Szerző: Kezdő5.hu
2012-08-01 12:18:47
A profi ligákban teljesen mindennapi eseménynek számít egy játékos csapatváltása akár a szezon közben akár a szezon végén is történjen a dolog. Nos, az NBA több évtizedes történetében akadnak páran, akiknek nem csupán egyszer-kétszer kellett áttenniük székhelyüket és költözniük egyik városból a másikba karrierjük során. Akad itt majd többek között 1/1-es draftcetlivel elvitt erőcsatár, csereirányító Iverson mellől, s egy vajkezű, de borzasztóan sérülékeny hátvéd is, akinek talán egészen máshogy alakult volna a pályafutása, ha egészséges marad. Jöjjenek hát az NBA igazi hátizsákosai!
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-30 07:14:51
A tegnapi nap folyamán megkezdődtek a küzdelmek a kosárlabdában is a XXX. Nyári ötkarikás játékok keretében. Nyitott kérdés akad bőven, de elsősorban mindenki arra keresi a választ, hogy lesz-e olyan csapat, mely megrángatja az oroszlán bajszát és elveri a magát "Dream Team"-nek nevező Egyesült Államokat. Sorozatunk záró részében erre is megkapjuk a választ, mindemellett azonban arról is olvashattok majd, hogy hogyan is folytatódott az olimpiák történelme a 92-es barcelonai diadalmenet nélkül…
...Beköszöntött a reformkor a válogatottnál! Nagyjából ehhez hasonló címmel lehetett volna jellemezni a tengerentúlon Chuck Daly munkáját az amerikaiakkal. Tisztában volt a teherrel, amit rá és csapatára raktak. Változások kellettek a nemzeti együttesnél, ám hosszú idő után először erre már a szabályok is engedélyt adtak. Daly ennek köszönhetően a legjobbak keresésébe fogott.
Eleinte senki sem lelkesedett azért, hogy a válogatott tagja legyen. Aztán egyik napról a másikra nagyobbnál-nagyobb sztárok jelentkeztek a vezetőedzőnél a játékra. Daly ennek rendje és módja szerint mindenkit szívesen is látott az edzéseken, ami közel 150 embert jelentett, alig pár hét leforgása alatt! A kapitányt ráadásul nemcsak az edzésen nyújtott teljesítmény alapján szerették volna meggyőzni leendő játékosai. Daly felesége szerint férjének több ízben ajánlottak extrémebbnél extrémebb közös programokat a tehénfejéstől a raftingig, de voltak olyanok is, akik közös pedikűrre vagy éppen ökörsütésre hívták volna a szakembert és kedves nejét. A keretkijelölés tehát mindennek mondható volt csak éppen egyszerűnek nem…
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-22 17:54:15
A tengerentúli profiliga, s egyben a világ legjobb játékosait bemutató sorozatunk harmadik epizódjának főszereplője a minap sokak megdöbbenésére a Los Angeles Lakershöz igazoló, 38 éves irányító, Steve Nash. Ha a „Tovább” gombra mentek akkor megtudhatjátok, hogy Hősünk mekkora hatással volt a Santa Clara egyetemre, illetve a dallasi hat évről és a két phoenixi korszakról is sok érdekességet olvashattok.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-16 23:58:00
Az előző írásunkban LeBron James karrierjét vettük górcső alá, a sorozat második részében pedig az idei rájátszásban régi önmagát idéző Kevin Garnett pályafutásáról tudhattok meg sok-sok információt. Hogyan lett a balhés kissrácból egy klasszis játékos, aki később egy franchise arca lett? Miként járta végig a bajnoki címig vezető rögös utat KG? Nézzük, mit érdemes tudnunk az utóbbi két évtized egyik legnagyobb klasszisáról!
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-16 18:30:36
Sorozatunk előző részében az 1992-es nyári ötkarikás játékok előzményeivel foglalkoztunk egy meg nem történt, alternatív világban. A FIBA döntésének értelmében a profikra vonatkozó szabályokat nem módosították, így az Egyesült Államok férfi válogatottja továbbra is fiatal egyetemistákból, tapasztalatlan NBA újoncokból állt. John Thompsont és csapatát a komoly támadások közepette sem lehetett lelassítani a felkészülésben, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy elcsitítsák a bírálókat és az egykori, akkorra már profivá érett játékosokat. A vezetőedző a valaha volt legerősebb nemzeti együttest akarta összerakni a barcelonai olimpiára…
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-13 09:38:40
Háromrészes minisorozattal mutatkozik be csapatunk új tagja, Szita Gábor, aki azt boncolgatja: mi lett volna, ha 1992-ben nem áll össze a Dream Team? Hogyan nézne ki ma a világ kosárlabdázása, hogyan alakult volna egyes játékosok sorsa, egyáltalán: szerepelhetnének-e NBA-játékosok az Olimpián?
Az 1992-es barcelonai nyári ötkarikás játékok alkalmával a világ talán legerősebb kosárlabda csapata úgy döntött, hogy meghódítja a világot. Hogy elsöpör minden előtte álló akadályt, halhatatlanná válva az olimpiák történetében. Az Egyesült Államok bebizonyította, hogy ők a kosárlabda alfája és omegája, hogy náluk nem létezik jobb alakulat a földkerekségen. De talán kevesen tudják, hogy a sztárokkal teletűzdelt csodacsapat megalakulásában közrejátszott egy nagyon fontos mérkőzés végkimenetele. Egy meccs, melynek eredménye döntött tulajdonképpen a még meg sem született álomszerű válogatott jövőjéről. 1988. szeptember 28-án a Dream Team születése tulajdonképpen a Szovjetunió - Egyesült Államok elődöntő mérkőzés végkimenetelétől függött.
(A cikksorozat teljes egésze csupán spekuláció, történet egy meg nem történt világból, melynek szereplői ugyanakkor hús-vér emberek - melyeknek sorsában óriási szerepet játszott egy olimpiai elődöntő.)
A szöuli játékokon, mint mindig, ezúttal is az Egyesült Államok legjobb egyetemistái kaptak helyet a nemzeti csapatban. David Robinson, Dan Majerle vagy éppen Mitch Richmond neve egy újabb olimpiai bajnoki címet sejtetett az USA számára, amit a gárda a csoportmeccsek során sikeresen be is bizonyított. Egyedüliként veretlenül, első helyen mentek tovább a csoportjukból az amerikaiak, akiket a legjobb nyolc között végül Puerto Rico sem tudott megállítani. Jöhetett hát ezek után a rangadók rangadója. 16 év után ismét találkozott egymással a Szovjetunió és az Egyesült Államok válogatottja.
Az amerikaiak szeme előtt még mindig ott lebegett a 72-es müncheni döntő. Egy finálé, melynek ezüstérmei sosem kerültek a második helyezett nyakába. Egy sokak szerint elcsalt, mások szerint hősiesen megnyert mérkőzés filmkockái voltak ezek, melyek még ma is tabunak számítanak talán az Államokban. Volt miért tehát visszavágnia a címvédőnek, miután az 1984-es olimpián nem akadt legyőzője a nemzeti csapatnak. (Igaz a Szovjetunió bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát, így nem vett rész a játékokon.) Az egyetemi válogatottban egyébként többek között Michael Jordan, Chris Mullin és Patrick Ewing is tiszteletét tette LA-ben.
De vissza Szöulba - az első félidő után egyértelműen érett a meglepetés Dél-Koreában. Az amerikaiak egyszerűen nem találták a fonalat, miközben a szovjetek kiválóan védekezve, remek támadásokat vezetve uralták a mérkőzést. A játékrész zárásaként Chomičius engedett el egy gyönyörű csel után egy középtávoli dobást 10 pontra duzzasztva a különbséget. Így vonultak az öltözőbe a csapatok 20 percnyi játék után, az elégedett szovjetek és a tapasztalatlan, megszeppent és önbizalmukat vesztett amerikaiak. John Thompson vezetőedzőnek ki kellett találnia valamit, hogy megfordítsa a mérkőzést...
Itt értünk el a a valóság és a képzelet találkozási pontjához. Őszintén bevallom, nem néztem utána, hogy mit is mondott Thompson fiainak a második felvonás előtt. Talán biztatni próbálta őket, de az is lehet, hogy lehordta őket a sárga földig. Az sem kizárt, hogy filmekbe illő beszédet tartott egy csillagos-sávos lobogóval a kezében, de egy dologban biztos vagyok: hogy a meg nem történt világunkban felállva a padlóról egy új csapat jött ki az öltözőből a pályára.
A sokat megélt szovjet játékosok képtelenek voltak feltartóztatni a fiatal együttes lendületes rohamait, ráadásul több kulcsjátékos is faultproblémákkal küszködött már a félidő első öt perce után. A 27. percben aztán az Egyesült Államok átvette a vezetést, melyet később már nem is engedett ki a kezéből. Az utolsó két percben a később NBA-t is megjárt Sabonis, aki a találkozót végül 19 ponttal zárta, még mindent megpróbált, hogy meccsben tartsa csapatát, ám a büntetőzést a címvédő már nem rontotta el. Ismét a döntőben találta magát a Team USA.
Másnap a női, két nappal később pedig a férfi válogatott is begyűjtötte az olimpiai aranyat Jugoszlávia válogatottjai ellen. A döntőben Majerle és Robinson egyaránt 17-17 pontot gyűjtve villogott, miközben a csapat szenzációsan védekezve 60 pont alatt tartotta Divacékat. A vége 78-59 lett, mellyel az Egyesült Államok 10. aranyérmét gyűjtötte be, természetesen elsőként a sportág történetében.
Mivel az Államok begyűjtötte a végső győzelmet, ezért nem volt értelme felborítani a hagyományokat. Ennek következményeként 1989-ben bár tervben volt, a FIBA-nál végül nem módosították a szabályt, miszerint az USA válogatottját csak amatőrök alkothatják. A trónon ismét a kosárlabda nagyhatalma ült, teljesen megérdemelten. Az aranyérem John Thompson számára hosszabbítást ért a csapatnál, mely egészen az 1992-es barcelonai játékokig szóló teljhatalmat adott az edző kezébe.
A nemzeti együttes az idő múlásával folyamatosan cserélődött. A 88-as szöuli bajnokcsapat játékosai közben vérbeli profikká váltak, akik azonban 91 nyarán úgy döntöttek, harcba szállnának a címvédésért és ismét magukra öltenék a Team USA mezét. Az egykori 1/3-as Charles Smith vezetésével a játékosok szerették volna meggyőzni a FIBA vezetőségét a profikra vonatkozó szabály eltörlésére, ám hiába gyűjtöttek több tízezer aláírást országszerte az NBA játékosai, kérvényük végül süket fülekre talált. (Még maga Thompson sem állt egykori játékosai mellé, mondván: másnak is esélyt kellene adniuk a bizonyításra). Talán pontosan azért ment füstbe a tervük, mert nem számítottak akkora sztároknak, mint például Jordan, Pippen vagy éppen Magic Johnson, így pedig egyszerűen nem tudtak elég embert mozgósítani, illetve rávenni a szövetségeket, hogy mögéjük álljanak, s harcoljanak a szabálymódosításért. Végül az utolsó szót maga az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnöke mondta ki, aki az amatőrök, illetve a hagyományok megtartása mellett tette le a voksát. Szöul olimpiai bajnokai később sem bocsátottak meg a szövetségnek - s noha később több alkalommal is lehetőséget kaptak, hogy ismét a válogatott tagjai legyenek, soha többé nem tértek vissza a nemzeti csapatba. Így érkeztünk el az 1992-es olimpiához, mely során nem titkoltan csak a címvédés lebeghetett az Egyesült Államok nemzeti együttesének szeme előtt. Arra azonban, ami végül a játékokon történt, senki sem számíthatott…
(Folytatjuk)
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-11 12:17:05
Az utóbbi időszakban rengeteget hallunk a General Managerekről, akik a játékosátigazolások kapcsán kerülnek gyakorlatilag minden nap a hírek középpontjába. De vajon mi kell ahhoz, hogy GM lehess egy NBA-csapatnál?
Dolgozz jó főnök alatt 1. - Rob Hennigan (Orlando Magic). A Dwightmare középpontjába csöppent Hennigan alig pár hete főnök Orlandóban, előtte a Thundernél volt GM-asszisztens Sam Presti alatt. A liga legfiatalabb, 30 éves vezetőjével kapcsolatban több helyen megjegyezték: mások is szoktak ilyen idősen játékosokat cserélgetni - fantasy ligákban…
Dolgozz jó főnök alatt 2. – Rick Cho (Charlotte Bobcats). Szintén egy Presti-nevelés, bár ő jóval több tapasztalattal rendelkezik, hiszen 1995-től állt a Sonics/Thunder szolgálatában, és 2010-11-ben már egy évet eltöltött a Trail Blazers GM-székében is.
Sportmúlt és jó kapcsolatok - Bob Myers (Golden State Warriors). Myers igazi kaliforniai gyerek, hiszen az UCLA-n kosarazott (1995-ban NCAA-bajnok), majd a neves játékosügynöknek, Arn Tellemnek dolgozott. 1 év ’asszisztenskedés’ után alig 2 hónapja dolgozik GM-ként, de már több értelmes megmozdulása volt, mint elődjeinek.
Legyen nagy a pofád és tudd eladni magad - David Kahn (Minnesota Timberwolves). a liga korábban leghülyébbnek tartott GM-je, aki 2009-ben gyakorlatilag semmilyen komolyabb tapasztalat nélkül került a GM-i székbe – Kevin McHale-t váltotta. Kahn korábban újságíróként, majd a Pacers üzleti részlegén dolgozott – ez meg is látszott első draftjain.
Tanuld ki a szakmát – Chris Grant (Cleveland Cavaliers). Grant 10 évig dolgozott Atlantában különféle beosztásokban, majd Danny Ferry vitte a Cavshez 2005-ben. Amikor 2010-ben Ferry távozott, kézenfekvő volt, hogy egyik helyettese kövesse.
Képviselj sztárokat – Lon Babby (Phoenix Suns). A 2010 óta GM-kedő Babby korábban olyan kosarasok ügynöke volt, mint Tim Duncan, Hedo Türkoglu és Ray Allen. Valamiért Phoenixben úgy gondolták, hogy ő a megfelelő ember a posztra – ezt a hitet még azt sem ingatta meg, hogy egy hónappal kinevezése előtt Josh Childress értelmetlen ötéves Suns-szerződésében ő is közrejátszott, lévén ő volt Childress ügynöke.
Edzősködj – John Hammond (Milwaukee Bucks). A 2010-es év legjobb GM-jének választott Hammond hosszú éveken keresztül segédedzőként dolgozott több NBA-csapatnál is, és a 2008-as kinevezése előtt segéd-GM-ként is dolgozott.
Higgy Ronald Reaganben – Neil Olshey (Portland Trail Blazers). Olshey ifjúkorában közepesen ismert sorozatszínész volt, és csak később nyergelt át a sportvezetői szakmára. Először egy céget hozott létre, amely draft előtti táborokat tartott – büszke lehet rá, hogy több, mint 50 korábbi ügyfele lett NBA-játékos! 2004-ben került a Clippershez, ahol személyzeti igazgatóból és segédedzőből GM lett 2010 tavaszán. Az ő nevéhez fűződik a Chris Paul-csere nyélbeütése – ez sokat elmond a benne rejlő lehetőségekről.
Szeresd a számokat – Daryl Morey (Houston Rockets). Morey programozóként végzett egyetemet, majd 31 évesen már a Boston Celtics informatikai vezetője volt. Jelentős része volt abban, hogy magasabb szintű statisztikai adatokat vezettek be ligaszerte és markánsan használják a játékosok elemzése során. 2007 óta a Rockets GM-je – ez idő alatt ugyan csak egy playoff-párharcot nyert meg a Rockets, de sok olyan játékost draftoltak le, akik másnak nem kellettek, itt viszont fényesen beváltak (pl. Chase Budinger vagy Chandler Parsons).
Legyen tehetséged hozzá 1. - Masai Ujiri (Denver Nuggets). Ujiri 1970 körül született Nigériában, és Hakeem Olajuwon hatására kezdett kosarazni. Az NCAA-ig és Európáig vitte, majd néhány év alatt az Orlando Magic-nek ingyen dolgozó megfigyelőből a liga egyik legjobb GM-je lett. Rá igaz a mondás: az igazi tehetség mindig utat tör magának.
Legyen tehetséged hozzá 2. – Sam Presti (Oklahoma City Thunder). Presti 31 évesen, 2007-ben kapta meg a Sonics GM-székét. 5 év alatt, átesve egy franchise-költöztetésen, NBA-döntős csapatot rakott össze – és még mindig csak 36 éves. Persze nem ingyen kapta a lehetőséget, előtte lehúzott jó pár évet a Spurs és R. C. Buford GM-képzőjében.
Érts mindenhez, amihez köze lehet egy GM-nek – R.C. Buford (San Antonio Spurs). Buford igazi Spurs-őskövület, hiszen 1988 óta (2 év megszakítással) áll a klub alkalmazásában. Előtte az NCAA-ben játszott, és segédedzője volt az 1988-as NCAA-bajnok Kansasnek. Évekig dolgozott a Spursnél segédedzőként, játékosmegfigyelőként, középvezetőként, GM-asszisztensként. Buford olyannyira átlátja az egész rendszert, hogy Popovich 2002-ben átadta neki a GM-marsallbotot – 3 bajnoki cím lett a jutalma. Aki nem hinné el, miért Buford talán a legjobb annak ellenére, hogy soha nem volt az Év sportvezetője, annak néhány név. Sam Presti és Danny Ferry – az ő keze alatt tanulták a szakmát. Rick Cho és Rob Hennigan – Sam Presti alatt dolgoztak. Ma mindannyian egy NBA-csapat GM-jei.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-10 07:44:17
Az elmúlt napok hírei, hírmorzsái arról szólnak, hogy a Keleti Konferencia erőviszonyai alapjaikban fognak felborulni a következő szezonban - lassan ott tartunk alig néhány héttel a bajnoki cím megszerzése után, hogy a címvédő Miami Heatnek jövőre először a bajnoki döntőben lenne lehetősége "megpihenni". Már ha egyáltalán eljut odáig... Összeállításunkban igyekszünk rendet vágni a káoszban és megtalálni a csapatok lehetséges helyét a jövő évi képletben.
A DÖNTŐRE ESÉLYES CSAPATOK
01: Miami Heat. A bajnok napjai még csendesen telnek, hiszen ledraftolták a rendkívüli jókezű centert, Justin Hamiltont, és a szintén extra csuklóval megáldott egykori All-Starral, Rashard Lewis-zal tárgyalnak. Persze nem tétlenkednek a végleges igazolásokkal sem, hiszen nagy valószínűséggel (július 11-e előtt minden átigazolás mellé oda kell érteni a feltételes módot), megszerzik Ray Allent. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra: a ligatörténet legjobb tripladobója érkezik oda, ahol alapvetés a betörések utáni kiosztás triplára (Allennek rengeteg lehetősége lesz tehát kamatoztatni tudását) - emellett közvetlen riválisukat, a Bostont gyengítik. Ami kérdőjel náluk, az a magasember-állomány, mert nagy erőkkel próbálták becserkészni a center Marcus Camby-t - ám az egykori Év Védője pályafutása első csapatát, a New York Knickset választotta. Ez még okozhat gondot, mint látni fogjuk.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-06 02:44:42
Ebben az írásomban a nemrég az első bajnoki címét megszerző LeBron James pályafutását mutatom be. Megnézzük, hogyan lett egy város hőséből a legutáltabb ember és a bajnoki címig vezető utat is „végigpásztázzuk”.
Szerző: Kezdő5.hu
2012-07-03 16:49:48
A Draft után néhány nappal már kicsit átgondolván a történteket, tisztább fejjel látja a világot az ember. Nézzük a stealeket, a buktákat és az egyebeket…