Jön az Olaj bronzcsatája a törökök ellen

EuroChallenge, Bronzmérkőzés
Szolnoki Olaj KK (magyar) - Royal Hali Gaziantep (török)
2014.04.27., vasárnap, 16:30 (TV - Sport2, 16:30)

A törököknek felemás szezonjuk van eddig, hiszen az EC első körében, a Pakssal egy csoportban voltak, de a címvédő Krasznye Krilját megelőzve, 4-2-es mérleggel az első helyen jutottak tovább. A következő csoportkörön még könnyebben léptek túl, a mostani döntős Triumph-ot kétszer is legyőzve, 6-0-lal abszolválták a kvartettet. A negyeddöntőkben aztán az Olajjal egy négyesben kezdő Tsmoki-Minszk ellen otthon és idegenben is 1-1 ponttal nyertek, ezzel kettősgyőzelemmel kerültek be a Final Fourba. Az elődöntőben viszonylag simán kaptak ki a rendező Reggio Emiliától, nem nagyon volt esélyük még csak arra sem, hogy megszorongassák az olaszokat.

A török bajnokság legelejét borzasztóan elrontották, hiszen 2-10-zel is álltak Karácsonykor, a 12. fordulót követően, itt azonban volt egy nagy változás a csapatnál - nagyjából egy hónappal korábban, mint történt az az Olajnál. Hat mérkőzést nyertek zsinórban, majd mikor jött a nehezebb sorsolásuk sem estek össze. Alig kaptak ki a már alapszakaszgyőztes, 27-1-gyel álló Banvittól, ugyanez volt a helyzet a Fenerbahce és a Besiktas ellen, verték közben az Euroliga negyeddöntőig menetelő Galatasarayt, az EC Final Four előtti utolsó fordulóban pedig a Pinar Karsiyakát háromszor hosszabbításban múlták felül. Hiába a jó utóbbi 4 hónap, a szezon első részét annyira elrontották, hogy szinte biztosan nem lesznek ott a rájátszásban, hiszen két fordulóval a vége előtt a 8. Tofas 14-14-gyel áll, míg ők a 9. helyen 12-15-tel - a Tofas ráadásul a következő körben az utolsó helyezettet fogadja.

Várható rotáció:
Ermis - Koivisto - Lorbek - Sztevics - Sanli
Ögüt - Bremer - Göktas - Akpinar - Borovnjak

A törökök teljesen más felépítésű csapat, mint voltak az oroszok, itt 8-10 hasonló képességű ember van, és nincs is igazán vezérük. A török bajnokságban és az EC-ben is szépen eloszlanak a pontjaik - a nemzetközi kupában öten átlagolnak 9.2 pont fölött, de a legeredményesebb Dejan Borovnjak is mindössze 13.3-es mutatóval rendelkezik. A szerb középjátékos egyébként Partizan nevelés, de megfordult a Lietuvos Rytasnál is, az előző szezonban pedig a EuroCup legjobb 16-ja közé kerülő, lengyel bajnokságot nyerő Stelmet Zielona Górának a játékosa volt. Mellette a palánk alatt Oliver Sztevics a legveszélyesebb fegyvere a Gaziantepnek. Sztevics szintén szerb, ráadásul tavaly is csapattársa volt Borovnjaknak, ők tehát valószínűleg érzik egymást - korábban megfordult a Crvena Zvezdánál, valamint a spanyol Bilbao együttesében is. Ő ketten voltak egyébként az elődöntőben a legjobbak a törökök részéről, de a külső posztokról szinte semmilyen segítséget nem kaptak a társaktól.

A periméterről Ernest "JR" Bremer, akit legelsőként meg kell említeni. Ő megfordult 10 évvel ezelőtt az NBA-ben is - volt a Boston Celtics, a Cleveland Cavaliers, illetve a Golden State Warriors játékosa is. Európában kosarazott már az Olimpia Milano, az Unicaja Malaga és a Fenerbahce együtteseinél is, de óriási világjáró, játszott Görögországban, több esztendőt az oroszoknál és Boszniában is - bosnyák-amerikai kettősállampolgár egyébként. Gyorsasága már nagyon megkopott, inkább a triplákkal próbálkozik, és azok is csak közepesen mennek neki (35.3%). Nála is gyengébb EC-idényt tudhat viszont maga mögött a volt szlovén válogatott Domen Lorbek, aki tavaly még a Krkában pattogtatott, úgyhogy róla közeli emlékeink is lehetnek. Hogy mennyire nem ment neki idén, azt jól mutatja, hogy 40% alatt maradt a duplákat tekintve, és kintről is csak 30.2%-kal célzott. Fontos szereplő nagyon az év közben a Fenertől érkező Baris Ermis, aki a gárda első számú irányítója. Nagyon erősen kezdett csapatváltását követően, 20 pontos, 10 gólpasszos meccsei is voltak, az utóbbi időben azonban visszavett a tempóból és az elődöntőben is csak szenvedett.

A többiek kiegészítőemberek, és általában a tripladobásra tartják őket - igaz, azt viszont nagyon jól csinálják. Ilyen szerepkörre érkezett február végén az idényt még a EuroCupos Nilan Bisonsnál indító, 2008 óta finn válogatott Mikko Koivisto, akinek eddig négy EC-meccsen nyolc triplája van 50%-os hatékonysággal. Szintén ez a fő erőssége a csereirányítónak, Can Ugur Ögütnek is, aki 46.2%-kal hármasozik - igaz, meccsenként alig több mint másfél vállalása van átlagban -, illetve annak a Mutlu Akpinarnak, akinek viszont kifejezetten ez a profilja - 40%-át 55 kísérlet mellett is hozni tudja. Sertac Sanli a magasember még Borovnjak és Sztevics mellett, de hiába kezdett a Reggio Emilia ellen is, mindössze 2 percet játszott, és egyébként is csak 8 minutum az átlaga idén. Akinek még valószínűleg lesz szerepe, az Murat Göktas, aki Akpinarhoz nagyon hasonlóan játszik, majdnem háromszor annyi triplakísérlete van, mint dupla, csak neki annyira nem megy idén a dobás - csak 30%-ot tud felmutatni kintről.

Összességében ez egy egységes csapat, ahol mindenki tudja a szerepét, ezért is juthattak el idáig. Nem dobnak sok pontot - majdnem öttel átlagolnak kevesebbet, mint az Olaj -, nagyon gyengén pattanóznak - Borovnjak és Sztevics mellett a többiek 2-3 közötti átlagokat tudnak felmutatni, míg az Olajnál például öten vannak 4.5 fölött. A duplákat kifejezetten jól, 52% fölött értékesítik, de a triplákat csak 33.8%-kal csapatszinten, és szinte kizárólag csak a kiegészőtembereknek van jó mutatójuk ebben a játékelemben. Amiben kifejezetten jók, az a Jure Zdovc által megszervezett védelem - Top5 között vannak az egész mezőnyt tekintve a kettesek és a hármasok védésében is.

Bronzmeccsről lévén szó ezek a statok azért olyan sokat nem számítanak. Két nappal ezelőtt is fejben dőltek el a dolgok - ki tud jobban koncentrálni a végjátékban, ki tudja feldolgozni a terhet -, és ez most is így van, csak kicsit más szempontból: ki az, akit jobban érdekel a bronzérem megszerzése. Egy nemzetközi kupában szerzett érem nyilván mindenkit motivál, de ilyenkor mindig ott van a fejekben, hogy nem is olyan rég még az arany esélye is felcsillant előttük, most pedig biztos, hogy a végső győzelmet megszerezni már nem tudják. Ilyen szempontból talán a törökök jobb helyzetben vannak: nekik vajmi kevés esélyük volt a Reggio Emilia ellen, a második félidőben kétség sem fért az olaszok győzelméhez, egyetlen egyszer sem tudott a közelükbe férkőzni a Gaziantep.

Az Olajnál valószínűleg nehezebb feldolgozni a pénteki eseményeket, hiszen az csak egy dolog, hogy egylabdás meccsen kaptak ki a szolnokiak, de 90 másodperccel a vége előtt 5-tel vezettek és dobást hibázott az ellenfél. Ilyen szituációt követően a vereséget egészen biztosan nehezebb elfogadni, mintha végig 10 pont körüli hátrányban játszik valaki. Hogy mennyire sikerült rendbe tenni a fejeket, az nemsokára kiderül, de nagyjából ezen áll vagy bukik az érem lehetősége - szerintem összességében jobb csapat a magyar, alapvetően ők lennének nálam az esélyesek a győzelemre még akkor is, ha az utóbbi időben a Gaziantep nemcsak az EC-ben, de már a török bajnokságban is egészen komoly tényező lett, jó formában érkeztek a Final Fourra.

Érdekesség, hogy két évvel ezelőtt egy török csapat ellen az elődöntőben, a Triumph ellen pedig a bronzmeccsen szenvedett vereséget az Olaj. Reményeink szerint ha már a sorrend változott, akkor most a török alakulat elleni bronzcsata is másképpen alakul majd.

A találkozót 16:30-as műsorkezdettel közvetíti a Sport2 csatorna!

Hajrá Szolnok, hajrá magyar kosárlabda!

 

Foto, Slide - fibaeurope.com