Kobe is itt kezdte - bemutatjuk Vojvoda Dávid új olasz klubját

Németh István, Lóránt Péter, Hanga Ádám és Perl Zoltán után a Szolnoki Olaj immáron ex-klasszisa, Vojvoda Dávid lesz az olasz Serie A történetének ötödik magyar légiósa. Elődeivel ellentétben Vojvoda pályafutása derekán, rutinos, érett játékosként vág bele a légiós létbe és költözik Olaszországba, hogy ott kontinensünk egyik topbajnokságában, a Serie A-ban bizonyítsa kivételes tehetségét. Válogatott klasszisunk karrierjének útja Kaposvár, Zalaegerszeg, Paks és Szolnok "érintésével" egy nem csak földrajzi értelemben vett nagy ugrással ezúttal Emilia Romagna tartomány szívében, Reggio Emilia városában folytatódik, így ideje, hogy megnézzük, hová került honfitársunk.
 

Reggio Emilia: a város, ahol a kosárlabda az első

A  maga 172 ezer lakójával Reggio Emilia városa Bologna és Párma között (ha nem is félúton) terül el. Voja új otthona bár maga is komoly történelemmel, hagyományokkal bír, de némiképp nem csak Bologna és a szintén említett Párma, de a tartomány harmadik nagyvárosa, Modena árnyékában él. Persze Reggio Emilia ezzel együtt sem csak a világhírű sajt, a Parmigiano Reggiano egyik szülővárosa. Itáliában a nemzeti színek, az olasz trikolór (amely a magyarhoz hasonló, piros-fehér-zöld színekből tevődik össze), megalkotását is a városhoz kötik több mint 220 évvel ezelőtt, emiatt lett a város közkedvelt (olasz) elnevezése a  Citta del Tricolore.

Köztudott, hogy Olaszországban a futball szinte mindenhol az elsőszámú, legnépszerűbb sport, és  a nagyobb városokat tekintve nagyon kevés kivétel van ez alól, ezek egyike Reggio Emilia. A város egykori büszkeségei, a Reggiana futballcsapata 1997-ben járt utoljára az első osztályban, azóta több csődöt átvészelve javarészt a harmadik vonalban vegetál. Így hiába játszik már évek óta a város stadionjában a szomszédos Sassuolo városkájának élvonalbeli klubja, Reggio Emiliában jó ideje az a kosárlabda a város elsőszámú sportja, amely régóta nagyon erős bázissal és gyökerekkel bír, nemcsak a városban, hanem az egész tartományban is - ehhez elég annyit mondanunk, hogy Olaszország-szerte Bolognát, vagy ahogy előszeretettel nevezik, a Basket City-t tartják csizmaország kosárlabda-fővárosának.

Pallacanestro Reggiana: Bryanték voltak az úttörők

A klub történetét 1974-ben kezdték el írni. 45 éve egy, a sportág iránt elkötelezett lelkes baráti társaság döntött úgy, Pallacanestro Reggiana néven kosárlabda klubot alakít a városban, és beneveznek a talján regionális bajnokság küzdelmeibe. A kezdetektől gyorsan vezetett az út felfelé, alig 10 év kellett hozzá hogy a piros-fehérek a legmagasabb szintig eljutva már a Serie A ajtaján kopogtassanak. Ekkor, 1984-ben érkezett a csapathoz Bob Morse, aki a korszak, de különösen a 70-es évek második felének egyik legjobb Európában játszó amerikai kosarasa volt. A később a FIBA Hall of Fame-be is beválasztott 3-szoros BEK-győztes játékos a Reggio Emiliaban töltött 2 éve alatt is legendává vált, és hozzá hasonló nimbuszt nem sok kosárlabdázó érdemelt ki azóta a trikolór városában.

Ezek egyike egy bizonyos Joe "Jellybean" Bryant volt. Napjainkban hajlamosak vagyunk rá pusztán úgy emlékezni, mint az NBA megasztár Kobe Bryant édesapja, ám az idősebbik Bryant nem csak Kobe miatt érdemel említést. Egyrészt egy igen tisztességes NBA karrier (636 mérkőzés, 10 pontos NBA-karrierátlaggal) áll az "öreg "mögött, másrészt Bryant papa Reggio Emiliában emblematikus játékossá vált, és fia, a kis Kobe Bryant gyerekkorának egyik bevallottan legszebb időszakát töltötte Reggio Emiliában, ahol természetesen a klub ifjúsági csapatában is játszott.

                         Kobe Bryant  11 évesen, a Pallacanestro Reggiana korosztályos csapatában

A 90-es évek alapvetően az első- és a másodosztály közötti "hullámvasutazásról" szóltak a piros-fehérek életében, de a korszak egyik ikonikus játékosáról illik megemlékeznünk, ő pedig nem más, mint Mike Mitchell. Több mint 800 NBA mérkőzéssel a háta mögött érkezett Reggio Emiliába, ahol 8 szezont töltött el, és egészen 43 éves(!) koráig a Serie A-ban játszott - teljesítményéről mindent elmond az az adat, hogy még 40 évesen is 31.9 (!) pontos átlaga volt az olasz élvonalban! Mitchell is azon 6 játékos (Piero Montecchi, Pino Brumatti, Joe Bryant, Bob Morse, Mike Mitchell, Gianluca Basile) között van, akik tagjai a Reggiana Hall of Fame-jének. A legendás játékos sajnos már nincs közöttünk, 2011-ben, 55 évesen gyógyíthatatlan, daganatos betegségben elhunyt.

Az első és második vonal közti "liftezős" korszak egészen 2012-ig tartott, azóta a Pallacanestro Reggio Emilia stabilizálta a helyét az első osztályban. Először a 2013-2014-es szezon folyamán fonódott össze Vojvoda Dávid és az olasz klub pályaíve. Ebben az évadban, a FIBA EuroChallenge kupában összekerült a Reggiana és a Szolnoki Olaj, és hazai pályán, Vojvoda hatékony játékának is köszönhetően nem kis meglepetésre a tiszapartiak magabiztosan legyőzték a Reggio Emiliát. Végül mindkét gárda eljutott a FIBA kupájának négyes döntőjéig, amelyet Bolognában éppen a Reggiana rendezett meg. Itt, legnagyobb bánatunkra, már nem mérhette össze erejét a két klub: a Szolnok csak a harmadik helyért játszhatott, míg a Reggio Emiilia imponáló játékkal nyerte meg a döntőt, és gyűjtötte be története első nemzetközi kupagyőzelmét.

A nemzetközi kupagyőzelmet 2015-ben már olasz bajnoki döntő követte, ahol a piros-fehérek hajszálnyira voltak attól, hogy arany betűkkel kerüljenek be az annalesekbe. Elképesztő izgalmak közepette, hazai pályán 75-73-ra elvesztették a bajnoki döntő mindent eldöntő hetedik összecsapását a Dinamo Sassari ellenében, így "csak" bajnoki ezüstérmet ünnepelhettek, amely így is a klub addigi legnagyobb sikere volt. Még ugyanebben az évben olasz szuperkupát is nyert az egyesület, és ekkor már Európa második számú nemzetközi kupasorozatában, az ULEB EuroCupban is rendszeresen elindult. Utóbbi kupasorozatban egészen az elődöntőig jutott el 2018-ban. A bajnoki döntőbe jutás bravúrját 2016-ban is megismételte az akkor a Kaukenas-Lavrinovic duó által fémjelzett Pallacanestro Reggiana, ám az i-re ekkor sem sikerült feltenni a pontot, a Milano nem sok esélyt adott az emiliai alakulatnak, akik így újabb bajnoki ezüstöt zsebeltek be.

Az elmúlt évtizedekben számos kiváló kosaras megfordult Reggio Emiliában, a teljesség igénye nélkül egy felsorolásban idézzük fel néhányukat: Gianluca Basile, Pietro Aradori, Mike Mitchell, Andrea Cinciarini, Joe Bryant, Yann Bonato, Drake Diener, Fernando Gentile, Boris Gorenc, Rudy Hackett (a CSZKA Moszkva irányítójának, az olasz válogatott Daniel Hackettnek az édesapja), Sam Hines, Rimantas Kaukenas, Nicolo Melli, James White, Teemu Rannikko, Manuchar Markoisvili, Chris Jent, Darjus Lavrinovic, Ksystof Lavrinovic, KC Rivers, Terrell McIntyre, Amedeo Della Valle, Mike Penberthy, Stefano Rusconi, Bob Morse...
 

Az ódon otthon: a csarnok, amely mindig tele van

A Grissin Bon Reggio Emilia, az egyik legstabilabb hátterű olasz középcsapat. A klub elnöke és tulajdonosa 2001 óta az a Stefano Landi, aki a Serie A-ban a legrégebben "hivatalában" lévő klubelnök jelenleg. A klub névadó szponzora már 6 éve az elsősorban ropijairól híres élelmiszeripari konszern, a Grissin Bon. A főként helyi cégek és vállakozások alkotta szponzori kör biztos hátországot nyújt az éves szinten 6-7 millió euró (cca. 2  milliárd forint) körüli költségvetésre, amely az olasz Serie viszonylatában hozzávetőleg a 6-7. legmagasabb büdzsé.

A piros-fehér klub otthona az 1968-ban megépült PalaBigi. A Reggio Emilia történelmi belvárosában található csarnok finoman szólva sem mai darab, az elmút 50 évben több "ráncfelvarráson" is átesett, jelenlegi állapotában 4530 néző befogadására képes. A klub régóta tervezi, hogy 10 ezres arénát épít a város külső kerületében, ám ezen projekt megvalósítása már évek óta az olasz bürokrácia hálójában vergődik... 

Ahogy évek óta, úgy Vojvodáék ebben az évadban is erős szurkolói támogatásra számíthatnak. Tavaly közel 3 ezer bérletese és átlagban majd 4 ezer nézője volt a klubnak hazai mérkőzései alkalmával, úgyhogy idén sem marad sok szék üresen a PalaBigiben.

                                                    A csapat otthona, a 4530 férőhelyes PalaBigi

 

A 2019/2020-as szezon játékoskerete, vezetőedző:

A mester:

Maurizio Buscaglia - Az olasz újhullámos edzőgeneráció egyik jeles képviselőjéként Trentóban legendává vált, 2015-ben a Serie A-ban, majd 2016-ban az ULEB EuroCup-ban is az év szakvezetőjének választották. Olaszországi munkáját némiképp nehezíti, hogy azzal párhuzamosan a holland válogatott szövetségi kapitánya is. Reggio Emiliában nem a trentói csoda megismétlését várják tőle, hanem pusztán azt, hogy a Reggianát újra a play-offba vezesse.

Akikre a mester számíthat:

Gal Mekel - A jelenlegi keret talán legmagasabban jegyzett kosarasa a 31 éves izraeli válogatott hátvéd. Játszott az NBA-ben (Dallas, New Orleans) és az Euroligában is, számos európai sztárcsapatban megfordult, de a mögöttünk hagyott szezonja sérülése miatt kissé hányattatottra sikeredett. Minden bizonnyal ő lesz a kezdő irányító, sok múlhat rajta.

Darius Johnson-Odom - Neki is van NBA múltja (LA Lakers, Philadelphia), játszott az Olympiakoszban is. Idén március óta a klub játékosa, és a tavaszi meccsei parádésra sikeredtek Reggio Emiliában, a Serie A legponterősebb dobója volt ebben az időszakban. Igazi pontgyártó dobóhátvéd, bár a játéka sokszor külön labdát igényel... Sötét folt a közelmúltjában, hogy 2018-ban, még a Vanoli Cremona játékosaként megbukott a doppingvizsgálaton, THC-t találtak a szervezetében, amely kannabisz származék... Jelen állás szerint ő Vojvoda poszt riválisa, és egyelőre övé a kezdő státusz a kettes poszton.

Simone Fontecchio - 2012-ben, mindössze 17 évesen, a Virtus Bologna játékosaként mutatkozott be az olasz élvonalban a még mindig csak 24 éves, 203 centis kiscsatár. Hatalmas tehetségnek tartották, de fejlődését kissé megakasztotta az, hogy 2016-ban engedett az EA7 Milano csábításának, ám a milánói sztárcsapatban alig jutott neki szerep. Tagja az olasz válogatott bő keretének. Reggio Emiliában Buscaglia teljes bizalmát élvezi, és itt joggal számíthat arra, hogy stabil kezdő lesz az új szezonban. 

Reggie Upshaw - Az erőcsatár posztjára a spanyol ACB ligából, az Andorrától érkezett erősítés egy fiatal, 24 éves amerikai magasember személyében. Az előkészületi mérkőzések tükrében, bár nem vajkezű játékosról beszélünk, Upshaw lehet a Reggiana legponterősebb embere a tábla alatt.

Josh Owens - A 31 éves, 206 centis center 6 éve Trentóban már dolgozott együtt Buscagliaval, nem véletlenül volt ott az idei nyár első igazolásai között. Komoly európai és Serie A tapasztalat van mögötte. Jól védekező, hasznos játékos, és a nemzetközi rutinja sokat érhet.

Giuseppe Poeta - Az újdonsült csapatkapitány is új igazolás. 34 éves, több mint 100-szoros olasz válogatott irányító is volt már Buscaglia mester tanítványa Trentóban. Amíg Mekel visszanyeri formáját, övé lehet az egyes poszt a kezdő ötösben. Habitusánál fogva minden bizonnyal újdonsült csapatában is vezéregyéniség lesz.

Vojvoda Dávid - Válogatott büszkeségünk kemény és számára talán kissé szokatlan feladat előtt áll, ezúttal egyelőre a padról beszállva, várhatóan kevesebb játékperccel kell, hogy csapata szolgálatába állítsa kivételes tehetségét. Voja már kiforrott, érett játékosként került Olaszországba, emiatt joggal remélhetjük, hogy új szerepkörében is megmutatja klasszisát.

Leonardo Candi - A 22 éves hátvéd is az egyes-kettes poszton érzi magát igazán otthonosan. Két éve, a "szomszéd" Fortitudo Bolognától került Reggio Emiliába, és azóta már a felnőtt olasz válogatottban is debütálhatott. Jó kezű, fiatal kora ellenére higgadt kosaras, hasznos tagja a rotációnak.

Derek Pardon - Az NCAA-ből érkezve a Reggiana játékosaként eshet túl az európai tűzkeresztségen a 22 éves amerikai középjátékos. Ő is a cserepadról indul majd, egyelőre egy kicsit még zsákbamacska az ő várható szerepe/szereplése.

Luca Infante - A tékozló fiú hazatért! Fogalmazhatnánk így is, és kétségtelen, hogy bár idén Infante is új igazolás, a 37 éves, 206 centis center azonban 19 éve Reggio Emiliában kezdte el profi pályafutását. Most nem is titkoltan, mintegy keretbe foglalva kalandos karrierjét, kosaras pályafutása lezárását is itt tervezi. Az idei szezonban már sok vizet nem fog zavarni, várhatóan csak epizódszerepeket kap majd.

Alessandro Cipolla - A 19 éves dobóhátvéd számára már néhány másodpercnyi lehetőség is nagy ajándék lenne.

Mouhamet Diouf -  A 18 éves szenegáli-olasz középjátékosra is igaz az, amit Cipolláról írtunk, a keret 11-12. tagjaként sok sót nem esznek majd meg a felnőtt gárda bajnoki meccsein.

 

Esélyek, várakozások, remények...

A 2018/2019-es szezon komoly csalódás volt Reggio Emiliában, a 13. hely és az, hogy a csapat nagyon korán kiszállt a rájátszásért vívott harcból, szokatlan volt a piros-fehérek elmúlt 6 évének tükrében. A nyáron annak reményében igazolt 8 új játékost és új szakvezetőt a klub, hogy a csapat újra a rájátszásba kerül majd. Hogy erre mekkora lehet a valós esély, az nehéz kérdés. A keret ugyan hiába ígéretes, és hiába tűnik erősnek a Mekel - Johnson-Odom - Vojvoda - Fontecchio külső sor, a belső posztokon szereplő két fiatal amerikai, Upshaw és Pardon egyelőre még inkább zsákbamacska. Ha ők (is) beválnak majd, nem lehet kérdés, hogy a Grissin Bon Reggio Emilia jó eséllyel pályázhat egy play-off helyre még akkor is, ha a mezőny kiegyensúlyozottabb, mint szinte bármikor. A Treviso, Virtus Roma, Fortitudo Bologna trióval nagyon erős újonc klubok kerültek fel, és nem csak hagyományaik miatt.

Vojvoda Dávid olaszországi (bajnoki) bemutatkozására 2019. szeptember 25-én (szerdán), este 20.30-tól kerülhet sor, amikor a Reggiana Bresciába látogat, hogy ott a Leonessa Bresciával csapjon össze a Serie A első fordulójában.