Coppa Italia: újabb sienai trófea
Egy csapat amely bő fél évtizede (legalábbis Olaszországban)nyerésre van ítélve: Egy csapat amelyet 6 éve próbálnak (sikertelenül) a trónról letaszítani. Egy csapat amely hazájában csak nyer és nyer. Egy csapat amelynek titkát évek óta próbálják megfejteni. De a sienai csodára és a sikerre nincs általánosan alkalmazható recept, mert ez a csapat győzelemre van ítélve. Ebben a szezonban a megszokottnál többet botladozott, de megtehette, mert a rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben így sem fenyegeti semmi és senki a tabellaelsőségét. Mégis ez a kissé szokatlan bukdácsolás arra bátorította a torinói olasz kupa (Coppa Italia) nyolcas döntőjébe jutó olasz kosaraselit klubjait, hogy nyíltan az uralkodó trónjára törjenek. Az uralkodó (Siena) viszont kíméletlenül megbüntette a trónkövetelőket, és kétséget sem hagyott afelől, idén is minden fronton a végső sikerre tör. A 2012-es kupagyőzelem a Montepaschi Siena 12. itáliai trófeája (bajnoki, kupa, szuperkupa) volt az utóbbi 5 esztendőben. A 8 legjobb olasz klubcsapat, az elsősorban a FIAT –ról és a Juventus futballcsapatáról nevezetes piemonti nagyvárosban Torinóban , annak is a 2006-os téli olimpiára átadott monumentális csarnokában(a 15 ezres PalaIsozaki jelenleg a legnagyobb olasz sportcsarnok) adott egymásnak randevút, hogy megküzdjenek a rangos kupáért.
A negyeddönttők meglepetés, és különösebb izgalmak nélkül, az esélyesek sikerével zajlottak le. A Montepaschi Siena csak arra ügyelt hogy ne engedje biztonságos távolságon(8-10 pont) belülre a Dinamo Sassarit, és David Moss valamint Bo McCallebb remeklésével 70 – 60-ra legyőzték a szárdokat. A Benett Cantu nagyon megverte a Sidigas Avellinot, a 99 – 70-es imponáló győzelem, az igazi csapatmunka diadala volt, a Cantuban sikeresen (5 lepattanó, 6 gólpassz) mutatkozott be az új szerzemény Doron Perkins. Meglepően sima volt a Scavolini Pesaro győzelme a bajnokság abszolút meglepetéscsapata, az Umana Venezia ellen. A 20 pontos (90-70) diadal fő letéteményesei ezúttal is a Pesaro amerikai légiósai (White, Jones, Hickman) voltak, de mellettük a litván Lydeka és a sérüléséből visszatérő Cusin is ragyogóan játszott. A negyeddöntők legnagyobb érdeklődéssel várt találkozója az Olimpia Milano – Virtus Bologna derbi volt. Két hete, kisebb meglepetésre a Milano nyerni tudott Bolognában, így bizakodva várhatta a kupaösszecsapást. Ezúttal nem is kellett csalatkozniuk a milánói sztárklub játékosainak és híveiknek, mert már kifejezetten jól játszva, az első negyedben eldöntötték(31-14) a fontos összecsapást, a Bologna ugyan még Koponen és Douglas Roberts egyszer visszakapaszkodott -2 pontra (75-77), de ebben ki is merült a tudományuk, a 82-77-es milánói siker teljesen megérdemelt volt.
Siena – Milano és Cantu – Pesaro elődöntők alakultak így ki tulajdonképpen a papírformának megfelelően. A szombati első összecsapás, a szezoncsúcsrangadója volt "újratöltve". Ősszel a Milano, még az időközben az NBA-ben is egyre inkább klasszissá érő Danilo Gallinari vezetésével, és hathatós közreműködésével legyűrte a Sienat. Akkor még azt hihettük Scariolo legénysége fel tud nőni a liga egyeduralkodójához, de a piros fehérek az azóta eltelt időszakban nem igazán szolgáltak rá a megelőlegezett bizalomra. Ennek ellenére a hétvégén kis híján ismét nyertek a bajnokcsapat ellen. Fotsisék már a negyeddöntőben is jól játszottak, de még a Bologna ellen mutatott szintre is rá tudtak tenni egy lapáttal a Siena ellen. Egy valaki ellen nem volt orvossága Scariolonak, azt az egy valakit pedig úgy hívták: David Andersen. Az ausztrál center ezúttal is ellenállhatatlan volt, 25 pontjával egy rendkívül izgalmakat követően a döntőbe vezette csapatát. A másik elődöntőben izgalmunkban nem rágtunk tövig a körmünket. A Bennet Cantu végig vezetve múlta felül az eddig is erőn felül teljesítő Scavolini Pesarot. Érdemi különbséget jelentett az hogy a 2 csapat kispadja közt jelentős minőségi különbség volt a Cantu javára, mert amíg Dalmomte a "Scavo" szakvezetője igazából csak 2 minőségi cserével (Cusin, Cavaliero) bírt, addig a Cantu mestere, Trinchieri mind az 5 posztot tudta rotálni. Nem véletlen, hogy a győzelmet is két csereember, a két grúz: Manuchar Markoisvili és Giorgi Shermandini szállította a Cantunak.
A döntőben így a 2011-es bajnoki finálé"újrajátszásának" szurkolhatott az impozáns torinói sportcsarnok majd 8 ezer nézője. Az olasz csizma két Euroliga reprezentánsának összecsapásán a bajnok siena csak az első néhány percig hagyott kétséget afelől, ma Itáliában nincs párjuk. A Cantu legjobbját, az egész tornán remekló grúz harcost, Markoisvilit egy szürke sienai peremember, Marco Carrareto tökéletesen kivette a játékból, a Lavrinovic - David Andersen centerduónál pedig, és ez vasárnapi is bebizonyosodott, kevés jobb palánk alatti páros pattogtat egész Európában. A langaléta dán-ausztrál pedig ezúttal 23 ponttal lett a mezőny legjobbja, és teljesen egyértelműen és megérdemelten lett a torna MVP-je is. Az utolsó negyedre már 25 pont fölé hízott a Montepaschi előnye, ekkor már igazi örömjáték folyt a parketten, és a Cantu talán már a hétközi Barcelona elleni rendkívül fontos Euroliga rangadóra tartalékolt, de ekkor már nem fejtett ki komoly ellenállást, és csak azért tudta a végére 88-71-re kozmetikázni a végeredményt, mert az utolsó 5 percben elsősorban a végül 15 pontot szerző veterán Gianluca Basile révén sorra hullottak be az addig kiperdülő tripláik. A 2012-es év olasz kupagyőztese a Montepaschi Siena lett!
A torna MVP-je: David Andersen
A torna "All star" kezdő ötöse: Bo McCallebb (Siena) - James White (Pesaro) - Manuchar Markoisvili (Cantu) - David Andersen (Siena) - Antonis Fotsis (Milano)
Az olasz kupa 8-as döntőjének 4 napját 24 055 fizető néző látta a torinói olimpiai csarnokban.