Eb-selejtező - Ausztria

1957-ben, Szófiában is ott voltak a kontinenstornán, akkor a 14. pozíciót sikerült megszerezniük 16 csapat közül. Két évre rá, 1959-ben 16-ak lettek 17 indulóból, majd egy nagy szakadás következett, innentől kezdve nem tartoztak még Európa tágan vett élmezőnyéhez sem. Mindez idáig utolsó részvételük 1977-ben történt, ám az akkori keret is az utolsó, 12. helyet tudta csak megszerezni. Azóta az osztrák kosárlabda szinte semmit nem tud felmutatni, klubcsapataik sem tartoznak az európai kupák esélyesei közé és akkor még finoman fogalmaztunk.

Felkészülés

Az első barátságos meccsükön július 25-én Németországot fogadták Oberwartban és végül kiütéses, 68-40-as vereséget szenvedtek. A játék képe sokáig nem volt ennyire egyoldalú, mivel az első negyed után még vezettek is a hazaiak és a félidőben is csak öt egység volt a hátrányuk. Még a harmadik negyedet is mindössze 11 pontos lemaradással zárták, a záró felvonásban azonban nagyon kipukkadtak, így jött össze a súlyos zakó.

Július legvégén még három meccset játszott a válogatott Oberwartban egy barátságos torna keretein belül. Legelőször Izrael verte meg az osztrákokat, 95-70-re és a meccs képe hasonlóan alakult az előzőéhez. Az első negyedben 11 pontos fórt szedett össze a hazai alakulat, ám a félidőre már 6 pontos hátránnyal mehettek pihenni a fehér-pirosak, ami a harmadik negyed végére 21 pontosra dagadt, így az utolsó 10 perc már csak formalitás volt. A második összecsapást pár nappal azelőtti ellenfelük, Németország ellen vívták és ezúttal sem tudtak meglepetést szerezni, a végeredmény 98-81 lett a vendégeknek. A már szokásosnak mondható történet játszódott le újra: az első negyed után három pontos osztrák vezetés, majd összeomlás, a következő két negyedet ugyanis összesen 25 ponttal nyerték a németek. A harmadik meccsen már sikerélményük is volt, az általunk is ismert portugálokat verték 69-65-re. A végig szoros összecsapás elején itt is vezettek a hazaiak és a minimális, három pontos előnyüket tartották szinte végig, így sikerült 1-2-vel a harmadik helyen zárniuk a felkészülési tornát.

Tornán ezek után már nem vettek részt. Augusztus 4-én Güssingben találkoztak a grúz válogatottal, akiknél az NBA-s Zaza Pachulia nem, két amerikai hátvéd, Jacob Pullen és Corey Fisher viszont játszott és ennek ellenére is diadalmaskodni tudtak 89-77-re. Itt is jól kezdtek, négy ponttal vezettek 10 perc játékot követően, most viszont nem engedték ki kezükből az összecsapást. A félidőben még csak hét pontos előnyük volt (41-34), de a második félidőben már 20 pont is volt a differencia, nem volt kérdés, hogy azon az estén melyik a jobb csapat.

Augusztus 7-én Szarajevóba utaztak, hogy Bosznia-Hercegovina nemzeti válogatottjával csapjanak össze. A jóval esélyesebb bosnyákok végül érvényesítették a papírformát és végtelenül simán nyertek 82-69-re. Az első negyedben már 16 pont volt a különbség és félidőben 49-27-et mutatott az eredményjelző. A második félidőben a hazaiak nem nagyon erőlködtek, így az osztrákok előbb 20-on belülre kerültek a harmadik felvonás végére, majd egy viszonylag elfogadható végeredményt sikerült kiharcolniuk, de nem voltak partiban ellenfelükkel.

Utolsó felkészülési meccsükön augusztus 9-én Portugáliát fogadták és újból legyőzték őket, ezúttal 65-54-re. Az első félidő végig szoros, kiegyenlített mérkőzést hozott 34-33-as végeredménnyel. A harmadik negyedben mindkét csapat szabadságot vett ki, 10-7-re tudták megnyerni ezt a játékrészt az osztrákok, ezt a felvonást senkinek nem ajánljuk megtekintésre még szülői felügyelet mellet sem. Az utolsó 10 percben aztán a hazaiak begyújtották a rakétákat és másodjára is legyőzték Andradééket.

Az Európa-bajnokság eddig

Két mérkőzést játszottak eddig az osztrákok. Az első fordulóban, 15-én Ciprusra utaztak és hosszabbítás után nyertek 89-86-ra. Az első negyedben már 22-17-es vezetést szerzett a vendég alakulat és a félidőre 14 pontos fórt építettek ki maguknak (29-43). A ciprusiak gyorsan felébredtek és már az utolsó negyed előtt öt pontosra csökkentették hátrányukat, az utolsó negyed azonban hozott még fordulatokat mindkét csapat számára. Három perccel a rendes játékidő vége előtt még 10 ponttal vezettek az osztrákok, de a honosított Anthony King vezérletével innen is ki tudtak egyenlíteni a hazaiak és kiharcolták a hosszabbítást. A ráadásban sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok és másfél perccel a vége előtt Rasic triplájával még Ciprus vezetett 81-78-ra, a következő egy percben azonban semmi nem sikerült a hazaiaknak, sorozatban nyolc pontot kaptak, így hiába mentetették hosszabbításra a meccset, végül mégis kikaptak.

A második meccsüket otthon játszották Ukrajna ellen 18-án és szinte majdnem ugyanúgy kaptak ki tőlük, mint mi három nappal korábban, a végeredmény 61-57 lett a vendégek javára. Nagyon jól kezdtek Lamesic vezérletével az osztrákok, de hamar kialakított nyolc pontos fórjukat Hladirék eltüntették a negyed végére. A második 10 percet a vendégek kezdték jobban, ezúttal az osztrákok kapaszkodtak a nagyszünet előtt, így a félidő végén 29-32-t mutatott az eredményjelző, gyakorlatilag fej-fej mellett haladtak a csapatok.

A fordulást követően repülőrajtot vettek a felébredő Detrick vezetésével az osztrákok és már 11 pont is volt a fórjuk, de a harmadik negyed utolsó két percét nagyon elrontották, így csak 51-48-as vezetést tudtak kiépíteni. A páros negyed megint nem sikerült viszont a hazaiaknak. Az első három és fél percben csak ők dobtak pontot, de mindössze négyet, a következő egy percben viszont Hladir két triplát is bevágott. A végén szinte ugyanaz játszódott le, mint az Ukrajna-Magyarország találkozón, csak kicsit elnyújtva. Az utolsó hazai pontok 5:23-mal a vége előtt jöttek, Mahalbasic duplájával 57-54-et mutatott a tábla, ezután viszont csak ukrán pontok következtek már. Előbb Bertt triplájával egyenlítettek a vendégek, majd három perc kosárszünetet követően Pecserov gondolta úgy, hogy lezárja a meccset, le is zárta. Ahogy nekünk Ukrajnában, úgy az osztrákoknak Ausztriában is nagy esélyük volt legyőzni az ukránokat, de egyik válogatottnak sem sikerült ez.

A csapat

A FIBA londoni olimpiát követően kiadott listájában nincsenek rangsorolva (ahogy mi és a ciprusiak sem). A vezetőedző egy Magyarországon is ismert név, Nedeljko "Neno" Ascserics, aki a körmendiek trénere lehetett volna a következő idényben, ám a súlyos anyagi gondok és a tulajdonos távozását követően megegyeztek a felek szerződése felbontásáról. Ascserics egyébként kiváló, nagyon ponterős kosárlabdázó volt és bár Szerbiában kezdett, de pályafutása nagy részét Ausztriában és Franciaországban töltötte (kilenc évet húzott le az osztrákoknál, innen van az állampolgársága is). A St. Pölten együttesével ötszörös osztrák bajnok és háromszoros kupagyőztes volt, emellett 22-szer szerepelt észak-nyugati szomszédaink nemzeti csapatában.

Játékos pályafutását követően Franciaországban kezdett el edzősködni 2007-ben, majd egy kis mexicói kitérőt követően 2010 februárja óta edzette az Oberwart Gunners csapatát, akikkel 2011-ben osztrák bajnokságot tudott nyerni. Mivel nem olyan régen robbant ki a körmendi botrány, ezért új csapata a következő idényre még nincs. 2008 óta irányítja az osztrák válogatottat, akikkel most először méretteti meg magát az A csoportban, tehát a legmagasabb osztályban. Legutóbb, 2011-ben a B csoportos EB-n hiába végeztek 4-2-vel saját kvartettjükben, csak harmadikok lettek a hollandok és az észtek mögött.

A gárda egyértelműen a külföldön született három emberre épül. Közülük csak egy igazi honosított van, ő Jason Detrick, aki a csapat legveszélyesebb játékosa, rajta kívül pedig Davor Lamesic és Rasid Mahalbasic az, akik általában tolják az osztrák válogatott szekerét. A legnagyobb bajuk, hogy mögöttük nincs senki. A külső sor még úgy ahogy elmegy mennyiségben is, a frontcourtot alkotó hármas mögött viszont szinte alig van bevethető játékos, ezért a megszokottnál sokkal több small-ballt játszik az osztrák válogatott (gyakorlatilag ha nincs fent az előbb kiemelt három ember, akkor ez a taktika) és a találkozók végére így is elég komoly veszély van arra, hogy fejben és/vagy fizikálisan elfogynak.

A meccsek végének elrontásában nagy szerepe van annak is, hogy elég fiatal csapatról beszélünk, a három legidősebb játékos között ugyan ott van két húzóember, Lamesic és Detrick is, de nagyon sok 20-22 éves rotációemberük van, így rutinosnak még egyáltalán nem mondhatóak, az utánpótlás játékosaikra azonnal építenek. Egy nagy hiányzójuk van, Benjamin Ortner, aki a Benetton Trevisonál játszott tavaly, de egyelőre még nincs csapata a következő szezonra, ezért lemondta az idei selejtezősorozatot.

Játékosok

Kezdőcsapat

Moritz Lanegger (BC Klosterneuburg, Ausztria)
irányító, 22 éves, 190cm, 94kg

Az egyik borzasztóan fiatal, de már most is alapembernek számító játékos Lanegger. A 22 éves irányító karrierje 2006-ban a Kapfenberg Bullsnál indult, akikkel 2007-ben megnyerte az osztrák kupát. 2011-ig játszott a klubnál, majd váltott és a Xion Duke Klosterneuburghoz igazolt, akikkel élő szerződése van jelenleg is és akikkel idén bajnoki címet ünnepelhetett. Természetesen folyamatosan tagja volt a korosztályos válogatottaknak, így annak a 2010-es U20-as válogatottnak is, amelyik megnyerte a B csoportot, ezzel kiharcolva a feljutást az A csoportba. A felnőtt válogatottban már a tavalyi B divíziós EB-n is ott volt, akkor még csak csereirányítóként, idén már övé a kezdő pozíció.

Lanegger magasságához képest iszonyatosan jó felépítésű játékos, ettől függetlenül nem lassú. Atletikus képességei nem kiemelkedőek, de rossznak sem mondhatóak, viszont legnagyobb erőssége a játék olvasása. Nagyon jó érzékkel látja át a védelmet, illetve azt, hogy az ellenfél mit engedélyez adott támadáson belül. Magas kosárIQ-ja és jó döntéshozó képessége miatt a 2-2-kből nagyon veszélyes, ráadásul ha nem megy csapatának, akkor nem csak az irányításból, de a pontszerzésből is kiveszi a részét. Jól támadja a gyűrűt és elég jó a középtávolija is. A triplavonalon túlról is bedobja, de ez egyelőre nem erőssége, a külső dobásain mindenképpen javítania kell. Védekezésben jól használja eszét és testi erejét, képes a sokkal tapasztaltabb játékosokon is kifogni. Komoly tehetség.

Thomas Schreiner (Andorra, Spanyolország)
hátvéd, 25 éves, 195cm, 88kg

A kezdőcsapat másik irányítója a szintén nem túl öreg Schreiner, de Laneggerrel ellentétben ő képes dobóhátvédet is játszani. Pályafutása 2003-ban indult a St. Pöltennél, ahol egy év másodosztályt követően két évet játszott az osztrák első ligában. 2006-ban átigazolt a Fürstenfeldhez, de a váltás nem jött be, egy szezon után újra a St. Pöltennél volt, ahol újabb négy évet játszott. Az előző évadot a Kapfenbergnél töltötte (pont Laneggert váltotta), ősztől pedig a LEB-ben, azaz a spanyol másodosztályban szereplő Andorra együttesénél fog pattogtatni. Komolyabb eredményeket csapatszintén még nem tudott elérni. Az utánpótlás válogatottak keretének állandó tagja volt és 2006 óta a felnőtt keretnél is számítanak rá. A tavalyi B csoportos EB-n már kezdőként számoltak vele.

Laneggerhez hasonlóan jól lát a pályán és nagyon jól olvassa a játékot. Képes vezetni csapatát és tempót diktálni, de kevésbé robbanékony és agresszív, mint fiatalabb társa, ő inkább az okos, szervezett játék híve. Kintről is jól dob, ezért játszhat kettest is, bár ezt pont a ciprusiak ellen nem sikerült bizonyítania (1/7 a mezőnyből, 0/3 triplából). Védekezésben sokkal kevésbé fizikális, mivel nincs is olyan testfelépítése, mint Laneggernek, viszont nagyon jó labdalopó, tavaly ő szerezte a legtöbb labdát az osztrák első osztályban.

Jason Detrick (szabadügynök)
kiscsatár, 31 éves, 198cm, 93kg

Detrick az osztrák válogatott jelenlegi legjobb és legtapasztaltabb játékosa. Az amerikai születésű kosaras 2004-ben végzett az Oklahoma Egyetemen, de a Soonersnél túl sokat nem játszott, mindössze két szezonban lépett pályára, nem is kelt el az NBA drafton. Az Oberwartnál kezdte európai karrierjét, majd játszott Hollandiában, később pedig visszatért Ausztriába a Fürstenfeldhez és 2007 óta pattogtat Spanyolországban. Előbb a Lagun Aro játékosa volt három évig (két év másodosztály után egy év élvonal), majd a Melilla Baloncestonál, tavaly pedig a Lleidánál játszott. Holland klubjával, az MPC Capitals együttesével megjárta a EuroCupot 2006-ban. Az osztrák válogatottal már a 2009-es B csoportos EB-n is ott volt.

Egyértelműen az 1-1-eire épít. Középtávoli dobása a legnagyobb erőssége, de a gyűrű közelében is jó százalékkal fejezi be az akciókat, sok faultot is harcol ki az ellenfél magasemberein és jól dobja a büntetőket is, úgyhogy ha elindul, elég nehéz rajta fogást találni. A triplavonalon túlról már közel sem annyira veszélyes, mint mondjuk 5 méterről, elég inkonzisztensnek számít (a gyengébb bajnokságokban vannak 40% körüli szezonjai, de az ACB ligában 20% alatt maradt ebben a tekintetben). Nem számít kifejezetten jó pattanózónak, de erre a Ciprus elleni meccsen kicsit rácáfolt. Támadásban egyértelműen pontgyáros, más szegmensekben közel sem tud akkora befolyással lenni a találkozó kimenetelére.

Davor Lamesic (WBC Raiffeisen Wels, Ausztria)
erőcsatár, 28 éves, 205cm, 110kg

Detrick mellett a másik tapasztalt kezdő a bosnyák állampolgársággal is rendelkező Lamesic. 1999-ben kezdődött karrierje még Bécsben, ahol három szezont játszott. Egy évnyi Mattersburg után váltott és az Arkadia Traiskirchen Lions játékosa lett 2003-ban. Nem egy nagy világjáró, itt öt évet húzott le például. 2008 nyarán aláírt a német Göttingen csapatához, de még a szezon előtt távoznia kellett egy csonttörés miatt. Nem sokáig gondolkodott, aláírt a WBC Kraftwerk Wels csapatához és itt játszik jelenleg is (csak most már a Raiffeisen a főszponzor). Egyéni díjai közül érdekesség, hogy hétszer választották be az osztrák all-star csapatba és kétszer is megkapta a legtöbbet fejlődött játékos díját, egyszer pedig csapatszinten is csúcsra ért, 2009-ben bajnoki címet ünnepelhetett (az ezt követő évben pedig a EuroChallenge légkörébe is belekóstolhatott hat meccs erejéig). A válogatottnak 2006-2007-ben is tagja volt már, de 2009 óta számítanak rá folyamatosan a nemzeti csapatnál.

Nagyon jó szellemű és nagy munkabírású játékos. Gyakorlatilag mindent tud, amit megtaníthattak neki a kosárlabdából. Jól dobja a triplát is, ezzel ki tudja húzni az emberét a palánk alól, de a festékben is vannak jó megmozdulásai, igaz, általában csak kisebb védőkkel szemben hatékony a gyűrűnek háttal. Fordulásos tempója a legnagyobb fegyvere és ezt szereti is használni elég sokszor. Jó passzoló és akarja is a társakat helyzetbe hozni. Hátul egy az egyben is jó védő, de besegítéseknél is lehet rá számítani. Intelligens játékos, aki ezt a pattanózásnál is felhasználja a megfelelő helyezkedésre. Megvannak a korlátai, de azt csinálja, amit mondanak neki és gyakorlatilag bármit meg tud csinálni egy jó közepes szinten.

Rasid Mahalbasic (Fenerbahce, Törökország)
erőcsatár/center, 21 éves, 211cm, 100kg

A keret talán legtöbbre tartott fiatalja a Szlovéniában született magasember, Mahalbasic. Karrierje 2007-ben a Bosna Szarajevónál indult, majd két szezont lehúzott Ausztriában a Wörthersee Piratesnál. Már ekkor lehetett tudni, hogy lesz belőle valaki, hiszen 2010 februárjában a Montepaschi Sienánál járt próbajátékon. Ők nem igazolták le, a Fenerbache viszont még azon a nyáron megtette ezt, méghozzá hat éves kontraktust kötött az akkor 19 éves centerrel. Természetesen azonnal nem kapott lehetőséget a törökök egyik legjobb klubjánál, kölcsönadták a szintén török Tofas Bursához, majd még a 2010-2011-es szezonban megfordult a KK Split csapatánál is. Tavaly is kölcsönben játszott a szlovén Zlatorog keretében. U16-tól kezdve osztrák válogatott és már 2009-ben is ott volt a B csoportos EB-n, tavaly pedig dupladuplát átlagolt ugyanezen a megmérettetésen (15.8 pont, 11.8 pattanó).

Intelligens játékos és nagyon türelmes. Sokszor ugrasztja meg akár többször is védőit, mire felteszi a labdát, többnyire sikeresen. Elég jó a középtávoli játéka és és a triplát is be tudja dobni, de játékának ezen része azért fejlesztésre szorul, főleg azért, mert fizikailag nem egy túl erős játékos és a felnőtteknél valószínűleg sokszor kell majd használnia távolabbi dobásait. Atletikus képességei egyenesen gyengék és ez védekezésben nagy hátrány, az elzárás-leválásokat követően ha a kisemberrel marad, akkor az gyakorlatilag úgy veri meg, ahogy akarja, de a palánk alatt sem számít villámléptűnek. Elég jól lát a pályán, viszont túl sokszor megy bele kockázatos passzokba, emiatt sok eladott labdája van. Bal kézzel is sokat kell fejlődnie, mert többször hagy ki akár tiszta ziccert is azzal. Sok hiányossága van, de van benne potenciál, nem is kevés, nem véletlenül foglalta le a jogát ilyen korán a Fener ilyen hosszú időre.

Cserepad

Thomas Klepeisz (Güssing Knights, Ausztria)
hátvéd, 21 éves, 185cm

Újabb fiatal tehetséget köszönthetünk a fiatal Klepeisz személyében, aki alig múlt még el 21 éves. Güssingben született és öt éve áll a helyi csapat alkalmazásában, a következő szezont is náluk fogja tölteni. Tavaly óriási szerepe volt abban, hogy a gárda történetének legjobb szezonját zárta, bejutottak a rájátszásba és a kupa négyesdöntőjébe is. Állandó utánpótlás válogatott volt, igaz, sosem kapott túl nagy szerepet és így kitűnnie sem sikerült a többiek, például Mahalbasic mellől. Tavaly már ott volt a felnőttekkel is az EB-n, idén pedig már komoly rotációemberként számít rá Ascserics kapitány.

Magasságából kiindulva irányítónak kellene lennie, de mindkét hátvédposzton használható, a Güssingnél például rendszeresen váltogatták a helyét, de így is 12 pont és 5 gólpassz fölött átlagolt. Nincs túl nagy labdaigénye és így is képes hatékonyan segíteni csapatát. Már most is nagyon jó kinti dobónak számít, de ebben a szegmensben még folyamatosan fejlődik. Termetéhez képest jó pattanózó. Védekezésben egyelőre nem túl kiemelkedő, jó felépítése van, de még túl vékony ahhoz, hogy keményebb, nagyobb testű ellenfeleket meg tudjon tartani egy az egyben, viszont elég jó labdalopónak számít, a passzsávokat jól olvassa. A padról ő és - a most következő - Maresch az, akiknek elég komoly szerepük van az osztrákok rotációjában.

Anton Maresch (Andorra, Spanyolország)
dobóhátvéd, 21 éves, 192cm

Négy nappal még Klepeisznél is fiatalabb Anton Maresch, aki a pad pontfelelőse. Grazban született és ott is kezdett el kosárlabdázni, majd megjárta a Klosteneuburg együttesét is. Közben folyamatosan tagja volt a korosztályos válogatottaknak, de mindig mások árnyékába szorult, egészen a tavalyi U-20-as A csoportos Európa-bajnokságig, amikor az osztrákok húzóembere tudott lenni kis túlzással a semmiből. Ekkor figyeltek fel rá külföldön és valószínűleg ennek is köszönhetően vitte már el tavaly nyáron az Andorra a spanyol másodosztályba. Itt fog játszani jövőre is, most már egy honfitárssal kiegészülve (Schreiner). Ő is ott volt a tavalyi felnőtt EB-n is és nagy erőssége itt is kijött: azonnal át tudta menteni statisztikáit a felnőttek közé is.

Bár képes irányítót is játszani, ebben a keretben legalább három jobb karmester van nála és játéka alapján sokkal inkább dobóhátvéd. Igazi scorer, a padról beszállva gyakorlatilag semmi más feladata és célja nincs, mint pontot szerezni. Sokat támadja a gyűrűt, de távolról is próbálkozik bőséggel, utóbbin azért még nagyon sokat kell dolgoznia. A sok dobás még nem jelenti azt automatikusan, hogy hatékony is, összességében ezen bőven van mit javítania és egyelőre nagyon kiegyensúlyozatlan, egy-két nagyon komoly meccset hatalmas betlik is tudnak követni (önbizalma viszont van, tehát a vállalásai minden meccsen megvannak). Elég jól is pattanózik és viszonylag sok labdát lop el, de ahogy az elején is írtuk, a pontszerzés az ő igazi területe.

Christoph Nagler (BC Klosterneuburg, Ausztria)
dobóhátvéd/kiscsatár, 28 éves, 196cm

Az első találkozón még nem, de a második már pályára lépett a pad egyik rutinrókája, a 28 éves Nagler. Pályafutását még a Fürstenfeldnél kezdte, ott nevelkedett, majd átigazolt az Obertwart Gunnershez. Profi karrierjének csak nagyon kis részét töltötte ki ez a két klub, ugyanis 2007 óta már a Klosterneuburg játékosa, ennek megfelelően tavaly őt is bajnokká avatták. Az utánpótlás válogatottakban nem igazán számoltak vele, a felnőtteknél is csak pár éve veszik számításba, de ott volt 2009-ben és tavaly is a B csoportos felnőtt EB-n.

Kicsit (nagyon) más szerepe van a válogatottban, mint klubcsapatában. A bajnoknál alapembernek számított, aki nagyon hasznosan használta ki a 30 percét a pályán. Nem túl magas, de elég jól szedi ettől függetlenül a pattanókat, ezt az ukránok ellen is bizonyította. Kintről nagyon jól dob, 40% felett zárt a szezonban, de inkább catch-and-shoot játékos, mint hogy magának alakítsa ki a dobóhelyzetet (erre a válogatottban amúgy sincs sok esélye). Védekezése megfelelő, főként erre is használják a nemzeti csapatnál, mert hátul megbízható iparos. Veszélyes az ukránok elleni statjából kiindulni, mert támadásban is tud kiemelkedőt, ha nem figyelünk rá oda, de nem az első számú fenyegetés a gyűrűnkre, az biztos.

Romed Vieder (WBC Raiffeisen Wels, Ausztria)
dobóhátvéd/kiscsatár, 21 éves, 195cm

Ugyanezen generáció tagja Romed Vieder is. A szintén 21 éves kosaras a Kapfenbergnél kezdte pályafutását, majd miután ott végzett az akadémiával, a WBC Welshez szerződött. Először csak edzeni akart a csapattal egy évet, majd Amerikába menni egyetemre, de annyira megtetszett neki a környezet, hogy már harmadik szezonját húzta le az együttesnél tavaly és a következő évadot is náluk tölti majd. 2009-2010-ben ott volt a csapattal a EuroChallenge-ben, de akkor még nagyon fiatal volt és csak egy percet kapott a Besiktas elleni selejtező alkalmával. Az utánpótlás csapatokban talán ő szerepelt a legtöbbet, hat EB-n is képviselte hazáját, de ő még felnőtt világversenyen nem vett részt sosem.

Ha Maresch-ra azt mondtuk, hogy scorer, akkor Vieder egyértelműen shooter. Külső dobása (lesz) a legnagyobb erőssége, nagyon szép stílusban, ráadásul gyorsan is dob. Nem túl labdaigényes, sokkal jobban is tüzel akkor, amikor valaki más csinálja meg a helyzetet, ő pedig csak megkapja és már dobja is a labdát. Ami probléma nála, hogy a pontosságban óriási hullámzások mutatkoznak. 40-50% közeli hónapok után borzasztóan gyenge teljesítmények is jönnek tőle, klubcsapatában tavaly például 30% alatt maradt. Sokat kell még gyakorolnia, nem is véletlen, hogy a ciprusiak ellen nem lépett pályára. Betörése is van és középtávolról is veszélyes, de egyértelműen a saroktripla a legnagyobb erőssége. Az ukránok ellen már nem volt a keretben, helyette jött Nagler.

Sebastian Koch (Güssing Knights, Ausztria)
erőcsatár, 24 éves, 202cm

A csapat első számú magasember cseréje Koch. Bécsben kezdett el játszani egy kisebb csapatnál, de már 2008-ban áttette székhelyét a Güssinghez és azóta is náluk játszik. Az aktív rotáció legtapasztalatlanabb tagja, sem klubcsapatában, sem a válogatottban nem járt be olyan utat, mint a korábban említettek. Későn érő típus volt, csak az U20-asoknál szerepelt a nemzeti csapatban még 2008-ban. Tavaly ott volt ugyan a B csoportos EB-n, de alig használták, gyakorlatilag csak tartalék volt.

Koch igazi jómunkásember, egy mindenes, amit az edzője kér, azt megcsinálja. A kosárlabda minden területén erősen limitált, de igyekszik akarattal ellensúlyozni ezeket a hibákat. Jó pattanózó és védekezésben is odateszi magát, elég kellemetlen a festékben a betörő játékosoknak is. Támadásban sok mindent nem tud, de legalább nem is erőlködik, fölösleges dobása (egyáltalán dobása) nem sok van, viszont teljesen üresen sem szabad azért hagyni. Óriási meglepetéseket nem tartogat, de egy jó szellemű, közepes tudású játékos.

Christoph Greimeister (BC Klosterneuburg, Ausztria)
center, 22 éves, 209cm

Az első abszolút peremember a fiatal center, Greimeister. St. Pöltenben kezdte pályafutását még tinédzser évei közepén, de az előző két évet már a Klosterneuburg együttesénél töltötte, akikkel idén bajnoki címet ünnepelhetett. Játszott minden utánpótlás válogatottban 16 éves kortól felfelé, de szerepe mindenhol ugyanaz volt, csak csereként vették számításba már ifi szinten is.

Sem tapasztalata, sem játéktudása nincs ott, ahol az előbb tárgyaltaké. Ahogy az előbb is írtuk, mindenhol 10-15 perces töltelékemberként vették számításba, így sokat nem is fejlődhetett az évek során. Legnagyobb erőssége a pattanózása, illetve az, hogy amíg a pályán van, addig a kezdők nem fáradnak és nem ők szedik a faultokat, hanem Greimeister. Ciprus ellen sem játszott és elég komoly a valószínűsége, hogy ellenünk sem fog, valószínűleg egyik magasemberünket sem képes hatékonyan megfogni.

Benedikt Danek (BC Vienna, Ausztria)
irányító, 25 éves, 176cm

A még mindig fiatal Danek is azon emberek közé tartozik, akik valószínűleg nem sok lehetőséget kapnak ellenünk sem. Már 2000-ben megkezdte karrierjét a Vienna 87 csapatánál a másodosztályban. 2004-ben váltott, akkor az Arkadia Traiskirchen együtteséhez igazolt és nem kevesebb, mint nyolc évet töltött ennél a gárdánál. Tavaly indultak a EuroChallenge-ben is, de a Paks elütötte őket a főtáblától, Danek viszont jól játszott mindkét találkozón. Csak az U20-as válogatottban kapott szerepet, korábban nem tartozott generációja legjobbjai közé, de 2009-ben például ott volt a felnőtt B csoportos EB-n is (a tavalyin nem).

Danek igazi irányító, mindig a többiek kiszolgálása az első számára. Jól tör be és innen operál, a gyűrű közelében elég jó hatásfokkal dolgozik, akár kosárra dobásról, akár gólpasszról legyen szó. Tempója nem az igazi, kívülről pedig eléggé gyengén dob. Termetéhez képest nagyon sok pattanót gyűjt, de erre nyilván nem építhet a válogatott. Védekezésben a termete a legnagyobb korlátja. Nagyon jó labdaszerző, de könnyen átdobható és fizikailag szinte senkit nem tud megtartani a pályán. Gyors, jó lábmunkája van, de 176 centi az 176 centi. Legnagyobb baja itt a válogatottban, hogy van nála jobb a posztján, nem is egy, nem is kettő, úgyhogy emiatt is nagyon valószínű, hogy őt nem látjuk majd a parketten.

Tomislav Gaspar (BC Vienna, Ausztria)
erőcsatár, 29 éves, 198cm

A padról szinte teljesen hiányzó rutint képviseli a 29 éves Gaspar. Oberwartban született és itt is kezdett kosarazni, majd a St. Pölten csapatához igazolt. Tavaly érkezett a fővárosi BC Vienna együtteséhez és idén nyáron meghosszabbította lejáró szerződését egy évvel, így Danek csapattársa lesz. Kadett EB-n és junior EB-n vett részt még a nemzeti csapat tagjaként, de ezek még az előző évezredben történtek, azóta nem lépett pályára a nemzeti csapat színeiben.

Gaspar is egy olyan kosaras, akit maximum percekre fogunk látni, ugyanis (nagyon) alulméretezett erőcsatár, ez pedig nemzetközi szinten ritkán fér bele. Védekezésben pont emiatt vannak gondjai, bár nagyon lelkes hátul, de mínusz 5-10 centit nehéz pótolni. Támadásban nem faktor, idén a bécsi csapatban 27.5 percet játszott és így is alig használták. Kintről és bentről is be tud találni, de nem túl konzisztens egyik helyről sem és akkor még finoman fogalmaztunk. Előnye, hogy nem is nagyon erőlteti, ő is a Koch-féle szürke eminenciások közé tartozik, de Kochnak jobbak az adottságai és valamivel képzettebb játékos is Gasparnál.