Interjú Tursics Krisztiánnal

- A tavalyi kadett döntőn - majdnem hasonló szereposztásban - Csata-Vasas finálét rendeztek, akkor magabiztos rajt-cél Csata győzelemmel. A találkozót sokadmagunkkal láttuk, és akkor még szüleid meccseltek a Csata kispadján. Mennyire kapcsolható össze a két csúcsmeccs, illetve volt-e valami, amit a közel egy évvel ezelőtti nagydöntő tapasztalataiból átmentettél a mostani junior fináléra? 

- Minden meccsből lehet tanulni, és próbálok is, igyekszem a szó átvitt értelmében is nyitott szemmel járni a pályákat. Bár változások mindkét oldalon történtek, valóban több kulcsjátékos már a tavalyi kadett döntőn is szembe került egymással. Tavaly a zónavédekezés volt Csata sikerének a kulcsa. Sejtettem, sőt tudtam, hogy ezt most is elő kell majd venni, be kell vetni. Így lett és bejött. 

- Bár a döntőt kilenc ponttal nyerte a BEAC-Csata, a soproniak elleni elődöntőt pedig tizennéggyel, a játék képe, az eredmény alakulása alapján a döntőbe jutásért nehezebb dolgotok lehetett, hiszen a harmadik negyed után még négy pont hátrányban voltatok, a döntőben pedig a második negyed közepétől a kezetekben volt a meccs. Melyik volt a nehezebb? 

- Az egész tornán az első, a Szekszárd elleni meccsünk volt a legnehezebb. Mivel ebben az összetételben még nem játszottunk együtt, igazán nem is tudtuk, mire számíthatunk, ugyanakkor kimondva-kimondatlanul ott volt az elvárás, hogy jó lenne megnyerni a hazai rendezésű nyolcas döntőt. Emiatt érződött is egy kis nyomás a lányokon, a Szekszárd pedig remekül kezdett, kulcsjátékosai - egyébként végig a tornán - kitűnő formában játszottak. Elhúztak, a csapat szép fokozatosan lendült játékba, a végére pedig sikerült felőrölnünk őket. Ami pedig az elődöntőt és a döntőt illeti, a három csoportmeccs után éreztem a lányokon, hogy kicsit elfáradtak, nem frissek, nehezek a lábak. Ráadásul szembe kerültünk egy szintén remek dobóformát kifogó Sopronnal, de a befejező negyedben úgy érzem erőnk, egységünk átlendített, átsegített a nehézségeken, így a befejező negyedben sikerült a magunk javára fordítani a meccset. A Vasas elleni döntő előtt szerencsére már nem éreztem a fásultságot a lányokon, ha úgy tetszik átlendültek a holtponton, és lehet meglepő, de a döntőben jóval felszabadultabbnak éreztem a társaságot, mint az előző napi meccsen, és valóban a második negyedtől már a mi akaratunk érvényesült, s ha akadtak is hullámvölgyeink, összességében biztosan nyertünk. 

- A junior döntőt megnyerő csapatod az előcsatározások során kompletten, együtt nem nagyon játszott és edzett Akadtak, akik a korosztályos csapatban, szerepeltek, de voltak, akik a BEAC NB I-es felnőtt együttesével készültek.Ilyen előzmények után nem lehetett egyszerű győzelemig vezetni a társaságot. Hogyan sikerült? 

- Valóan több helyről verbuválódott össze ez a társaság, és így kompletten a Szekszárd ellen a nyolcas döntő első meccsén játszottunk együtt. A döntőt megelőzően elvonultunk pár napra edzőtáborba, ott volt hat közös edzésünk, ez azért nagyon sokat jelentett. 

- Az azért valljuk meg, nem túl sok..Mire helyezted a fő hangsúlyt, a taktikai vagy a mentális felkészítésre? 

- Nyilván próbáltuk összerakni a támadójátékot, gyakoroltuk a védekezést, a zónát, de mindent egybevetve valamivel nagyobb szerepe volt a mentális felkészítésnek. Ennek során az volt a cél, hogy elhitessem a lányokkal: maximálisan megbízom bennük, a bizalom megvan, ők is bízzanak magukban, bátran, nagy önbizalommal játszva adják ki magukból a mérkőzéseken, ami bennük van. Szerencsére a rövid idő elég volt, a taktika is működött, és tényleg bátran, nagy önbizalommal játszott a társaság. 

- Nem kerülhetjük meg a kérdést, a legendás edző édesapáddal, Tursics Sándorral mennyit szakmáztok, mennyire igyekszik egyengetni az utadat? 

- Ha tanácsot, segítséget kérek tőle mindig készséggel támogat, de amúgy nem szól bele a munkámba, nem próbál befolyásolni, irányítani, hagyja, hogy a magam útját járjam, a saját filozófiám, elképzelésem szerint edzősködjem. 

- Az ő és a te meccselési stílusod között szinte ég és föld a különbség. Édesapád időnként bizony igencsak emelt hangon figyelmeztette játékosait a hibákra, te viszont - ahogy kívülről látni lehetett - inkább buzdítani, biztatni próbáltad őket...Ez elsősorban abból adódik, hogy alig pár évvel vagy csupán idősebb náluk, s a fiatalabbakkal keményebben bánsz, vagy ilyen a stílusod? 

- Azt gondolom, megfelelő tudás birtokában a legfontosabb, hogy a mérkőzéseken a játékosok bátran, nagy önbizalommal játszanak. Azzal, ahogy próbálom vezetni a csapatot a meccsen, ezt próbálom erősíteni. Igyekszem, próbálom pozitív szemlélettel segíteni a játékosaimat a mérkőzéseken - függetlenül attól, milyen korosztályban játszó csapatom van. Ugyanakkor viszont, hogy edzéseken, ha valami nem úgy megy, vagy esetleg a koncentrációval, hozzáállással valami gond van, akkor megesik, hogy én is keményebb hangnemet ütök meg, de ezt tényleg az edzésekre tartogatom - ha muszáj. 

- Még aktívan játszol, sőt az előző évadban még a MAFC-ban élvonalbeli kosaras voltál. Az, hogy még a pályán is teljesítesz, sőt a korábbi élvonalbeli tapasztalat hogyan hat az edzői munkádra? 

- Egyrészt úgy érzem, a kettő remekül kiegészíti egymást: edzőként nem árt, ha az ember végig tud koncentrálni egy meccset, ehhez pedig azért jól jön, hogy manapság is edzem, játszom. Másrészt időnként egy vagy több tréning levezetése után van hogy kifejezetten jól esik a mozgás, az pedig így pont jó, hogy a játék ma már nem élvonalbeli szintű. Még annyit azért hozzátennék, hogy edzői munkámban próbálom hasznosítani, amit korábbi akár külföldi edzőktől is láttam, legyen akár jó akár rossz dolog - mert azokból is lehet tanulni. És ezeknek köszönhetően is fejlődöm. 

- Jól tudjuk, hogy éppen a döntőbeli ellenfelével, Eördögh Edittel együtt már korosztályos válogatott csapatot is vezetsz? 

- Így van, az U14-es csapatot, amelynek nyáron Szlovéniában lesz egy felkészülési tornája. Decemberben volt már egy összetartás, azért még mi is ismerkedünk a korosztály legjobbjaival, ahogy ők is velünk, de úgy látom, ez egy igen ígéretes társaság. A fő cél két év múlva az U16-os Eb, addig még több összetartás lesz egy bő kerettel. 

- A záró kérdés erejéig még térjünk vissza édesapádhoz: ő generációkon át indított el az úton rengeteg később válogatott játékossá lett kosarast, férfi és női vonalon egyaránt. A jó játékosok nevelése neked mennyire célod? 

- Nagyon fontos, hogy attól kezdve, hogy valaki mondjuk nyolc évesen jelentkezik kosarazni, jó technikai és fizikai alapokat adjunk neki - később majd erre lehet építeni a többit. Ha viszont az alapok nem jók, vagy hiányosak, akkor már nehéz taktikát kialakítani...Hosszú távon az a célom, hogy sok olyan játékos neveléséből vegyem ki a részem, akik Csata DSE-ből kikerülve nem csak a "fiatal szabály" miatt játszanak az NB I-ben, hanem mert a tudásuk alapján ott a helyük, és nincsenek hátrányban a szerb, horvát, orosz, amerikai légiósokkal szemben, így talán a magyar csapatok edzői őket választják a külföldiek helyett, amikor kikerülnek az utánpótlás korosztályból.
 

Fotó: Girgász Péter, Nemzeti Leány Junior Bajnokság Döntő 2017 facebook-oldala
Forrás: kosarsport.hu