Euroliga-alapszakasz: 8. forduló (1.)

A-csoport: Bizkaia Bilbao (spanyol, 3 – 5) – Bennet Cantu (olasz, 5 – 3) 64 – 67 (14-17, 13-23, 20-14, 17-23)

Amekkora csodát csinált tavaly a baszk gárda a spanyol bajnoki ezüstéremmel, idén annyira átok ül a Bilbaón. Ha már azzal kezdtük az összes felvezetőnket ennek a csoportnak a küzdelmeivel kapcsolatban, hogy lassan alakul a hatos egál és szinte mindenki csak hazai pályán tud nyerni, most tökéletesen fordítva alakult minden és megborult a sokat feszegetett egyensúly. A hazaiaknál nem biztos, hogy „jó lóra tettek”, amikor Kacikarisz mester elé egy hároméves szerződéshosszabbítást tettek a klubvezetők, ugyanis egyre több jel utal arra, hogy a gyakorlatilag sztárgárda-erősségű kerettel rendelkező spanyol gárda eredményessége valahol az edző munkásságán, meccselésén bukik meg. Bilbaóban aztán tényleg minden fegyver rendelkezésre áll, hogy egy bomba csapat jöjjön össze idén, de nagyon döcög a szekér és egyre kínosabbak az eredmények. Ha van ebben a sportágban olyan, hogy sors és igazságtétel, akkor ennek a derbinek a végjátéka nem véletlenül alakult úgy, ahogy...

A vendégek rögtön a találkozó elején összehoztak egy 13 – 2-es futást, amivel akkor 8 ponttal tudtak meglépni, láthatóan sokkal koncentráltabban játszott az olasz alakulat, mint a hazai pályán szereplő és győzelmi kényszer alatt kosarazó Bilbao. Az első negyed végén még visszajött a baszk gárda, de a második etapban minden a vendégek szája íze szerint alakult. Hamar meglett a kétszámjegyű olasz vezetés, majd Marconato és Shermadini vezérletével már 38 – 24 arányban is vezetett a Cantu. Jó kérdés, hogy miért igazolta le D'or Fischert az ACB-s ezüstérmes, ha szinte semmire sem használja és még a helyét se nagyon tudja megtalálni a pályán sem védekezésben, sem támadásban. Addig rendben van, hogy az amerikai összehoz egy-egy szép sapkát meccsenként, de az ő adottságaival, fizikumával ennél azért több kellene ebben az alakulatban. Lényeg, ami lényeg, 13 egységnyi „deficittel” ment pihenni 20 perc után a Raul Lopezt pályára sem küldő vendéglátó. A fordulás után állva hagyta a hazai klub az itáliaiakat, Mumbru főszereplésével egy 8 – 0-át futott a Bilbao, de időben eszmélt a Cantu, mely semmi extrát nem csinált most sem, csak 40 percen keresztül koncentráltan és fegyelmezetten kosárlabdázott támadásban és védekezésben egyaránt. A másik láthatatlanná váló ember a hazaiaknál az az Aaron Jackson volt, aki bombaformában kezdte az idényt, kikiáltották az egész ACB legjobb irányítójának, azóta pedig a kezdő egyes poszthoz is méltatlanul produkál, ma pedig még az utóbbi hetekben mutatott performanszait is alulmúlta. Basile megvillant ebben a harmadik negyed utolsó perceibe érkezvén, akkor már újra 10 volt közte, csak 7 pontnyira tudott feljönni a vendéglátó a 30. minutum végére.

A negyedik periódusban nagyon ment előre Kacikarisz mester legénysége, de a hátrány eltüntetése után valamiért nem akart összejönni a vezetés átvétele. Egypontos mínusznál jött Mazzarino triplája, majd utána 59 – 61-nél Blums csak az egyik kísérletét tudta pontra váltani a büntetővonalról. 1:12-vel a vége előtt aztán a hazaiak legjobbja, Banic talált be közelről, amivel először vezetett a baszk alakulat! Ám Shermadini előbb egy nagy zsákolással, majd szerzett labdája után egy értékesített „egypontossal” válaszolt. Ekkor jött a szokásosnál némileg csendesebb Vasziliadisz és beverte a triplát a sarokból! - hitte ezt 8 ezer szurkoló és még pár százezer Tv-néző szerte a világon, majd pillanatokkal később kiderült, hogy „csak” kettes volt, mert rálépett a vonalra. Az öröm így is nagy volt, hiszen csak 2,9 szekundum maradt hátra a végső dudaszóig. Ám Gianluca Basile-nek ennyi is pont elég volt, hogy 11 méterről, emberrel a nyakán, fordulásból beverje az év eddigi legnagyobb kosarát, győzött a Bennet Cantu! Először történt az olasz ezüstérmessel ilyen idegenben ebben a sorozatban, ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy Andrea Trinchieri legénysége megváltotta a jegyét a következő körre - teljesen megérdemelten. Kacikarisz mester csak kínosan mosolygott a történteket látván, ő lassan a nagyon türelmes spanyol vezetőknél fogja megváltani az útilaput a talpára – teljesen megérdemelten. Ugyanis akik figyelemmel követik a Bizkaia Bilbao szereplését az utóbbi hetekben, hónapokban és látták ezt a mérkőzést is, pontosan tudják: a baszkok nem az utolsó másodpercben vesztették el ezt a találkozót, hanem valamikor a 2 – 13-as futásnál az első negyed közepén...

A Bizkaia Bilbao legjobbjai: Banic (16 pont, 7-ből 6 mezőny, 5 lepattanó), Grimau (11 pont, 5-ből 5 büntető, 3 lepattanó, 5 kiharcolt falt), Blums (10 pont, 5-ből 3 tripla, 3 lepattanó), Vasziliadisz (10 pont, 3 lepattanó, 3 eladott labda)

A Bennet Cantu legjobbjai: Micov (13 pont, 3-ból 3 tripla, 3 lepattanó, 3 szerzett labda, 5 kiharcolt falt), Shermadini (11 pont, 4-vől 4 mezőny, 5 lepattanó), Leunen (10 pont, 5 lepattanó, 2 szerzett labda), Markoishvili (9 pont)

 

A-csoport: Nancy (francia, 3 – 5) – Fenerbahce Ulker (török, 5 – 3) 53 - 73 (15-22, 10-10, 15-17, 13-24)

Feltettük a kérdést az NBA-be távozó Nicolas Batum elmenetelekor, hogy vajon mire lehet képes nélküle a francia bajnok a folytatásban? – körülbelül azt kaptuk eddig, amit ettől a helyzettől vártunk. Az atleticizmuson kívül másra nem nagyon építő gall gárdából kivették az „agyat” és a játékintelligenciát, no meg azt a nemzetközi szinten tapasztalt, igen magas kosaras kvalitásokkal rendelkező bedobót, aki ennek az évadnak az első periódusában egy teljesen másik szintre emelte a gallokat – most pedig nélküle visszaesett a csapat oda, ahová a többiek tudása alapján való. Az eddigi hazai pályán veretlen Nancy egy-egy fellángolástól eltekintve tükörsimán kapott ki a most is látványosan játszó James Gist vezette török aranyérmestől. A Feneren egy cseppet sem látszott meg Sefolosa távozása, Jerrells, Bogdanovic és az előbb említett Gist pótolták a kieső pontokat és az egyéb dolgokat is, melyek a svájci NBA játékos elmenetelével szükségessé váltak. Ha az Oklahoma City Thunder védekezőspecialistája nem is említhető egy lapon Batum képességeivel (bár azért nincs is olyan messze tőle), akkor a két csapat „többi” kosarasai közt valahogy ezzel a meccsel az és az itt látottakkal lehetne meghatározni, mi is a különbség ma a Nancy és a Fenerbahce között – egy szóval teljesen reális eredmény született. Az A-jelű csoport egyetlen igazi idegenbeli-specialistája tehát újabb skalpot gyűjtött be Törökországtól távol, ezzel szinte biztosan ott lehet a Top 16-ban, ami azért alapvető elvárás is volt az isztambuli gárdával szemben, hiszen a Final Fourt majd az ő csarnokukban rendezik.

A találkozó krónikájára kitérve a franciáknál a Batum helyére szerződtetett Kenny Gregory villanásaival több alkalommal is nagyon közel tudott jönni a hazai csapat, de a Törökök oldalán kiemelt trión kívül az Ulker hazai játékosai is jókor tudtak hozzátenni az összteljesítményhez, Kaya Peker és Oguz Savas vezetésével az utolsó negyed derekára egy 10 – 0-s futás után nem sokkal már 13-as fórban volt a vendég gárda, ami után már csak jobban nyílt az olló. A Fenerbahce úgy tűnik, hogy a kezdeti hullámzás után egyre stabilabb csapattá válik, ha ehhez a maghoz hozzá jön a hosszú ideje sérült Tomic, Turkcan páros, akkor sokra viheti idén a török bajnok, bár ehhez elengedhetetlen lesz, hogy hazai pályán is megbízhatóan produkáljanak. A Nancy-nak ezzel a vereséggel minden bizonnyal ennyi volt az Euroliga-szezon érdemi része, a legnagyobb csoda lenne, ha mindkét hátralévő meccsüket megnyernék és valahogyan továbbjutnának. Így is szép, amit letettek az asztalra, ha mást nem, de Batummal a fedélzeten szépen összekuszálták a szálakat, így páratlanul izgalmas két további fordulóval zárul a csoportkör az A-jelű hatosban.

A Nancy legjobbjai: Shuler (17 pont, 6-ból 3 tripla), Akingbala (11 pont, 9 lepattanó, 4 blokk), Gregory (8 pont)

A Fenerbahce Ulker legjobbjai: Gist (16 pont, 3-ból 2 tripla, 7 lepattanó, 2 szerzett labda, 4 eladott labda, 2 blokk), Jerrells (14 pont, 5 lepattanó, 7 kiharcolt falt), Bogdanovic (14 pont, 4 lepattanó, 5 kiharcolt falt), Onan (8 pont)

 

Az A-csoport állása:

1. Bennet Cantu 5 gy – 3 v

2. Fenerbahce Ulker 5 gy – 3 v

3. Caja Laboral 4 gy – 3 v

4. Olimpiakosz 3 gy – 4 v

5. Bizkaia Bilbao 3 gy – 5 v

6. Nancy 3 gy – 5 v

C-csoport: Anadolu Efes (török, 5 – 3) – Olimpia Milano (olasz, 2 – 6) 84 – 70 (22-13, 23-14, 21-25, 18-18)

Ha van olyan találkozó, ami után csalódottak lehetnek a semleges nézők, akkor ez volt az egyik olyan a mai este folyamán, hiszen az életéért küzdő olasz sztárcsapat küzdhetett volna némileg jobban is azért az életben maradásért... Az első meglepetés az volt, amikor Ersan Ilyasova is kifutott a pályára az Efes tagjaként, ő az előzetes hírekkel ellentétben még nem ment vissza az USA-ba (ahogy a másik oldalon ezt Danilo Gallinari viszont már megtette), így ez lett a búcsúmérkőzése a török alakulatnál az Euroligában. A 8 – 0-s start megadta az alaphangot az isztambuli közönségnek, ám 13 – 13-nál még tudott egyenlíteni az Omar Cook irányította vendég gárda. Aztán viszont újabb nagy futás jött Vujacic-ék részéről, amivel az első negyed végére már jelentős különbség alakult ki a két alakulat közt, majd a második játékrészben 39 – 19-nél már 20-szal ment Ufuk Sarica legénysége, gyakorlatilag itt el is dőltek az érdemi kérdések, már nem jött 10-en belülre az Olimpia Milano az egész találkozó alatt, teljesen megérdemelt és egyértelmű diadalt arattak Szavanovicsék, akiknél továbbra is hiányzott Kinsey. Az Efes ezzel biztos Top 16-os résztvevő, az itáliaiak pedig tuti kiesők, ha a Partizan holnap legyűri a belgákat.

Sergio Scariolo-ért most egy város imádkozik – Milánóban sokan félnek attól, hogy a spanyol válogatottat Európa trónjára felvezető mestert ideje korán felállítják a kispadról a mindent alulmúló eredménysor és a kerethez képest érthetetlenül gyenge játék miatt. Sajnos valahol igaza is lenne a klubvezetőknek, ha meghúznák ezt a döntést, de adódik a kérdés: ha egy ilyen szaktekintély nem tudott többet kihozni ebből a társaságból, akkor ki lenne erre képes?! Valami nagyon nem stimmel az olasz kirakatcsapatnál... A törököknél viszont annál inkább, remek szériában van az Efes és a gárda mutatott performansza is egyre több bizakodásra ad okot. Nagyon kiegyensúlyozott csapatteljesítményt hozott ma a hazai alakulat.

Az Anadolu Efes legjobbjai: Guler (14 pont, 7-ből 6 mezőny), Vujacic (12 pont, 4 lepattanó, 4 gólpassz), Akyol (12 pont, 4-ből 4 mezőny, 3 lepattanó), Batista (10 pont, 6 lepattanó), Szavanovics (9 pont)

Az Olimpia Milano legjobbjai: Hairston (17 pont, 9-ből 7 mezőny, 5 kiharcolt falt), Focisz (13 pont, 6 lepattanó), Buruszisz (13 pont, 6 lepattanó, 5 kiharcolt falt), Mancinelli (11 pont, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), Cook (10 pont, 4-ből 2 tripla, 3 lepattanó, 6 gólpassz)

 

A C-csoport állása:

1. Maccabi Tel-Aviv 5 gy – 2 v

2. Real Madrid 5 gy – 2 v

3. Anadolu Efes 5 gy – 3 v

4. Partizan Belgrade 4 gy – 3 v

5. Olimpia Milano 2 gy – 6 v

6. Spirou Charleroi 1 gy – 6 v

B-csoport: Zalgiris Kaunas (litván, 2 – 6) – Panathinaikosz (görög, 6 – 2) 59 – 94 (14-15, 5-26, 19-24, 21-29)

„Látjuk”, hogy sokan vakargatják a szemüket, hogy vajon jól látnak-e és nem írtuk-e el az eredményt, de nem, ez a valós statisztika. Különösen érdekes lehet a második negyed részeredménye, erre természetesen külön kis is térünk. Úgy harangoztuk be ezt a mérkőzést, mint a litván bajnok nagy esélyét arra, hogy meglépjen az üldözőktől, de a pozitív forgatókönyv helyett egy akkora hazai verésbe néztek bele Popovic-ék, ami után nehéz lesz kijózanodni és nyerni a közvetlen riválisok ellen. Az első negyedben még voltak hibák a címvédőnél, de a másodikban olyan erődemonstrációt tartottak Kaimakogluék, mint amilyet pár nappal korábban a görög pontvadászatban – csak akkor egy gyenge hellén kiscsapat ellen tették mindezt, nem pedig az igen erős kerettel rendelkező Zalgiris Kaunas otthonában... Mivel az utóbb említett balti klub ellen is összejött a hasonló kiütés, így adódik a kérdés: mit csinál idén a litván bajnok?! Annál nagyobb hideg zuhany nem kell egy csapatnak és az edzőjének, hogy félidőben 12 ezer hazai szurkoló, akik kivétel nélkül bravúrt vártak a PAO ellen, 19 – 41-es állással menjenek el a büfébe... A Ty Lawson-t elvesztő kaunasiak hétről hétre képesek alulmúlni önmagukat, de a sors furcsa fintora, hogy így is jó esélyük van a Top 16 kiharcolására, ám ahhoz kelleni fog az áttörés és a saját árnyék átlépése... Az 52 százalékkal büntetőző, 17,6 százalékkal triplázó vendéglátó az egész év eddigi legnagyobb csalódása, még a Bilbaónál is lényegesen nagyobb alulteljesítők ők, hiszen nekik a játékuk is abszolút kilátástalan.

A Panathinaikosz érdemeit se vitassuk viszont el, hiszen a görög aranyérmes is kisebb hullámvölgyben volt pár héttel ezelőtt, de Obradovics mester kiagyalta a megoldást ez alkalommal is, szárnyal a címvédő, nincs erre jobb szó. Nick Calathes a padról beszállva remekelt, 17 pontot szórt 4 gólpassz kíséretében, már a bátyja, Pat is tagja az aktív rotációnak, ő 2 egységgel zárt. A legutóbb szemsérülést szerző(!) Batiste 13 pontjával tudatta a szurkolóval, hogy mára kutya baja, Steven Smith pedig lassan olyan fegyver támadásban, mint tavaly az előző klubjával, ahol hellén pontkirályi címet szerzett. Most 17-et szórt, ezzel holtversenyben a vendégek legeredményesebbje tudott lenni. Diamantidisztől nem kellett az extra, így a tapasztalt irányító szokásához híven nem vállalt, amikor arra csapatának nem volt igazán szüksége. Aleks Maric is kapott pár percet, amit hasznosan töltött el a pályán (6 pont), az ausztrál nagyember borzasztóan kellene egészséges formában erre a szezonra a Panának. Obradovics mesternek egyébként megint volt alkalma több szerkezetet is kipróbálni, ebből a későbbiek folyamán jelentősen profitálhat a görög óriás.

A Zalgiris Kaunas legjobbjai: Weems (16 pont, 12 lepattanó, 6 eladott labda, 7 kiharcolt falt), Popovic (14 pont, 6-ból 6 büntető, 3 gólpassz, 5 kiharcolt falt), Kalnietis (8 pont, 3 lepattanó)

A Panathinaikosz legjobbjai: N. Calathes (17 pont, 9-ből 8 mezőny, 4 gólpassz), Smith (17 pont, 5-ből 3 tripla, 5 lepattanó, 3 gólpassz), Batiste (13 pont, 5 lepattanó, 3 szerzett labda), Vojukasz (8 pont, 3 lepattanó), Sato (7 pont, 8 lepattanó, 2 blokk)

B-csoport: CSZKA Moszkva (orosz, 8 – 0) – KK Zagreb (horvát, 2 – 6) 87 – 74 (18-23, 25-11, 17-24, 27-16)

A játéknap egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatta ez az összecsapás, hiszen az előzmények ismeretében olyan 40 pont körül lett volna a reális különbség a két gárda közt ezen az estén. Ám mivel a labda kerek, a meccseket pedig 0 – 0-ról kezdik, ezért a zágrábiak az esélytelenek teljes nyugalmával játszottak Moszkvában, ami azt eredményezte, hogy három negyeden keresztül győzelmi esélyeik voltak a veretlen óriásklub szinte bevehetetlen csarnokában... Simon kosaraival 5 pontos fórral zárták az első negyedet a már Ford nélkül érkező, Kasunt és Mulaomereovic-ot sérülés miatt nélkülöző zágrábiak. A második játékrészben Mejia, az alig használt légiós szórta a kosarakat, de ekkor kijött a valós különbség a gárdák közt, így 9 egységnyi előnnyel mehetett pihenőre a CSZKA 20 perc játék után. A fordulást követően Josh Heytvelt fantasztikus dobó-show-ja következett, melynek eredményeképp a harmadik 10 perc végén Siskauskas triplája kellett, hogy egyáltalán vezetéssel kezdhessen neki az orosz bajnok az utolsó etapnak. Ott még 4 percig gyűrték egymás a felek, aztán Krsztics, aki a feldobás előtt vehette át a novemberi MVP címért járó trófeát, eldöntötte a derbit. A várakozásokkal abszolút ellentétes találkozón alaposan megizzadt a sokat cserélő és többnyire a tartalékjait játszató CSZKA Moszkva, melyben Darius Lavrinovic is visszatért egy hónapnyi kényszerpihenő után. Kazlauskas mester legénysége még mindig veretlen, rajtuk kívül csak a Barcelona mondhatja el ezt magával a teljes mezőnyt számításba véve.

A CSZKA Moszkva legjobbjai: Gordon (18 pont, 3 gólpassz), Krsztics (14 pont, 9 lepattanó), Mejia (13 pont, 3 lepattanó, 2 szerzett labda), Siskauskas (11 pont, 3-ból 3 tripla), Voroncevics (10 pont, 5-ből 5 mezőny)

A KK Zagreb legjobbjai: Simon (21 pont, 7-ből 7 büntető, 5 gólpassz, 2 szerzett labda, 4 eladott labda, 8 kiharcolt falt), Heytvelt (19 pont, 9-ből 6 mezőny, 4-ből 3 tripla, 5 lepattanó), May (13 pont, 3 lepattanó)

A B-csoport állása:

1. CSZKA Moszkva 8 gy – 0 v

2. Panathinaikosz 6 gy – 2 v

3. Unicaja Malaga 3 gy – 4 v

4. Brose Baskets Bamberg 2 gy – 5 v

5. Zalgiris Kaunas 2 gy – 6 v

6. KK Zagreb 2 gy – 6 v

D-csoport: Asseco Prokom (lengyel, 1 – 7) – Union Olimpija (szlovén, 1 – 7) 67 – 52 (12-15, 14-15, 23-3, 17-19)

A „kiesési rangadón” - vagy roncsderbin... - nem volt egyszerű helyzetben a vendég együttes, hiszen a négy legmagasabban jegyzett játékosuk közül hárman is távoztak az elmúlt napokban, különböző okokból, a negyedik pedig nem lépett pályára ma este. Danny Green visszament a tengerentúlra az NBA-s edzőtábor kezdete miatt, Ratko Varda és Ben Woodside pedig egyéb okok miatt bontatták fel szerződéseiket az Union Olimpijával. Damir Markota nem vállalta a játékot, ahogy Muric sem, így mondhatni, hogy a B-csapatával állt fel a dél-szláv alakulat. Ennek ellenére egy félidőn keresztül gyönyörűen tartották magukat Salninék és megmutatták, miért is a Prokom volt az a csapat, mely legtovább maradt nyeretlen ebben az alapszakasz-csoportkörben. Aztán a nagyszünetben Pacesas mester vélhetően elmondta fiainak, hogy szeretne még a gárda kispadján ülni a következő hetekben is, ezért legyenek szívesen komolyan venni a mérkőzést és lehetőleg megnyerni azt. Motiejunas-ék ennek a szellemében jöttek ki a fordulás után és egy 23 – 3-as(!) játékrésszel le is rendezték a dolgokat. A vendéglátók összesen 14 triplát dobtak be, igaz ehhez szükségük volt 35(!) kísérletre, tehát nem akármilyen tűzijáték volt a meccsen, a szlovének is próbálkoztak 16-szor, de hiába, csupán 3-szor voltak eredményesek távolról. A 11 pontos, 21(!) lepattanós Motiejunas Euroliga rekordot döntött, hiszen 18 védőlepattanót még soha senki sem szedett le egy találkozó alatt ebben a sorozatban. Az edzőmérkőzéssé degradálódó derbi tehát tartogatott érdekességeket, de nem véletlenül erről az összecsapásról emlékeztünk meg utolsó helyen a mai nap összefoglalásakor.

Az Asseco Prokom legjobbjai: Frasunkiewicz (12 pont, 6-ból 4 tripla, 3 lepattanó), Blassingame (12 pont, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Seweryn (12 pont), Motiejunas (11 pont, 4-ből 2 tripla, 21 lepattanó (ebből 18 védő), 3 gólpassz), Lapeta (9 pont, 11 lepattanó (ebből 6 támadó), 3 eladott labda)

Az Union Olimpija legjobbjai: Rothbart (16 pont, 11 lepattanó), Thompson (11 pont, 4 lepattanó), Capin (11 pont, 7 gólpassz, 5 kiharcolt falt), Salin (10 pont, 4-ből 2 tripla, 2 szerzett labda, 5 kiharcolt falt)

A D-csoport állása:

1. Barcelona 7 gy – 0 v

2. Monte Paschi Siena 5 gy – 2 v

3. UNICS Kazany 5 gy – 2 v

4. Galatasaray 3 gy – 4 v

5. Asseco Prokom 1 gy – 7 v

6. Union Olimpija 1 gy – 7 v

A játéknap legemlékezetesebb egyéni teljesítménye Nenad Krsztics nevéhez fűződik, a CSZKA centere nagyot játszott a negyedik negyedben, erről nézhetünk most megy egy összeállítást: