Startol az Euroliga!

Szerző: Kezdő5.hu 2011. Október 17. 11:43:25

A mai napon egy „előrehozott mérkőzéssel” kezdetét veszi a kontinens topsorozatának 2011 – 2012-es csoportköre. Ebből az apropóból nézzük meg, kiknek sikerült idén felkerülniük a 24-es főtáblára és hogyan alakultak a csoportbeosztások. A holnapi, Euroliga-történelmi cikkünkben felidézzük a múlt nagy csatáit, teljesítményeit, de előbb nézzük meg, mi várható az idei kiírásban a csoportkörbe jutott kluboktól a „modern” Euroliga 12. idényében, ami összesen az 55. kiírása lesz az európai él/bajnokcsapatok számára létrehozott kupasorozat(ok)nak.

A lebonyolítás igencsak átlátható és egyszerű, hiszen a 24-es főmezőny (melyben 22 csapat alanyi jogon kapott indulási jogot egy úgynevezett ULEB licence alapján, amiről mindent megtudhattok az Euroliga-történelmi cikkünkből, 2 gárda pedig egy-egy 8 csapatos, egyenes kieséses rendszerű tornáról jutott be az elmúlt hónapban) négy darab hatos csoportra oszlik, melyekben a klubok oda-vissza körmeccseket játszanak, majd a legjobb 4-4 alakulat léphet tovább a Top 16-ba, ahol újabb hasonló lebonyolítású, de már csak 4-4 csapatot tömörítő csoportkör következik. Onnan 2-2 egyesület jut be a legjobb 8 közé, ahol már egyeneskieséses rendszerben játszanak keresztbe a gárdák, méghozzá 3 győzelemig tartó párharcokban, a győztesek a májusi, Isztambulban rendezendő Final Four résztvevői lehetnek, ahol egy-egy elődöntő, majd a döntő után meglesz a 2012-es győztes. Addig is, nézzük, milyen felállással startol el a 2011 – 2012-es évad alapszakasz-csoportköre!

A-csoport

Fenerbahce Ulker (török)

Az ötszörös török bajnokot a rájátszás sem állította nagyobb kihívás elé odahaza, mindössze a döntőben szenvedtek el két vereséget a Galatasaray ellenében. Mivel ők is isztambuliak, így az Anadolu Efeshez hasonlóan számukra is kiemelt fontosságú lesz idén az Euroliga. A 90-es évek közepén a Korac kupa meghatározó csapata volt a Fener olyan nevekkel, mint Mahmoud Abdul-Rauf, Marko Milic vagy Ibrahim Kutluay. 2006-ban a Fenerbahce egyesült az Ulker Istanbullal, így létrejött Törökország egyik legerősebb klubja. Az azóta eltelt öt hazai bajnokságból négyet megnyertek, míg a török kupából kettőt gyűjtöttek be. Neven Spahija vezetőedző nem akármilyen kerettel dolgozhat, bár az utolsó pillanatban Sarunas Jasikevicius játékjogáról le kellett mondania. Ahogyan a nagykönyvben meg van írva, szinte minden posztra jut két meghatározó európai szintű spíler. A horvát Roko Ukic, az amerikai Curtis Jerrells vagy a hazai Engin Atsur csak hogy az irányítókat nézzük. De itt van Mirsad Turkcan, Kaya Peker, az ugrógép James Gist, az egyik legjobb török játékos Ogüz Savas. De hogy ki ne maradjon a sorból a dél-szláv légió Gasper Vidmar, Marko Tomas, Bojan Bogdanovic és nem utolsó sorban Emir Preldzic. A legújabb igazolásuk Thabo Sefolosha volt, az NBA-ben többnyire védekezésre használt kisember ezen a porondon támadófegyverként is értékes lehet. A nemzetközi sorozatokban valamiért nem akar kijönni nekik a lépés az utóbbi években, ám idén minden más lehet, mivel sokkal alaposabb csapatépítés történt náluk, mint ahogy azt megszokhattuk, tavaly például már a Top 16-ból sem tudták továbbverekedni magukat. Ebben a hatosban kötelező számukra a továbbjutás, ezzel a kerettel igazán nagy céljaik is lehetnek, nem lenne meglepetés, ha a Final Fourban kötnének ki, és mivel azt éppen Isztambulban rendezik... De ennyire ne szaladjunk előre!

Bizkaia Bilbao Basket (spanyol)

Óriási meglepetésre a Barcelona mellett a baszk „kiscsapat” jutott még be tavaly az ACB-döntőbe. Ott ugyan nem tudott ellenfele lenni a katalán óriásnak, azonban a szezont így is igazi sikertörténetként könyvelték el Bilbao-ban. A vezetőség ezen fellelkesülve, nem hogy nem hagyta széthullani a csapatot, hanem további erősítésekbe fogott. A Real Madrid-tól megszerezték a rutinos D’or Fishert a palánk alá, valamint a Barca csapatkapitányát, a csupa szív Roger Grimau-t is a csapathoz csábították. Nem csak az Ibériai-félszigeten, hanem keleten is szétnéztek, és hazahozták a korábbi spanyol válogatott Raul Lopezt, valamint leigazolták a bosnyák válogatott Askarbic-ot. A hadművelet zárásaként pedig – vélhetően a csapat görög nemzetiségű edzőjének kérésére – elhozták a veterán Michalis Kakiuzis-t, aki a csapat negyedik görög nemzetiségű játékosa lett. Mivel a tavalyi siker fő letéteményesei közül Jackson, Banic, Mumbru, Vasilaidis, Blums és Hervelle is a csapatnál maradt, elmondható, hogy a kisebbik baszk csapat tovább erősödött az átigazolási időszakban, és ismét szép perceket okozhat a drukkereknek az elkövetkezendő szezonban nem csak a hazai porondon, de az Euroligában is. Hervelle sérülése miatt egy ideig lehetnek gondjaik, de a sorozatban abszolút újoncnak számító Bilbaótól így is elvárás a továbbjutás a következő körbe. A 2009-es és 2010-es Európa Kupa-elődöntős baszk gárda kissé sötét lónak számíthat, ez abszolút csak az előnyükre fog válni és akár több kört is sikerrel abszolválhatnak ebben a sorozatban.

Caja Laboral (spanyol)

A spanyol bajnokság tavalyi negyedik helyezettjénél is történt változás bőven. Huertas helyett a helyi legenda, Pablo Prigioni kezébe kerül a karmesteri pálca, aki 34 évesen még egyszer nekiveselkedik az Euroliga-trófea elhódítási kísérletnek. A csapat rajta kívül is számos nagy névvel bővült, hiszen megszerezték az NBA-be egykoron komoly reményekkel érkezett centert, Joey Dorsey-t a Raptorsból, a fiatal francia centert, Kevin Seraphin-t a Washingtontól, ráadásul a mezőnyposztra is jutott egy NBA játékos Reggie Williams személyében, aki a Golden State Warriors alkalmazottja volt tavaly. Azonban itt még mindig nem álltak le, hanem Macej Lampe személyében sikerült a csapathoz csábítani a tavalyi orosz pontkirályt, valamint a Lietuvos Rytas centere, Milko Bjelica is itt folytatja. És mintha ez még mindig nem lenne elég, akkor Prigioni cseréjének elhozták a fiatal francia irányítót, Thomas Huertel-t is. Arról pedig eddig említést sem tettünk, hogy a tavalyi alapemberek közül San Emeterio, Teletovic, Oleson és Ribas maradt a csapatnál. Egyszerűen szédületes névsor, hihetetlen mélységű keret! Gyakorlatilag 14-15 bármikor bevethető játékos áll a jelenkor egyik legjobb – és legkeményebb – edzőjének, Dusko Ivanovicnak a rendelkezésére, akikkel nem is lehet más a cél, mint a bajnoki cím a hazai bajnokságban, és az Euroliga négyes döntő. Természetesen távozói is voltak a baszk alakulatnak, de ilyen bevételi oldal mellett Stanko Barac, Milt Palacio, Vladimir Dragicevic vagy akár Esteban Batista távozása is bőven a viselhető kategóriába tartozik. Tavaly a későbbi döntős Maccabi ellen estek ki a negyeddöntőben, de a korábbi években szerepeltek már a fináléban is, egészen pontosan 2005-ben a mi Dávid Kornélunk jelentős közreműködésével! Ebből a hatosból tehát kötelező számukra a továbbjutás, de az is nagy csalódás lenne, ha a legjobb 8 között majdan nem találkoznánk a nevükkel.

Olympiakos (görög)

Hozzáértő szakértők szerint az Olympiakos nagyon meggyengült erre az idényre. Távozott Matt Nielsen (Khimki Moszkva), Theodoros Papaloukas (Maccabi), Yotam Halperin (Szpartak Szentpétervár), Loukas Mavrokefalidis (Szpartak Szentpétervár), Milos Teodosic (CSKA Moszkva), Jamon Gordon (Galatasaray) és még sorolhatnánk. Lényegében két meghatározó ember maradt Vassilis Spanoulis és Marko Keselj személyében. A bajnoki döntős, görög kupagyőztes 32-3-as mérleggel zárta az idényt odahaza, az Euróligában pedig a legjobb nyolcig jutott. Hogy idén mire viheti, az csak attól függ -bár ez közhely - hogy Dusan Ivkovic miként tud csapatot kovácsolni az érkezőkből. Fontos erősítés a macedón Pero Antic, a litván Martynas Gecevicius és visszatér Spanyolországból Evangelos Mantzaris és Georgios Printezis is. A két srác, akire húzgálják a szájukat az a két NCAA végzős Kalin Lucas (irányító a Michigan Stateről) és Matt Howard (bedobó az elmúlt két év bajnoki döntősétől a Butlerről). A nagy öreg, Lazaros Papadopoulos nevét is érdemes megemlítenünk, az ő hazatérése is jelentős erősítés lehet az 1997-es kiírás győztesének. Valóban kérdéses, hogy hogyan tudnak első európai évükben beilleszkedni az amerikaiak, de nem lesz olyan rossz ez a csapat. Itt ebben a hatosban mindenféleképpen lesz esélyük a továbbjutásra, de ezt tőlük ebben a formában elvárni – ráadásul egy ilyen erősségű csoportban, ennyire meggyengült kerettel – nem lehet.

Bennet Cantu (olasz)

Az elmúlt évben egy csapat tudta csak megközelíteni a Monte Paschit az olasz bajnokságban, ez pedig az a Cantu volt, amellyel szeptember közepén egy hosszabb írás keretében foglalkoztunk. Ezek alapján, no meg azok alapján hogy az idei szuperkupa döntőn olyan közel álltak a csodához, a Siena legyőzéséhez egy komoly téttel bíró meccsen, mint amilyen közel olasz csapat régen, a Benett Cantu joggal lehet ott a bajnok kihívói között, illetve itt az Euroliga csoportköréből sem lenne hatalmas meglepetés, ha kivívnák a továbbjutást. A lombardok a Siena szakmai útját járva a csapatjáték tökéletességében hisznek, és a zöldekhez hasonlóan náluk is az állandóság volt a fő szempont az idei keret kialakításakor, számukra viszont új, nehezítő körülmény az hogy ismerkedniük kell a párhuzamos terheléssel, mert minimum az Euroliga alapszakaszában, hét közben is komoly mérkőzéseket kell majd hogy vívjanak. Az erősítések is ennek a célnak lettek alárendelve. Basile, Cinciarini és Ligthy szerződtetésével már a mezőnyposztokon is kellő rotáció áll Trinchieri mester rendelkezésére. A grúz Georgi Shermandini, aki az Euroliga címvédő Panathinaikos-t hagyja ott, leigazolásával pedig már a palánk alatti posztok tekintetében is EL kompatibilis lesz a Cantu. Ettől függetlenül a a nagyon erős riválisokkal szemben nem lesz könnyű dolguk, minden bizonnyal az Olympiakos és a Nancy lesznek a közvetlen ellenfeleik ebben.

Nancy (francia)

A Nicolas Batum-mal megerősített francia bajnok alanyi jogon indulhat az Euroligában, rögtön bele is kóstolhatnak a gallok egy igen finom kis csoportba, ahonnan kisebb csoda lenne, ha sikerülne továbbjutniuk. Egyrészt azért, mert van azért bőven gondja a Nancy-nak, Abder Kader Sylla hosszú hetekre kidőlt, így rá nem számíthat Monschau mester, de ettől függetlenül elég bő a keret, ez mondhatni, meg sem fog kottyanni nekik. A rohanós kosárlabdát játszó Nancy ugyan Vincent Pourchot személyében rendelkezik egy 222 centire nőtt centerrel, de őt leszámítva igazi small-ball gárda az övék. A nigériai Akinlolu Akingbala, valamint a John Linehan, Jamal Shuler amerikai légiós páros lehet a legnagyobb segítsége a Nicolas Batum, Kenny Grant duónak, de a kispadról érkező Adrien Moerman is használható játékos lehet Euroliga szinten is. Ahogy említettük, az Olympiakos és a Cantu az a két rivális számukra, akiket megelőzhetnek, de a papírforma és a nemzetközi tapasztalat nem mellettük szól. Ettől függetlenül a csoport (egyik) fekete lovai ők, ha alendületes játékot megfelelő eredményességgel is tudják párosítani, akkor a negyedik helyre pár bravúr árán odaférhetnek.