Euroliga, én így szeretlek! - Vol.3.
A minap böngészgettem a statisztikai rovatokat. Érdekességek, mérföldkövek után kutattam. Egy idő után valami furcsára lettem figyelmes. Egy név notóriusan vissza-visszatért. Marcus Brown...Marcus Brown...Marcus Brown. A huszonnyolc hivatalosan nyilvántartott kategóriából tizenhétnél a TOP25-ben ott tanyázik minden idők egyik leginkább alulértékelt amerikai kosárlabdázója. Ha másért nem is, ezért feltétlenül megérdemli, hogy nálam néhány sor erejéig ő legyen a reflektorfényben...
Kölyökként: 1974. április 24-én sírt fel a picurka Marcus, az Arkansas állambeli West Memphisben. Néhány év csattogós-lepkézés után, kipróbálva minden elérhető sportágat, hősünk a kosárlabdát választotta a szürke hétköznapokból való kitörés eszközének. A Murray State University boldogan tárta szélesre 1925-ben ácsolt kapuszárnyait, mikor Brown hosszas töprengés után az Ohio Valley Conference prominens képviselője mellett tette le a voksát. Nem döntött rosszul egyik fél sem. Négy konferencia győzelem és két -tiszavirág életű- Márciusi Őrület. A növést 193 centisen abbahagyó M ipari mennyiségben termelte a pontokat, megédesítve a fizika fakultástól fásult felebarátai hétköznapjait. 2236 pontot pötyögtetve össze, a harmadik legeredményesebb Racer-ként ballagott el 1996-ban. Az általa vezetett falka 49 siker mellett mindössze 15 zakót volt kénytelen felvenni. Végzős évében úgy pirított 26,4-es pontátlagot, hogy bőven 50% feletti hatékonysággal (42% a trojkáknál) dolgozott.
Edzésmenőként: Az egyetem történetében hatodikként - a Legelállóbb Fülű Profi Sportolók örökös királya, Popeye Jones után négy évvel- a 1996-os drafton bebocsájtást nyerhetett a NBA kíméletlen taposómalmába. A második kör 17. választottjaként nem sok jóban reménykedhetett, pláne olyan riválisok ellenében, mint Kenny Anderson, Isiah Rider vagy Stacey Augmon. Hiába a 9 perc játéklehetőség tükrében megsüvegelendőnek nevezhető 4 pontos idényátlag -és a kiváló, 41%-os triplavetés- a Portland Trailblazers akkori szezonja a Rose Garden és egy nyugdíjas "újonc" litván tanár, Sabonis mester debütálása miatt marad emlékezetes. A következő évben a Vancouver Grizzlies igazolta le, de azon kívül, hogy saját bőrén tapasztalhatta meg a kanadai hideget sok sót nem evett meg. Pályára lépés nélkül távozott 1998 tavaszán...
Duzzogva: Gyorskaját még a "Csalóka Álmok Földjén" is pénzért adnak, így elérkezett az első "ügynök felhív-bőrönd pakol-térkép felüt-fejet csóválva sóhajt-indul a hakni" túra. A Pau-Orthez-t választotta, de balszerencséjére, mire megszokta volna a kagylós omlettet, térdkeresztszalag-szakadást szenvedett a bajnoki döntő utolsó meccsén. Keserű szájízzel utazott haza közel tíz hónapos rehabilitációra a 20,5-ös átlag és a csinos gall bajnoki arany ellenére...
Számotvetve: Könnyek, kínok és ledobott kilók után, élete formájában várta a második esélyt. A Detroit vállalta magára a népmesei szerepet. Adtunk is, meg nem is. A Grant Hill-Jerry Stackhouse ultra-brutál duójának árnyékában írd és mondd 6 meccsen 45 játszott perc, és bruttó 10 dobott pont jutott osztályrészül a lelkes törülköző lóbálás mellett. Aztán, egy érzelmektől túlfűtött, ipari romantikával átitatott februári hajnalon főszereplőnk döntött: irány Európa és ezúttal végleg!
Sütkérezve: Az ezredfordulóval nagyot fordult a világ a derék Marcussal. Lezárva a "Stern játszótér" iránti, soha be nem teljesülő álmodozását, immár minden energiáját az Öreg Kontinens felé fordította. A következő 3 és fél szezon eredményeinek, sikerinek méltatására ezen írásom terjedelmi korlátai nem megfelelőek, így következzen egy szenvtelen summázat: triplázás a Limoges csapatával (bajnokság, kupa és Korac serleg). Olaszországi kiruccanás a Benetton Treviso zöld fehérében, 19.9-es Euroliga bemutatkozó évaddal 2001-ben. Efes Pilsen, török bajnoki cím duplázás, megspékelve egy kupaarannyal. Euroliga Második Ötös tagság.
Csúcsformában: Miután besöpörte a török kiírás MVP címét, az európai kosárlabdázás kirakatcsapata, a CSKA Moszkva egy biankó csekket küldött neki. Marcus Brown a legjobban kereső "nem NBA-s" labdapattogtatóvá vált az elkövetkező két esztendőben. A Csodálatos Galambász, Dusan Ivkovics irányította Moszkva sikert sikerre halmozott. 2 bajnoki és egy kupa siker, Euroliga Final 4-ok. Brown olyan korszakos zsenikkel zsugázott hétről hétre, mint a Türkcan, Papalukasz, Holden, Krhyapa vagy David Andersen. Tudására jellemző, hogy ő még közülük is kitűnt munkamoráljával, győztes habitusával és precizitásával. 56%-os dobószázalékkal hozott 17,8-as Euroliga átlagot, amiért beválasztották az Év Legjobb Ötösébe a 2003/2004-es évad végeztével!
Halandóként: Átfázva az orosz téltől, napfényre vágyott ismét. Két éves malaga-i kontraktust karcolt alá, hogy a Santiago, Welsch, Pepe Sanchez, Garbajosa fémjelezte Unicaja beteljesíthesse küldetését, végre valahára. Sergio Scariolo dirigálása mellett előbb a kupát, majd 2006-ban a spanyol bajnokságot is megnyerték. Üröm az örömben, hogy 13 éves profi karrierje leghektikusabb és legmellőzöttebb szezonját brusztolta végig fogcsikorgatva. Szezonátlaga a második évben a felére csökkentek (15,3-ról 7-re), a legendás edzőfejedelem bizalmát elveszítve. Megcsinálta, amit kértek tőle, ám róla is kiderült, nincs két ugyanolyan év, két ugyanolyan csapat. Egy teljes pályafutáson belül óhatatlanok a hullámvölgyek. Még ő sem volt képes minden évben ugyanazon az elképesztően produktív szinten játszani, mint a hispán kiruccanás előtt és után.
Mentorként: Sok fanyalgó legyintett, mondván, ez a Brown, már nem az a Brown. Jobban tették volna, ha csendben maradnak, mert Marcusnak még esze ágában sem volt visszavenni, sőt! Az "Ismerd meg Európát!" mozgalom keretein belül ezúttal Litvániában bukkant fel. Az örökös litván bajnok, Zalgiris csapatában karrierje egyik legkomplexebb évadát teljesítette. A triplázás (kupa, bajnokság,balti liga) mellett a legtöbb hárompontost (51),embertelen egyéni rekordokat pontban és indexben (31-41) tartogatott 2007. Ezt koronázta meg a litván kiírás MVP címével. Imádták a derék kaunasiak, és a szeretet kölcsönös volt, de ő menni akart. Nem a pénz, az Euroliga trófea vonzotta. Hiába a jelenben már sztárként visszhangzó nevek (Popovic, Kalnieteis, Jankunas), akkor még nem voltak többek ígéreteknél. A Zalgirisnek nem volt esélye a Final Four-ra, így kölcsönadták Brown-t a Maccabi-nak. Pechére a "Sárgák" is egy komolyabb megtisztulási fázis kellős közepén voltak. A Saras-Vujcic-Baston-Parker érának már végérvényesen vége, a Varázsló, David Blatt pedig még nem kezdett bele a "feltámasztásba". Búcsú a reményektől a TOP16-os kieséssel, és a társaktól egy izraeli bajnoki arannyal. Sabonis elnök úr, azonban fülig érő mosollyal várta vissza a csodálatos amerikai hátvédet. 35 évesen, megannyi egyéni sikerrel a puttonyban még két szezont töltött a parketten. Szerepe a vonalak között átalakult, amolyan vezér-tanár-példakép státusszá (bár egy felfoghatatlan 44/47-es EL. büntetőzést és egy Balti Liga MVP címet még odarakott a közösbe). Illusztris pályafutását két Balti Liga arannyal és egy-egy bajnoki és kupa sikerrel koronázta meg.
Euroliga öröksége: Legtöbb bedobott tripla (323) 6.hely, Legtöbb játszott perc (5516) 4.hely, Legtöbb VAL (2734) 3.hely, Legtöbb pont (2715) 2.hely és Legtöbb sikeres büntető és kiharcolt fault/meccs (688 és 4,92) 1.hely.
Zárásul álljon néhány mondata a legkilátástalanabb kaunasi időkből:
"Kérték a srácok, legyek én az edző, amolyan játékos-edző szerű valami, de leintettem őket. Én játékos vagyok, mondtam nekik, az én dolgom, hogy győzelemre vezesselek titeket a pályán!"