EB felvezető - D-csoport - 2.rész

Oroszország

A 2007-es Európa-bajnokságon aranyérmes orosz válogatott a tavalyi világbajnokságon elért 7. helyével automatikusan jutott ki az idei viadalra. Az oroszok akkor így Európa ötödik legjobb válogatottjának bizonyultak Törökországban. Érdekesség, hogy a helyosztón éppen csoportbeli ellenfelüket, Szlovéniát verték 83-78-ra.

A felkészülés során a legnagyobb veszteséget Sasha Kaun elvesztése jelentette. A CSZKA játékosa évek óta térdproblémákkal küzd, amely „eredményeként” augusztus elején ismét operáción esett át. Ez ugyan „rutinműtétnek” számított, ám a felépülése legalább négy hetet vesz igénybe. Pedig a 26 éves center nagyon készült az Eb-re, egy júniusi nyilatkozatában a végső győzelemre is esélyesnek tartotta csapatát. David Blatt, az oroszok izraeli-amerikai edzője sem véletlenül volt bosszús, hiszen korábban éppen a Kirilenko, Khryapa, Kaun triót emelte ki, mondván nagy öröm, hogy Pekinget követően szerepelhet mindhárom kiválóság újra együtt. Kaun mellett persze nagy hiányzó az amerikai származású J.R. Holden (CSZKA) is, a 2007-es Eb hőse ugyanis végleg szögre akasztva mezét visszavonult a nyár elején.

Június végére Blatt kapitány amolyan „előválogatót” hívott össze, ahova 16 fiatal játékost várt egy hét napos tréningre. Célja egyértelmű volt: kiderítse kik azok, akik alkalmasak lehetnek arra, hogy – ha nem is a mostani Eb-n – kiegészítsék a „nagy neveket”. Ebben a 16 fős keretben szinte kivétel nélkül otthon szereplő játékosok kaptak szerepet (kivételt az Aris 215 centis óriása Anatoly Kashirov jelentett). A nagy neveknek persze még meg kellett érkezniük, Kirilenko (Utah Jazz) esetében az NBA-játékosoknál szokásos biztosítás-mizéria, míg Khyrapa (CSZKA) esetében sérülés miatt kellett izgulni. Első körben még Holden pótlása miatt is aggódhattak az orosz szurkolók, ám Blatt mindenkit megnyugtatott: Bykov (CSZKA), Ponkrashov (Szentpétervár), Fridzon (Khimki) vagy éppen Voronov (Dinamo) kiválóan meg fogja majd oldani a feladatot. Ha csupán Bykov tavaly a világbajnokságon nyújtott kimagasló játékára gondolunk, akkor bizony hevesen bólogatnunk kell a Maccabi edzőjének gondolatmenetén. Kaun kiesése pedig egyértelműen a Nuggets centerének, Tyimofej Mozgovnak a szerepét helyezi előtérbe.

Az első felkészülési tornára Cipruson került sor, ahol a nyitónapon Bulgáriát könnyedén intézték el 88-51-re (ne feledjük, csoportellenfélről van szó!) Fridzon 14 pontjával. A második napon azonban a Bargnani vezette olaszok megfricskázták (71-67) a tartalékosan kiálló csapatot (Kirilenko és Bykov sem játszott). A záró napon pedig – akárcsak előző nap – az utolsó negyedben vesztették el a meccset Görögország ellen (Kirilenko 23, Fridzon 24 pontja bizonyult kevésnek). Ciprusról hazatérve augusztus 11-én Moszkvában az Eb házigazda Litvániát fogadták és győzték le nagyon magabiztosan 91-76-ra (Mozgov 18, Kirilenko 17 pontig jutott). A találkozó egyébként csaknem elmaradt, ugyanis a litván válogatott órákra a moszkvai dugóban ragadt... Tíz nappal később – immár Litvániában – ismét megmérkőzött egymással a két válogatott, ahol Blatt mester a mérkőzés után leginkább annak örült, hogy úgy tűnik Viktor Khryapa végre teljesen egészséges…

Szlovénia

Az orosz válogatotthoz hasonlóan a szlovénok is a világbajnokságon elért helyezésükkel harcolták ki a részvételt (8. hely). A két évvel ezelőtti Eb-n egészen a 4. helyig jutó szomszédainknál a legendás szerb edző Bozsidar Maljkovics (ki ne emlékezne a csodálatos Jugoplastika Splitre) 2010 decemberében vette át a válogatott irányítását. A felkészülésük július 11-én kezdődött, ekkor még természetesen nem teljes kerettel. A legnagyobb kérdést sokáig Erazem Lorbek jelentette. A Barcelona erőcsatárának szerepvállalása hetekig kétséges volt (barcelonai valamint NBA-s szerződése körüli viták miatt is), ám a Maljkoviccsal folytatott egyeztetése után végül sikerült közös nevezőre jutni és vállalta a szereplést. Július derekán  olyan kiválóságokhoz csatlakozott, mint Jaka Lakovic (immár Galatasaray), Matjaz Smodis (immár Cedevita Zagreb), Samo Udrih (Olimpija) vagy Bostjan Nachbar. Több NBA játékos nevét (Primoz Brezec, Sasha Vujacic, Beno Udrih) is hiába keresik a keretben a tengerentúli ligáért is rajongók, ám a houstoni Goran Dragic szereplése a szlovénok nagy örömére ezúttal nem volt kétséges. Mi sem jellemezt ezt jobban, hogy az irányító az első naptól kezdve ott volt az edzőtáborban.

Gasper Vidmar korai kiesése után úgy tűnt elkerülik a sérülések a szlovénokat. Az első felkészülési mérkőzésen 69-54-re győztek Lengyelország ellen, majd Lorbek 20 pontjával 83-71-re verték Macedóniát. Július végén azonban kiderült: Bostjan Nachbar bokasérülése sokkal súlyosabb a vártnál, így a bedobóra azonnali műtét várt, ami egyben azt jelentette, hogy ki kell hagyni az Eb-t. Maljkovics nem győzte hangsúlyozni, hogy mekkora veszteség Nachbar hiánya, akinek helyére az U20-as válogatott Edo Muric (Krka) került a keretbe.

A Lettország elleni 73-63-as győzelem után még igen elégedetlen volt csapata játékával a szerb tréner, ám a litvánok elleni 72-70-es diadal után már látta a pozitív jeleket. Az egykori jugoszláv államoknak rendezett Adecco Kupán aztán házigazdaként legyőzték Montenegrót (86-79, Lorbek 14 pont), Horvátországtól viszont 65-60-ra kikaptak a csoportmeccseken. A bronzmeccsen Smodis (18 pont) vezérletével halovány teljesítménnyel múlták felül (59-52) Boszniát. Hogy a sérülések tovább nehezítsék a dolgukat, a közönség egyik kedvencének számító Miha Zupan is kiesett a keretből, az erőcsatár hátsérülés miatt kénytelen kihagyni az Eb-t. A felkészülés zárásaként Spanyolországgal kétszer is megmérkőztek Lorbekék, majd Ljubljanában Litvániát is fogadták, de erről bővebben következő epizódunkban…

Belgium

A belga válogatott a C-csoportba került az Eb-selejtezőben, ahol két jelenlegi csoportellenfél Grúzia és Bulgária mellett Lengyelország és a mieink által sajnos jól megismert Portugália szerepelt. Ha a válogatottat 2009 óta vezető Eddy Casteels és stábja addig nem tette volna meg, akkor az első fordulóban felmérhették csoportellenfeleik erejét, hiszen a belga csapat volt szabadnapos. A Charleroi centerének Beghinnek a vezérletével az első meccsen Grúziát 74-64-re győzték le. A záró negyedben a maguk javára fordított meccs után Portugáliában újfent a negyedik játékrészben nyerték meg a találkozót, ezúttal 78-69-re. Augusztus 11-én az addig szintén hibátlan Bulgáriát 74-69-re verték (ezúttal is Beghin volt a legeredményesebb, 15 ponttal). Lengyelországban belefutottak egy csúnya zakóba (73-93, a 29 pontot Gortattal nem bírtak), de a szabadnapjukat tökéletesen kihasználva Grúziában nagyon magabiztosan győztek (86-63, Marcus Faison 16 pontig jutott). A csoportban egyetlen sikert begyűjtő portugálok ellen Antwerpenben a vártnál talán nehezebben győztek 68-63-ra. Bulgáriában aztán Lauwers 21 pontja ellenére 92-81-re kikaptak. A záró játéknap előtt létfontosságú meccsen fogadták hazai pályán Lengyelországot és a csapatát az egész selejtező során vezető Christophe Beghin 16 pontjával egy roppant kiélezett meccsen 70-67-re győztek.

Előzetesen nem sokan számítottak arra, hogy a lengyel, a grúz és a bolgár válogatottat is felsorakoztató csoportból éppen a belgák érik el az első helyet, de hat győzelemmel és két vereséggel mondhatni simán jutottak ki az akkor még 16 csapatot „hívó” Eb-re – 18 évet kellett rá várniuk…

A belgák nemzeti együttese július 18-án kezdte meg a felkészülést az Európa-bajnokságra. A brüsszeli összetartáson csak rövid ideig volt ott társaival a csapatkapitány Jef Van der Jonckheyd, akiről csípősérülés miatt volt kénytelen lemondani Casteels mester (aki klubcsapatában, Antwerpenben is edzője). Jó hír volt viszont, hogy a selejtezőket kihagyó Didier (közhasznú becenevén: DJ) Mbenga (New Orleans Hornets) vállalta a szereplést a válogatottban.

A kezdetben 16 fős keret 14-re csökkent, amikor tengerentúli túrára indultak, a már említett nevek mellett a csapat két vezéregyénisége a korábban évekig a Real Madridot szolgáló Axel Hervelle, illetve a karrierje során számtalan európai sztárcsapatban megforduló 214 centis center Tomas van den Spiegel.

Augusztus elején előbb Dallasba utaztak, ahol egy jelenleg csapat nélküli NBA-játékosokból álló együttessel mérkőztek meg két alkalommal is. Az első összecsapáson 101-84-re kikaptak, a másodikon viszont 69-62-re nyertek. DJ Mbenga 20 ponttal és 13 lepattanóval volt a csapat legjobbja. Dallasban később a Baylor egyetem csapatát 81-69-re verték. Ijesztő volt viszont, hogy a meccsen 18 pontig jutó Sam Van Rossom elsőre komolyabbnak tűnő fejsérülést szenvedett. Szerencsére a Zaragoza 25 éves irányítójának végül csak néhány napot kellett pihennie. Az Egyesült Államok után Torontóba utaztak, ahol Kanada legjobbjai küzdelmes meccsen 79-74-re bizonyultak jobbnak. Az elmúlt hétvégén Bambergben a BEKO-kupán szerepeltek a házigazda Németország, Törökország és Görögország mellett. A belgák többször is figyelemreméltó teljesítményt nyújtottak, ami arra enged következtetni, egyáltalán nem volt véletlen, hogy „csont nélkül” harcolták ki az Eb-részvételt.

Bulgária

A magukat közvetlenül kvalifikálók után térjünk át azokra, akik a szeptemberi bővítés révén kerültek a csoportba, közülük is kezdjük a bolgárokkal. Bulgária 4-4-es mutatóval a csoportja 3. helyén végzett, megelőzve a szintén 4 győzelmet számláló lengyel csapatot. Bár a legénység névsora nem éppen NBA-sztároktól hangzatos, de Ivanovék, Kostov, Videnov, vagy a honosított Rowland is képes olykor borsot törni az ellenfelek orra alá. A kvalifikáció első fordulójában Portugáliában még fennállt a veszélye egy vereségnek a csoport leggyengébbje ellen, de az utolsó 6 és fél percben egy 12-0-s rohanással fordítani tudott Rosen Barchovski edző csapata. A nehezen kicsikart győzelem után egy újabb nehéz próba várt a bolgárokra, mindössze négy ponttal verték meg a náluk vendégeskedő lengyel csapatot. A siker kulcsa Videnov volt, aki egymaga 26 pontot szerzett a 74-ből. A két sikert két vereség követte, előbb Belgium, majd Grúzia nemzeti csapata ellen. Antwerpenben a kudarc ellenére bizonyította a csapat a rátermettségét és kitartását, a harmadik negyed végén támadásba lendültek Ivanovék a hátrány ledolgozása érdekében, és a negyedik negyedre 11-3-as rohanás lett belőle. Két perccel a lefújás előtt még 73-63 állt az eredményjelzőn, majd Ivanov két büntetőt értékesített, Georgiev tempóból, Videnov pedig indításból szerzett két-két pontot. A nagy hajtás ellenére a szerencse nem állt melléjük, 74-69-re tudtak csak szépíteni. A grúz válogatott jó dobóformával (2 pontos: 57,6%, 3 pontos: 45%) és harmadik negyedbeli jó védekezéssel Szófiában kényszerítette térdre Videnovékat, akik ezt követően a portugálokat fogadták. Ezúttal nem adtak esélyt sem Andrade csapatának, tíz perc után már 33-11-gyel álltak. Két kiegyenlítettebb negyed után a végén újabb rohammal (32-16-os negyeddel) 103-64-re alázott a Barchovski-alakulat. A lengyelekkel másodjára is kiegyenlített csatát hozott a találkozás, de ekkor már a túloldalra billent a mérleg nyelve. A 74-70-es hazai meccs után idegenben 75-71-es eredmény született, így kétség sem férhet ahhoz, hogy a két csapat játékereje tavaly augusztusban még nem tért el egymástól. Belgium ellen kiváló kezdéssel sikerült életben tartani a kvalifikációs reményeket, így még egy idegenbeli vereség is belefért Grúziában az utolsó fordulóban.

Rosen Barchovski kapitánynak a feje elsőként a Levski bedobója Pavel Ivanov miatt főhetett a felkészüléskor. A 23 éves játékos achilles sérülés miatt volt kénytelen elhagyni a válogatott július 10-én kezdődő edzőtáborát és a hónap közepén már nem is tudott visszatérni a 20 fős felkészülési kerethez. Július 25-ig a borovetsi hegyekben készült a csapat, ott már együtt volt a válogatottal a honosított Earl Rowland (Cremona), az irányító a 2009-es Eb-n a bolgárok legjobbja volt. Barchovski nem titkolta, hogy az Ivanov ikrekre minden eddiginél fontosabb szerep vár: a két erőcsatár Kaloyan (Alicante) és Dejan (Montegranaro) pedig készen áll a vezérszerepre. 2005-ben az ő vezérletükkel nyert U20-as Eb-t Bulgária. Előbbi egyébként elárulta: csapatukat minimum képesnek tartják a csoportból való továbbjutásra.

Az első edzőmeccset Horvátországgal vívták, ahol idegenben 72-59-re kaptak ki, majd az olaszoktól szenvedtek el szoros (80-74) vereséget. A ciprusi torna első összecsapásán a csoportellenfél orosz válogatott csúnya verést mértek rájuk (88-51), majd egy újabb lengyelek elleni meccs után (64-55-ös vereség) Izraelt végül sikerült felülmúlni. A 88-82-es győzelemből Filip Videnov 24, Dejan Ivanov 17 ponttal vette ki részét. A sikernek azonban nem lehetett felhőtlenül örülni: Stefan Georgiev súlyos térdsérülést szenvedett. A rutinos center kiesésével a válogatott csapatkapitányát is elvesztették. Az új kapitány Videnov (Prokom) lett, aki 15 pontig jutott a spanyolok elleni augusztus 15-i meccsen, ahol 96-59-re nyert a címvédő.

Grúzia

A C-csoport 2. helyén végzett grúz válogatott nagy lehetőség előtt áll. Bár a kijutást ők is a FIBA döntésének köszönhetik, mindössze egy győzelemmel szereztek kevesebbet, mint a belgák. Az 5-3-as mutatóval záró keret okozhat még meglepetéseket Litvániában… Hogy a lengyeleket 2010 augusztusában mennyire lepte meg a közel húszpontos zakó, az jó kérdés, de az nem vitatható, hogy mindössze tíz percen át voltak ellenfelei a grúzoknak. A játék minden elemében leiskolázták ellenfelüket Pachuliáék, így önbizalommal telve vághattak neki a kvalifikáció hátralevő 7 mérkőzésének. A Belgiumban elszenvedett tízpontos vereség sem kellett, hogy kedvüket szegje, mondhatni érvényesült a papírforma, és hat napra rá már vigasztalódhattak is. A portugálokkal úgy bántak (el), ahogy kellett, Miranda hiába ügyködött össze 16 egységet, a palánk alatt 11-gyel több lepattanó landolt hazai kezekben, és a gyatra kettes dobószázalék ellenére büntetőzésben és hárompontosokban is jobb volt a Kokoskov-legénység. Bulgáriában folytatták a jó szériát, ahol a győzelem kulcsa az volt, hogy a harmadik negyedben 11 ponton tudták tartani a hazaiakat, akik a fennmaradó 30 percben egyenlő ellenfélként játszottak. A csoportmérkőzések során ekkor először nem Pachulia viselte a pontkirályi címet, Markoishvili, a Pallacanestro Cantù játékosa 23 pontot szerzett. Augusztus 17-én Lengyelország Gortat vezérletével revansot vett az első fordulóban elszenvedett vereségért, ezúttal egy percre sem lankadt a figyelmük védekezésben, az első negyed során a vendégek mindössze 8 pontot szereztek. Markoishvili lengyel parkettán is kitett magáért, így mélyen bevéste nevét a csapat sztárjai közé. Hazai pályán sem teljesítettek jobban Greenék Belgium ellen, a csoportelső a második találkozón is magabiztos győzelmet aratott, 23 ponttal tiporták a grúzok önbecsülését. Jól jött ezek után egy kis önbizalomnövelő csata Portugáliában, ahol már Tsikitisviliék oldalán állt 23-mal több pont az eredményjelzőn. Pachulia vette magára a vezető szerepet ezen a találkozón, 18 ponttal és 12 lepattanóval keserítette a vendéglátókat. Emelt fővel térhetett haza a válogatott az utolsó megmérettetésre, ahol Bulgária elleni 94-83-as sikerrel búcsúzott a grúz válogatott népes szurkolótáborától a kvalifikáción.

Igor Kokoskov 14 fős kerettel vágott neki az idén augusztusi felkészülési tornáknak. Észtországban, majd Hollandiában vettek részt nemzetközi tornákon, és a selejtezők után ezek a mérkőzések is bizakodásra adtak okot a grúz szurkolóknak, bár a válogatott kapitánya határozottan kijelentette, még fejlődniük kell a felkészülés során. Tallinban vereséget szenvedtek ugyan az észt csapat ellen az első mérkőzésen, de az amerikai és a svéd együttes ellen már győztesként térhettek az öltözőbe. Jól szerepelt Pachulián kívül Haynes, Tsintsadze, Markoishvili, Shengelia és Sanikidze is. A holland felkészülési tornán már nem kegyelmeztek a vendéglátóknak, de kevesebb babér termett Izrael ellen. Az amerikai Villanova University csapatát azonban gond nélkül oktatták Zaza Pachuliáék.

Ukrajna

Fresenkóék nem ismeretlenek számunkra sem, hiszen a tavalyi Eb-selejtezők során az ukránokhoz hasonlóan a magyar válogatott is a B jelzésű csoportban szerepelt. Mi több a végelszámolásban Bosznia-Hercegovina, Magyarország és Ukrajna is három győzelemmel és öt vereséggel zárt. Hogy a pontkülönbségek és körbeverések mekkora jelentőséggel bírnak, azt mi sem igazolja jobban, mint hogy Vitalij Csernij csapata már szeptemberben örülhetett, hogy biztosan szerepelhet a litvániai kontinensviadalon. Vitalij Csernij öröme azonban talán nem volt oly felhőtlen, hisz Mike Fratello váltja őt a kispadon. De ne szaladjuk ennyire előre, nem mehetünk el szó nélkül az augusztusi szereplésük mellett! Macedónia az első körben hazai közönség előtt páholta el Antics vezérletével az ukrán válogatottat, majd Bosznia-Hercegovinában sem jártak sikerrel Pecherovék. A 13 és 10 pontos bukták után az első győzelmet hazánk ellen jegyezhették, 80-71-re nyertek hazai pályán. A mérkőzés a félidőben még döntetlen volt, de az a bizonyos harmadik negyed ismét nem a magyarok felé billentette a mérleg nyelvét. Számunkra egy nagy macedóniai pofon után már Hanga 22 pontja is üdítően hatott ekkor, de a győzelmek számának tekintetében ez mit sem számított. A 2004-ben NBA-be is draftolt Lischuk nem tudta átmenteni formáját a következő találkozóra (ellenünk 27 pontot és 10 lepattanót gyűjtött), a britek Deng jó szereplésének köszönhetően 90-76-ra lenyomták az ukránokat. Macedónia sikere (71-55) McCalebbel, Anticcsal és Gecevskivel a soraikban nem jelentett meglepetést, az viszont már igen, hogy ők voltak az egyetlen csapat, amelyik oda-vissza legyőzte Csernij mester játékosait. A hazai pálya egyértelműen kedvező hatással volt Burtték teljesítményére, Bosznia-Hercegovina ellen például 6100 néző segítette a csapatot. A mérkőzés valójában már az első negyedben eldőlt, 31-14-ről már nem tudtak feltápászkodni Domercanték. A magabiztos hazai győzelmet azonban magyarországi vendégszereplés követte, és noha Szombathelyen maradtak üresen székek a lelátón, 1500 vérbeli szurkolóval ismerkedhettek meg az ukránok. Lischuk jött legkevésbé zavarba, 16 pontot termelt, rajta kívül Kravtsov és Fesenko jutott tíz fölé (12-12). Magyar oldalon is akadtak jó dobók bőségesen, Hanga 15/9-cel, Fodor 12/12-vel, Lóránt 11 ponttal zárt, Keller pedig úgy hozott össze 17 egységet, hogy közben zsákolóshow-val kápráztatta el a szombathelyi közönséget. Az idegenbeli fiaskó után ismét 6700 hazai drukker előtt szerepeltek az ukránok az utolsó körben, és tudták, ahhoz, hogy a szeptemberi bővítésnél bekerülhessenek, muszáj nyerniük. A brit válogatott számára ennek a mérkőzésnek már nem volt tétje, Mensah-Bonsu még kitömte ugyan 18 ponttal az ukrán gyűrűt, de a végén kilencpontos előnnyel Lischukék ünnepelhettek.

Fratello mester június elején hirdetett keretet, 21 játékost hívott harcba ekkor, a keret szűkítéséről való döntéseket pedig a júliusra hagyta. Viszonylag sok időt tölthettek edzéssel a játékosok, de az amerikai tréner szerint az igazi erejük egymás ellen nem nyilvánul meg kellőképpen, a válaszokat az edzőmeccsektől várta. Az AeroSvit Kupa volt az egyik olyan megmérettetés, amelyből már akár következtetéseket is levonhatott a nagyérdemű, az ukrán csapat mellett Fehéroroszország, Észtország és Jordánia válogatottjait látták vendégül Kievben. Ukrajna 93-89 arányú győzelmet aratott az észtek ellen, majd a fehéroroszok elleni gödörből egy 104-75-ös sikerrel lábaltak ki Jordánia ellen. Dmytro Gliebovtól és Olexiy Onufriyevtől megvált a szakmai stáb, Maksym Pustozvonov pedig térdsérülést szenvedett, ugyanakkor Maksym Vilkhovetskyi, Serhiy Lischuk és Sergii Gladyr kisebb-nagyobb mentségekkel kihúzta magát a korai szerepvállalás alól. A következő jelentősebb megmérettetés Izmirben várt a csapatra, ahol a torna első napján jó kezdés után hosszabbításban szenvedtek vereséget a törököktől. Ezt követően Szerbiával vívtak vérremenő harcot egy félidőn át, de a fordulást követően 83-57-tel lesöpörték őket a pályáról. Dusan Ivkovic ennek ellenére elismerően nyilatkozott az ukránokról, elmondása szerint az első félidei játékuk komolyan meglepte a szerb csapatot és nyilvánvalónak tartja, hogy idővel beérik Mike Fratello munkája. Ezt megerősítette az is, hogy az addig veretlen németek ellen 81-67-re győztek is, még ha a tornagyőzelem így is a Nationalmannschafté lett.