Olimpia - Bemutatkozik az A-csoport (1.)

Két évvel később az olimpián aztán már nem volt megállás. Igaz, döcögősen indult kissé a szekér, hiszen a csoportkörben Spanyolország és Olaszország is megoldhatatlan feladatot jelentett számukra, ám a harmadik helyen így is továbbevickéltek. Ezt követően aztán szép lassan elkezdték elérni az üzemi hőfokot, és előbb Görögországot, majd az akkorra már jelentősen megtépázott nimbuszú Egyesült Államokat is két vállra fektették, így bejutottak a döntőbe, ahol a korábbi csoportellenfelük és legyőzőjük, Olaszország várt rájuk. Ez azonban már egy teljesen másik meccs volt, és mondhatni tükörsimán, 84-69-re leiskolázták ellenfelüket, és elhódították az aranyérmet. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Jugoszlávia után mindössze negyedikként az olimpiák történetében!

2008-ban aztán ismét nekifutottak az aranyig vezető hosszú és fáradtságos útnak, ám ezúttal nem tudtak kifogni a kosárlabdázás „királyain”, és az elődöntőben kamatostul visszakapták a négy évvel azelőtti mérkőzést. Próbálták ugyan tartani magukat, és ami erejükből tellett, meg is tették, ám a LeBron James és Kobe Bryant vezette amerikaiak ellen nem volt esélyük. A bronzérmet azonban begyűjtötték Litvánaia ellen, így Pekingből hazatérve sem kellett szégyenkezniük.

Ezúttal az Amerika bajnokság második helyezésének jogán vesznek majd részt az eseményen, és most sem kerültek könnyű csoportba. Persze ez 12 csapat esetében hiú ábránd is lenne. A végső győzelemhez ezúttal az Egyesült Államok, Franciaország, Litvánia, Nigéria és Tunézia testén át vezet az út, és vélhetően a csoportból kijutás azért nem fog különösebb nehézséget okozni számukra. Hogy azt követően meddig menetelnek, az még a jövő zenéje, de ahol ekkora klasszisok játszanak, ott bármi benne van a pakliban.

És hogy kik is ezek a klasszisok? Mindenekelőtt a háromszoros NBA bajnok, Euroliga győztes, Euroliga MVP, kétszeres All-Star Manu Ginobilt kell megemlíteni, akinek a gyorsasága ugyan mintha egy kicsit megkopott volna, és a sérülések is gyakrabban gyötrik meg, mint korábban, ám még mindig világklasszis játékos, akit méltán rettegnek még az NBA-ben is. Betörésből, középtávolról és triplából egyaránt életveszélyes, ráadásul remekül is lát a pályán, és nem is rest kiszolgálni a társakat. Egyértelműen a csapat első számú játékosa, aki képes is magára vállalni a vezérszerepet, ha kell.

Ott van még az a Luis Scola, aki szintén Európa-klasszisként igazolt a tengeren túlra, és ott sem okozott csalódást. Könnyed játékával kitűnt ott is, ahol igen sokszor a puszta izom dominál. Igaz ugyan, hogy az idén nyáron csapatot váltott, miután pénzügyi okokból kirakta a Houston, azonban új állomáshelyén, a Phoenix Suns csapatánál is sok kellemes percet okozhat még a drukkereknek.

Akit még érdemes kiemelni, az a veterán Pablo Prigioni, aki „vénségére” úgy döntött, hogy megpróbálkozik a nagy kalanddal, és a következő szezonra aláírt a New Yorkba, vélhetően harmadik számú irányítónak. Igazi rutin róka, minden hájjal megkent ravasz irányító, aki ugyan elsősorban a játék szervezésével foglalkozik, de adott esetben egy-két gyilkos triplát is el tud süllyeszteni, ha kell. Nagyon fontos szerepe lesz a csapat szereplésében.

A Luis Scola és Manu Ginobili nevével fémjelzett dél-amerikaiak felkészülési eredményeit tekintve mindenképp csalódottságunkat kell kifejeznünk első sorban, hiszen a 2004-es aranyérmes meglepően gyenge eredményeket, illetve játékot hozott össze az eddigi edzőmeccsein. Relatíve korán, június 28-án elkezdték Julio Lamas legényei a felkészülési találkozók sorát, elsőként két ütközet jött Uruguay ellen Saltában, majd két nappal később Rosario városában. A nyitányon Juan Gutierrez 18 pontos performanszával 86 - 65-re múlták felül a kontinentális riválist az argentinok, majd egy 78 - 57-es siker következett, melyet igazi csapatteljesítménnyel ért el az akkor még Carlos Delfino nélkül felálló kék-fehér had. Július 5-én Buenos Airesben kezdődött egy négyes torna, ahol előbb a spanyol B válogatottat fektették két vállra a Lamas-tanítványok (93 - 81) Ginobili 25-ös pontzuhatagával, aztán a fináléban a nagyon erős, a jelenlegi Argentínától papíron jobb Brazíliát verték 80 - 74-re, igaz, ehhez a Spurs csillagának is emelnie kellett egyet a szinten, 33-at szórt az ősi riválisnak, mely Nené nélkül állt ki.

Utána jött a sokat kritizált periódus, kezdve onnan, hogy a spanyol B(!) válogatottat ezúttal összesen 5 ponttal tudta felülmúlni Julio Lamas mester legénysége (81 - 76, Scola 15 pont) majd július 20-án úgy szenvedett 20 pontos vereséget a hispánok legjobbjaitól (105 - 85, Ginobili 19 pont), hogy Pau Gasolék már az első negyedben(!) 33 - 13-ra vezettek ellenük... A két említett mérkőzés között Chilét verte 96 - 62-re a Quinteros (18 pont) vezette kék-fehér csíkos "zászlóhad", a latin-amerikai felkészülési torna döntőjében viszont Brazília egy 91 - 75-ös pofont osztott ki regionális riválisának. Végezetül a Team USA-val nézett farkasszemet a dél-amerikai alakulat, s tisztes, 86 - 80-as vereséget szenvedett csupán, ám a találkozó kis túlzással 3 perc alatt eldőlt, később nem ért lőtávon belül a 19-et szóró Ginobili húzta Argentína egyszer sem.

A sokszor elcsépelt közhelyet, miszerint ez egy nagy generációs utolsó esélye, Argentína esetében el lehet lőni London előtt. Az a generáció, amelyik nyolc évvel ezelőtt már elérte azt, amiről minden kissrác álmodik, mikor kiválaszt magának egy sportágat: olimpiai bajnok lett. Azonban az akkori hősök nem lettek fiatalabbak. Akik még aktívak, mint Prigioni, Ginobili, Nocioni, Scola és Delfino, mind harminc járnak már, így vélhetően többször nem lesz rá lehetőségük, hogy így, ebben a formációban nekifussanak egy olimpiának. Márpedig most ott lesznek, még egyszer utoljára, és aki követi az NBA valamint a spanyol bajnokság küzdelmeit, az idén is láthatta, hogy ez még mindig egy igencsak veszélyes csapat.

A keret tagjai:

Facudo Campazzo – Penarol (ARG)

Carlos Delfino – Milwaukee Bucks (USA)

Manuel Ginobili – San Antonio Spurs (USA)

Juan Gutierrez – CB Granada (ESP)

Leo Gutierrez – Penarol (ARG)

Herman Jasen – Estudiantes (ARG)

Federico Kammerichs – Regatas Corrientes (ARG)

Martin Leiva – Penarol (ARG)

Marcos Mata – csapat nélkül

Andrés Nocioni – Caja Laboral (ESP)

Pablo Prigioni – New York Knicks (USA)

Luis Scola – Phoenix Suns (USA)

Litvánia:

FIBA-tagság kezdete: 1936.
Olimpia : 4 alkalommal Bronzérmes: 1992, 1996, 2000
Világbajnokság: 3 alkalommal Bronzérmes: 2010.
Európa-bajnokság: 12 alkalommal Bajnok: 1937, 1939, 2003 Ezüstérmes: 1995. Bronzérmes: 2007.

FIBA rangsor: 5.

Az országban nemzeti sportnak számít a kosárlabda, így a helyiek szinte fejből fújják a sportág történelmét, de mi tegyünk egy rövid visszapillantást Litvánia kosaras múltjára. 1936-ban csatlakozott a FIBA-hoz, a kezdet pedig jobban nem is sikerülhetett volna, hiszen első két Európa-bajnokságán aranyérmesként zárt a nemzeti együttes, ’39-ben ráadásul házigazdaként tették mindezt. Ezután jött a Szovjetunióval közös korszak, ahol számos sikert értek el a litván játékosokat is felsorakoztató nagyhatalom színeiben, de az újabb önálló szereplésre 1990-ig várniuk kellett. Az azóta megrendezett mind az öt Olimpiára kvalifikálták magukat, ebből háromszor (1992, 1996, 2000) bronzéremig, míg kétszer (2004 és 2008) a negyedik helyig jutottak. Világbajnokságon a legjobb eredményüket 2010-ben érték el, ekkor harmadikok lettek, míg a kontinensviadalokon 2003-ban szerezték meg harmadik Európa-bajnoki címüket, de egyszer-egyszer felállhattak a dobogó második (1995) és harmadik (2007) fokára is. A legutóbbi EB viszont csalódás volt a számukra, hiszen Litvánia látta vendégül Európa legjobbjait, de csak az ötödik helyet sikerült elcsípniük, ami viszont legalább olimpiai kvalifikációs helyet ért a számukra.

Nem volt könnyű dolga Kestutis Kemzura mesternek a csapat összeállításával, nagy nevek fognak hiányozni a keretből . A Lavrinovic fivérekre ezúttal nem számíthat a litván szövetségi kapitány, míg Martynas Gecevicust (Euroliga győztes és görög bajnok lett az Olympiakosszal) be sem hívta a keretbe. A kimaradók névsora azonban itt még nem ér véget, nem lesz ott Caracasban az egyik legnagyobb tehetségnek tartott Donatas Motiejunas sem. A mindössze 21 éves játékost tavaly draftolta a Minnesota Timberwolves gárdája az első kör 21-ik helyén, de rögtön tovább is cserélte Houstonba, viszont idén jó esély van rá, hogy szerződést is kap a tengerentúlon és nem szeretné kockáztatni ezt egy esetleges sérülés miatt.

A hiányzók után lássuk ki lesz ott Londonban, az ötkarikás játékokon. A nagy öregek közül Jasikevicius szinte az utolsó pillanatban mondott igent a válogatottra, a minden hájjal megkent játékmesternek valószínűleg ez lehet az utolsó nagy világversenye pályafutása során. Mellette Kaukenas – aki az idény során sokáig térdsérüléssel bajlódott – és Songalia képviselik majd a rutint a csapatban, míg a gárda Benjaminja az egyik legnagyobb európai reménységnek tartott Jonas Valanciunas lesz, akit jövőre már a Toronto Raptors színiben csodálhatunk. Linas Kleiza is visszatért a válogatottba miután tavaly februári műtétje miatt nem lehetett ott a hazai rendezésű kontinenstornán, de idén teljesen egészségesen várja az olimpiát a Raptors sztárja, akinek célja a 2010 Világbajnokságon elért bronzéremhez méltó eredmény elérése Londonban. Ott lesz a keretben a Real Madrid játékosa, Martynas Pocius is, akire annak ellenére nagy szerep hárul majd, hogy a királyi gárdában csak epizodista tudott lenni az elmúlt szezonban. Mantas Kalneitis és Jonas Maciulis teljesítményén is sok fog múlni, a selejtező tornán Venezuelában mindketten elévülhetetlen érdemeket szereztek a litván csapat sikeres szereplésében, előbbi a gárda legjobb gólpasszadója, míg utóbbi a legjobb lepattanózója volt. Három helyen történt a caracasi viadal oda változás a keretben: Delininkaitis és Dulkys helyére bekerült az eddig sérülés miatt mellőzött Simas Jasaitis és Renaldas Seibutis, velük még tovább erősödhet a litvánok játékereje. A legnagyobb hiányzó azonban Robert Javtokas lesz, a gárda kapitánya, akinek törést fedeztek fel a lábában, így nem tarthat a válogatottal az angol fővárosba. Az ő helyét a lett VEF Riga 208 centis centere, Antanas Kavaliauskas veszi át.

Az Olimpiai Selejtezőt megelőző felkészülési mérkőzéseken mutatott teljesítménye nem volt túl meggyőző a balti állam együttesének, előbb hazai pályán kikaptak Macedóniától 74-78-ra, majd Houstonban Delininkaitis utolsó másodpercekben dobott kosarával legyőzték két ponttal (63-61) a nyári játékok házigazdáját, a brit válogatottat. Előbbi mérkőzésen a ”torontói különítmény”, Kleiza és Valanciunas (az ő játékjoga is a kanadaiaknál van) teljesítménye volt kiemelhető, mindketten dupla-dupla közeli performansszal rukkoltak elő, míg a texasi összecsapáson a Jankunas-Jasikevicius duó vezette sikerre a litvánokat. Kestutis Kemzura nem volt megelégedve a látottakkal, sokkal több agresszivitást vár el a csapattól, mert főleg ennek hiánya vezetett oda, hogy támadásban sokszor káosz volt a pályán. A szintén a selejtezőre készülő oroszokkal is megmérkőztek Houstonban, de Kirilenkoék már kifogtak rajtuk és kilenc pontos vereségbe futottak bele (77-68). Még egyszer megmérkőztek Nagy-Britanniával a caracasi torna előtt, ahol remek második félidejüknek köszönhetően sikerült győzelemmel hangolniuk (90-80) a megmérettetésre.

A selejtezőt Venezuelában rendezték július elején. A litvánok nem számítottak torony magas favoritoknak, de így is a nagy esélyesek közé tartoztak, akik kivívhatják az olimpiai szereplést. A nyitómérkőzésen a házigazdák ellen szoros első negyedet követően Kleiza 28 pontjával sima győzelmet arattak, majd meglepetésre beleszaladtak egy hat pontos fiaskóba az Obasohan vezette Nigéria ellen. Így is csoportelsőként léptek viszont tovább, a negyeddöntőben pedig a Carlos Arroyo vezette Puerto Rico várt rájuk. Megszenvedtek a továbbjutásért a litvánok, mindössze négy pont lett a vége a dupla-dupláig jutó Maciulis (10 pont, 11 lepattanó) és az egyaránt 14-14 pontig jutó Kalnietis, valamint Kleiza vezérletével. Az elődöntőben a tét már a londoni szereplés volt – hiszen döntőt nem játszottak a tornán, mivel az első három helyezett jutott ki -, az ellenfél pedig a titkos esélyes Dominikai Köztársaság volt. A várt nagy csata elmaradt, Litvánia parádézott, öten jutottak tíz pont fölé, a vége pedig 109-83 lett Jasikeviciuséknak.

A döntő ugyan elmaradt Venezuelában, de az oroszok és a litvánok Khimkyben azért megmérkőztek egymással még London előtt. A vége sima orosz siker lett (101-79), a baltiak legjobb dobója a 12-ig jutó Valanciunas lett.

A keret ugyebár változott azóta, de a balti állam együttese inkább csak erősödött a sérülésből felépült Jasaitis-Sebuitis duóval. Így már egy, a kvalifikációs tornánál is ütőképesebb keret áll Kemzura mester rendelkezésére, amivel a negyeddöntő elérése nem jelenthet komoly akadályt. A csoportban a két afrikai államot, Tunéziát és Nigériát kötelező feladat legyőzniük, hogy az argentin-franica duóval csatázzanak a 2., 3., 4. helyekért. Mi az utolsó továbbjutó helyet érezzük reálisnak a litvánoknál, így pedig nagy valószínűséggel Spanyolországgal néznek majd farkasszemet a nyolc között, ami egyben azt is jelentené, hogy történetük során először lecsúsznának az elődöntőről. Persze egy Olimpián minden megtörténhet, elég egyetlen bravúr is, hogy boruljon minden, Litvánia pedig képes erre.

A keret tagjai:

Paulius Jankunas - Zalgiris Kaunas (Litvánia)

Simas Jasaitis – Lietuvos Rytas (Litvánia)

Sarunas Jasikevicius – Panathinaikosz (Görögország)

Mantas Kalnietis - Zalgiris Kaunas (Litvánia)

Rimantas Kaukenas – Montepaschi Siena (Olaszország)

Antanas Kavaliauskas – Vef Riga (Lettország)

Linas Kleiza – Toronto Raptors (NBA - USA)

Jonas Maciulis - Montepaschi Siena (Olaszország)

Martynas Pocius – Real Madrid (Spanyolország)

Darius Songaila – Blancos de Rueda Valladolid (Spanyolország)

Renaldas Seibutis – Lietuvos Rytas (Litvánia)

Jonas Valanciunas - Lietuvos Rytas (Litvánia)

Nigéria:

FIBA-tagság kezdete: 1964.
Olimpia: Első alkalommal vesz részt
Világbajnokság: 2 alkalommal
Afrika bajnokság: 14 alkalommal Ezüstérmes: 1997, 1999, 2003. Bronzérmes: 1995, 2005, 2011.

FIBA rangsor: 21.

Az afrikai ország kosaras történelme már korántsem olyan gazdag, mint a balti riválisé, de a fekete kontingens három legjobb alakulata közé tartozik Angolával és Szenegállal karöltve. Miután a 2011-es Afrika Bajnokságon bronzérmet szerzett az együttes, története során először küzdhet meg az olimpiai részvételért, amelyen értelemszerűen így még nem is járt soha. Világbajnokságon azonban már igen, kétszer is, elsőként 1998-ban a 13-ik helyen zártak az athéni viadalon, majd nyolc évvel később - bár rontottak egy pozíciót (14.) – azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy legyőzték Szerbia és Montenegró válogatottját. Az Afrika bajnoki címet még soha nem sikerült elhódítaniuk, de háromszor is közel jártak hozzá (1997, 1999, 2003), végül az ezüstéremmel kellett vigasztalódniuk. A nigériai csapat legjellemzőbb tulajdonsága, hogy főleg kettős állampolgárságú, amerikai útlevéllel is rendelkező játékosok alkotják a keretet, jelenleg kilenc olyan tagja van a csapatnak, akik a tengerentúlon látták meg a napvilágot.

Térjünk is át az olimpiai keretre, melynek egyik legnagyobb hiányzója Ime Udoka lesz. Az NBA-t is megjárt kosaras idén januárban szerződött le a spanyol élvonalban szereplő UCAM Murcia együtteséhez, amely a közreműködésével sikeresen kivívta a bennmaradást az ACB Ligában. Udoka azonban idén nem tart a nemzeti csapattal, döntését pedig azzal indokolta, hogy szeretne végre egy kis időt tölteni a családjával is, mert hónapok óta nem látta kisfiát, viszont kritikusan szólt a nemzeti csapat felkészüléséről. Nigériában ugyanis szokássá vált, hogy a gárda csak egy hetet edzőtáborozik együtt, aztán egyből utaznak a tornákra, így pedig szerinte nem lehet jó eredményt elérni. Hozzátette azt is, ha a 2011-es Afrika Bajnokságra minden játékos eljött volna, hogy képviselje hazája színeit, akkor nem kellett volna a selejtezőkkel vesződniük, hanem egyből Londonra készülhetnének. Emeka Okafor neve is szóba került a nigériai válogatott kapcsán, de úgy tűnik a New Orleans nagy emberének sérülése nem jött rendbe, így nem lehetett ott a selejtezőn és most a londoni olimpián sem. Egy másik NBA-s játékos, Solomon Alabi sem lesz ott, a 24 éves, 215 centis játékos játékjoga a Toronto Raptorsnál van, de eddig csak ingázott a D-Liga és a ”nagy csapat” között. A Nancy centere, Akilolu Akingbala is a hiányzók listáját erősíti, így messze nem a legjobb összeállításában vághat neki a tornának Ayo Bakare legénysége.

A keret nem változott a venezuelai selejtező óta, így Bakare mester ugyannak a 12 embernek szavazott bizalmat Londonra, akik kivívták az olimpiai szereplést. Lássuk, kik azok!

Derrick Obasohan neve ismerősen csenghet a spanyol bajnokságot követő olvasóinknak, ő a Badalona gárdáját erősítette az elmúlt szezonban, majd az alapszakasz végeztél Venezuelába igazolt, így aztán ismerős terepen vívhatta ki az ötkarikás szereplést. A nemzeti csapat kapitánya a 31 éves Olumide Oyedeji lesz, aki hatalmas fizikumával komoly fejtörést jelenthet bármely ellenfél számára. A 2000-es évek elején lehúzott pár szezont a Seattle és az Orlando színeiben, az elmúlt évben pedig az ázsiai régióban (Dél-Korea, Kína) vitézkedett stabil dupla-duplát átlagolva, a lecsorgó labdákat jó érzékkel tudja megkaparintani. Ejike Ugboaja az iráni ligából kieső Jahesh gárdájában pattogtatott tavaly, játékjogát pedig korábban a Cleveland Cavaliers foglalta le, de sosem játszott az NBA-ben. Számunkra Lóránt Peti révén lehet ismerős, miután a 2010-11-es évadban honfitársunk csapattársa volt a Burgos együttesében. A gárda irányítója Tony Skinn lesz, az izraeli Ironi Ashlekon játékosa, aki a felkészülési mérkőzéséken bizony nem hozta a tőle elvárt teljesítményt, de a rosszul sikerült főpróba eredményre vezetett Venezuelában. A ponttermelés az NBA-ben sérülésekkel tarkított karriert befutó Ike Diogura hárul majd, őt 2005-ben a kilencedik helyen vitte el a Golden State Warriors, majd több csapatban is megfordult hét éves tengerentúli karrierje során. A legutóbbi szezont viszont már Kínában fejezte be és a kvalifikációs mérkőzések alapján egyértelműen az együttes legjobb dobója lesz. Al Farouq Aminu viszont jelenleg is az NBA-ben pattogtat, ő a New Orleans Hornets bedobója 20 percnyi játékidővel és hat pont, öt lepattanó körüli átlaggal. Nem csak ő, de testvére, Alade Aminu is megfordult a tengerentúli profi ligában, személyében egy francia bajnok és kupagyőztes erősíti Nigéria keretét, a Chalon csapatával ért fel a csúcsra a tavalyi évadban, most pedig hazája válogatottját segítheti az ötkarikás játékokokon. Ade Dagenduro a caracasi kvalifikációs torna hőse volt a görögök ellen nyújtott teljesítményével (az ő büntetői pecsételték meg végleg a hellének sorsát), de amúgy is a gárda harmadik legjobb dobója volt. Chamberlain Oguchira kell még figyelniük az ellenfeleknek, a hátvéd sokszor tört borsot Dél-Amerikában is a védők orra alá, viszont utána az Ibekwe-Archibong-Oruche trió csak epizodista lehet Londonban.

A nigériai válogatott kínai túrával kezdte a felkészülési mérkőzéseket, összesen hat összecsapást vívtak az ázsiai nagyhatalom legjobb csapatai ellen és mindet sikerrel vették, nagyobb megerőltetés nélkül. Ezután Houstonba tették át a székhelyüket, ahol megmérkőztek Nagy-Britannia nemzeti együttesével és hosszabbítás után le is győzték az Olimpia házigazdáját a 33 pontos Ike Diogu vezérletével. Brazília volt a következő állomás, ott egy négy csapatos tornán ettek részt, ahol a már olimpiai résztvevő házigazdákon kívül az akkor még szintén Londonba vágyó Görögországgal és Új-Zélanddal mérkőztek meg. A nyitómérkőzésen a selejtező torna favoritjainak tartott hellénektől 12 ponttal kaptak ki (88-76), majd belefutottak egy jókora pofonba a vendéglátó braziloktól, a vége 65-104 lett Varejaoéknak. A kvalifikáció előtti utolsó mérkőzésükön azonban legyőzték a kiwiket 74-66-ra, így kicsit jobb szájízzel várhatták a caracasi megmérettetést.

Nem kezdődött jól Nigéria számára a selejtező torna Venezuelában, miután vendéglátóik két ponttal felülmúlták őket, nagy lépést téve a továbbjutás felé. Így az afrikai nemzetnek győznie kellett a csoport favoritjának számító Litvánia ellen ahhoz, hogy olimpiai álmaik tovább éljenek. Kevesen tettek volna a sikerükre, de az Obasohan-Diogu-Al Farouq Aminu trió vezérletével mégis csodát tettek és 6 ponttal legyűrték Kleizáékat. A negyeddöntőben viszont Görögország várt rájuk, akiktől az utolsó felkészülési tornán vereséget szenvedtek. Az esélyek most sem mellettük szóltak, de a közönség buzdításától feltüzelt afrikaiak egy nem mindennapi mérkőzésen végül egyetlen ponttal legyőzték a favorit görögöket és tovább szőtték Londonnal kapcsolatos álmaikat. A négy között Oroszország már hozta a papírformát és megállította Nigériát, akiknek azonban volt még egy utolsó esélyük az olimpiai szereplés kivívására. A Dominikai Köztársasággal vívták a ”döntőt” Venezuelában, ahol – mondanom se kell – az esélyek megint nem mellettük szóltak, de a rendkívül atletikusan kosárlabdázó Dioguék ismét bravúrt végrehajtva megnyerték az utolsó mérkőzésüket, viszonylag simán 88-73-ra, és az ország történetében először, kvalifikálták magukat az ötkarikás játékokra.

Nigéria azóta nem játszott egyetlen felkészülési meccset sem, de nekik innentől kezdve minden perc ajándék, amit az angol fővárosban tölthetnek és megmérkőzhetnek a világ legjobbjaival. A tétnélküliség azonban ismét eredményre vezethet, ha újra felszabadultan tudnak játszani, akkor bizony komoly fejtörést okozhatnak a top gárdáknak is. Fizikálisan az USA és Franciaország bírni fogja velük a lépést, viszont Argentína és Litvánia már kicsit nehezebben veheti fel a ritmust velük, így inkább elllenük lehet több keresnivalójuk, de nagy valószínűséggel a csoportmeccsek után, Tunéziával együtt búcsúznak a játékoktól.

A keret tagjai:

Tony Skinn - Ironi Ashkelon (Izrael)

Ekenne Ibekwe - Bayreuth (Németország)

Ike Diogu - Arecibo (Puerto Rico)

Al Farouq Aminu - New Orleans Hornets (NBA - USA)

Alade Aminu - Chalon (Franciaország)

Ade Dagunduro - Leuven (Belgium)

Koko Achipong - LTi 46sers (Németország)

Ejike Ugboaja - Jahesh (Irán)

Olumide Oyedeji - Qingdao (Kína)

Richard Oruche - Academica (Portugália)

Derrick Obasohan - Cocodrilos (Venezuela)

Chamberlain Oguchi – Meralco Bolts (Fülöp-szigetek)

Holnap a csoport másik három résztvevőjének (Franciaország, Tunézia, Egyesült Államok) bemutatásával folytatjuk, illetve egy kis esélylatolgatás és a részletes program ismertetése is érkezik felvezető sorozatunk újabb epizódjában.