „régió”, itt olyan emberek játszanak, akik munka mellett választják kikapcsolódásként ezt a sportot, vagy nincs lehetőségük felsőbb szinten szerepelni, illetve fiatalként nincs más „kitörési” lehetőségük. Részükről sok áldozattal jár, hogy részt vállaljanak a sportág - gyakran mellőzött – egységében.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-05-01 09:45:51
Legutóbb azzal búcsúztam el tőletek, hogy csak pozitív dolgokról szeretnék beszámolni, hála istennek ez most megvalósulhat, leszámítva egy szerencsétlen sérülést. Ugorjunk vissza a keddi napra, ekkor léptünk pályára Pakson az elődöntős sorozat második találkozóján. A hazai pályán megszerzett 1 – 0-ás előnyünket úgy akartuk növelni, hogy elvesztettük előtte az egyik legjobb játékosunkat, Tony Crockert, akinek eltört a lába. Éppen ezért kettőzött erővel igyekeztünk felvenni a harcot, ami úgy gondolom, sikerült is, hiszen húsz ponttal tudtunk diadalmaskodni a rivális csarnokában. Igazi csapatként nyertük meg azt a derbit, szerintem ez kívülről is teljes mértékben látszódott, mi pedig belülről éreztük, hogy nagyon együtt van a társaság, hajtottunk, harcoltunk, ráadásul ez az eredményben is megmutatkozott. Mehettünk vissza Fehérvárra megvívni a harmadik mérkőzést, amitől előzetesen kissé tartottam, mert a csapatok sokszor hajlamosak elhinni hasonló szituációkban, hogy már eldőlt a párharc és ilyenkor szokott jönni a pofon, de hál’ isten profi módon álltunk hozzá ehhez a harmadik fellépéshez. Ez alkalommal is csapatként küzdve, egymást segítve tettük ki szívünket, lelkünket a pályára és újfent győzelmet ért az elszántságunk. Nagyon örülök annak, hogy 3 – 0-ával sikerült továbbjutnunk, mert szükségünk volt erre a kis pihenőre.
Kitérve Crocker sérülésére, pár dolgot megosztanék veletek. Tony természetesen nagyon szomorú volt, egy játékosnak rosszabbkor szinte nem is jöhet egy sérülés. Az egész évet végigjátszotta, végigküzdötte, amikor pedig jött volna az igazi tét, lesérült, ráadásul igen jól ment neki a játék a megelőző periódusban. Ám sajnos ilyen a sport, ez benne van a pakliban. Szomorúsága ellenére minden edzésre, mérkőzésre velünk tart, végigüli, megnézi, ahogy csak tud, mellettünk áll, tehát a csapatunk tagja maradt attól függetlenül, hogy kidőlt erre a playoffra. Egyébként pszichikailag egyre jobban van, már nevetgél, elvan, szerencsére. A mi szempontunkból pedig szintén rossz volt megélni a dolgot, főleg, hogy a nyitómeccs után ment mindenki haza, csak másnap tudtuk meg, hogy pontosan mi a baja Tonynak. Először nyilván minket is megütött ez a lábtörés, de attól jó egy csapat, ha az ilyen sérüléseket összességében ki tudják küszöbölni azzal, hogy a játékosok összefognak, illetve akár a helyébe lépnek. Előtte Hollis hasonló, igaz nem ilyen súlyos bajjal küszködött, az ő elvesztése is nagyon rossz volt, de most a harmadik mérkőzésre már ő is előrébb lépett, igencsak jól teljesített 25 pontjával.
Szerző: Kezdő5.hu
2011-04-30 09:57:58
Folytatjuk tovább interjúsorozatunkat, melyben munka mellett sportoló NB 1-es honi kosárlabdázóinkkal beszélgetünk. Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy ezt a kissé egyedi jelenséget közelebb hozzuk olvasóinkhoz. Ezúttal egy újabb KONECRANES Salgótarján játékos, Kiss Károly mesélt nekünk eddigi sikereikről, élményeiről, valamint arról, miért döntött úgy, hogy az élsport mellett párhuzamosan alakítja ki civil életét. Menjünk vissza egy kicsit az időben. Hogyan kerültél a kosárlabda közelébe?10 évesen kezdtem el kosarazni, de előtte más sportágakkal is kísérleteztem. Először úsztam, majd amikor betöltöttem az első X-et, költöztünk Dombóvárra édesanyám orvosi állása miatt. Ott futóként kezdtem, és ennek köszönhettem, hogy utána megismerkedhettem a kosárlabdával, hiszen a csarnok melletti atlétikai pályán látott meg edzés közben az akkori helyi kosaras tréner, aki kérdezte, nem akarom-e megpróbálni ezt a sportágat, mivel igen magasnak számítottam akkoriban. Rögtön sikerélményeim voltak, így hát maradtam a csarnokban a labda mellet.