Beharangozó – olimpiai férfitorna, B-csoport

Az olimpiai torna B-csoportja lesz a halálcsoport, előre szinte megjósolhatatlan, hogy ki hol végez. Eleve pikáns a házigazda brazil és a legnagyobb dél-amerikai rivális argentin csapat párosítása, de a tavalyi Európa-bajnoki döntő is megismétlődik a spanyol-litván meccsen. A nagyon masszív, a kvalifikáció során az olasz és a görög válogatottat megelőző horvátok a régi olimpiai idők felidézésére készülnek, és Nigériát sem szabad leírni.

A csoportmeccsek sorsolása ide kattintva megtekinthető.

 

Spanyolország

FIBA-ranglista: 2.
FIBA tag: 1934 óta
Legjobb eredményei: Olimpiai 2. (1984, 2008, 2012), világbajnok (2006), Európa-bajnok (2009, 2011, 2015)
Legutóbbi eredményei: olimpiai 2. (2012), világbajnoki 5. hely, Európa-bajnok (2015)

A 12-es keret

Irányítók: Ricky Rubio, Jose Calderon, Sergio Rodriguez
Dobóhátvédek: Juan Carlos Navarro, Sergio Llull
Kiscsatárok: Rudy Fernandez, Victor Claver, Alex Abrines
Erőcsatárok: Nikola Mirotic, Felipe Reyes
Centerek: Pau Gasol, Willy Hernangomez

A hispán válogatott a csoport egyértelmű esélyese, ugyanakkor náluk belefér (és bele is szokott férni), hogy a formájukat a kieséses szakaszra időzítsék. Arra nagyon fognak figyelni, hogy az Egyesült Államokkal ne kerüljenek egy ágra, ezt a csoportgyőzelem gyakorlatilag garantálná. Most azonban a csoport annyira erős, hogy nagyon nem engedhetnek ki egyszer sem (talán Nigéria ellen, de ők várhatóan pofozógépek lesznek), és a múlt kötelez - a spanyol válogatottban tisztelhetjük 2008 és 2012 olimpiai ezüstérmesét, azt gondolom, hogy ennél lentebb Rióban sem szeretnék adni. A keretet elnézve sok small-ballt láthatunk majd tőlük - a sérülésből lábadozó Marc Gasolt nem lehet pótolni centerben, láthatóan nem is próbálták meg, inkább a sebességre és a kinti dobásokra igyekeznek majd építeni, a palánk alatt pedig továbbra is Pau Gasolban bízhatnak.

Részletesebben elemezve a keretet az első ránézésre szembetűnik, hogy a rutinnal nem lesz gond, hiszen a 36 éves Pau Gasol mellett ott lesz a pályán a szintén 36-ot taposó Navarro, Reyes, illetve a 35 éves Jose Calderon. 30 felett járnak már olyan klasszisok is, mint Rudy Fernandez (31) és Sergio Rodriguez (30). A keret fele tehát már a harmadik X-ben jár, ugyanakkor egyénileg mindenki jó karban van, kérdés, hogy így egy csapatban a kor okozhat-e gondot. A keret másik felében is vannak már nagyon rutinos játékosok, Sergio Llull, Victor Claver és Ricky Rubio is sok nagy csatát megélt spíler, nagyon nem kell őket bemutatni. A következő generációt most hárman képviselik: a Bulls erőcsatára, Nikola Mirotic, a Knicks által draftolt, idén nyáron a tengerentúlra átvitt Willy Hernangomez, illetve a Barcelona mezét nemrég a Thunderére cserélő 23 éves Alex Abrines – a spanyol kosárlabda erejét mutatja, hogy hármójukat csak a csapatlista végén vehetjük számításba.

A spanyol csapat régóta abban nagyon erős, hogy a 12. embert is bármikor be lehet vetni, ez pedig egy ilyen sűrű tornán, különösen a csoportmeccsek vége felé nagyon sokat érhet. A hátvédeknél öt klasszis játékos osztozhat a perceken: Rubio kiválóan passzol és védekezik, Calderon a triplákban és a passzolásban erős, Rodriguez és Llull támadásban univerzálisak, védekezésben pedig ha nem is kiemelkedőek, de nagyon aktívak - Navarro pedig valódi triplakirály. Évek óta játszanak egymás mellett a válogatottban, ismerik egymás gondolatait, és ellenféltől függően lehet őket variálni. A hármas poszton is igazi dőzsölés van: Fernandez sokoldalúsága és sebessége legendás, Abrines szintén nagyon mozgékony és nehezen fogható, Victor Claver pedig small-ball 4-est is gond nélkül eljátszik. Talán erőcsatárban kicsit vékonynak tűnnek a spanyolok, mert bár Mirotic-nak halálbiztos keze van 8 méterről is, védekezni annyira nem szeret és nem is tud, cseréje, Reyes pedig támadásban nem igazán opció már. A hátsó lyukakat Pau Gasolnak kellene betömnie: rutinból sok mindent meg tud oldani, ugyanakkor ha vele valami gond lesz (akár faultproblémák), akkor Willy Hernangomez nem tudja átvenni a szerepkörét – kilókban, centikben, pláne képzettségben más szint Gasol. Marc Gasol távollétében nagyon sok múlik a bátyján, mert bár a kosárlabda trendjei a small-ball felé mutatnak és a spanyolok is igyekeztek túltölteni a keretet jó periméter-játékosokkal, Marc univerzális játéka, passzkészsége, védőjátéka pótolhatatlan.

A bizonyítási vágyról fentebb már írtunk, ehhez kapcsolódik, hogy a Nagy Armada korosztályának legjobbjait valószínűleg utoljára látjuk majd az olimpián. Egészen biztosan szeretnének még egyszer valami nagyon nagyot dobni, a motivációval biztos nem lesz bajuk – a nagy kérdés az, hogy az öregedő testek bírni fogják-e. A kispadon Sergio Scariolo ül, akivel három EB-t nyertek a spanyolok 2009 és 2015 között, és a 2012-es olimpián is ő dirigált – rajta nem fog múlni a siker.

 

Argentína

FIBA-ranglista: 4.
FIBA tag: 1932 óta (alapító)
Legjobb eredményei: Olimpiai bajnok (2004), világbajnok (1950), Amerika-bajnok (2001, 2011)
Legutóbbi eredményei: olimpiai 4. (2012), világbajnoki 11. hely (2014), Amerika-bajnoki 2. (2015)

A 12-es keret

Irányítók: Facundo Campazzo, Nicolas Laprovittola
Dobóhátvédek: Manu Ginobili, Carlos Delfino, Nicolas Brussino
Kiscsatárok: Andres Nocioni, Patricio Garino, Gabriel Deck
Erőcsatárok: Luis Scola, Leonardo Mainoldi
Centerek: Roberto Acuna, Marcos Delia

Az argentinok a 2012-es olimpia 4. helye után kisebb hullámvölgybe kerültek, sem a 2014-es világbajnokságon, sem a 2013-as FIBA Americas-on nem ők játszották a főszerepet. Mostanra viszont lezajlott náluk egy kisebb generációváltás, és a régi spílerek közül is többen vállalták az olimpiát, jelenleg érdekes egyveleg a kék-fehér válogatott.

A spanyolokhoz hasonlóan náluk is van jó néhány rutinos spíler, azonban a sikert sikerre halmozó aranycsapatból az irányítók már kikoptak - a Ginobili-Nocioni-Scola agytröszt viszont nem, sőt a sokoldalú, komoly NBA-tapasztalattal rendelkező Carlos Delfino is játékra jelentkezett. A játékmestereknél lezajlott a generációváltás, Campazzo a Real Madrid játékosa (igaz többnyire kölcsönben van), Laprovittola pedig 2015-ben jött át Európába (többek között Szolnokon is megfordult a Lietuvos Rytas színeiben a EuroCupban). A dobóhátvédeknél a lassan 40 éves Ginobili, valamint a 2004-es olimpiai bajnok Carlos Delfino képviseli a rutint, róluk sok újat nem tudunk mondani.

Jó eséllyel az argentinok is sokat fognak small-ballozni, mivel a veterán Nocioni remekül érzi magát erőcsatárként, így lehetőség nyílik két ifjú tehetség szerepeltetésére a hármas poszton: Nicolas Brussinót a Dallas Mavericks, a George Washington Egyetemen idén végző Patricio Garinót a San Antonio Spurs igazolta le a nyáron: mindketten 23 évesek, és az olimpia remek lehetőség arra, hogy magas szintű versengésben is megmutassák magukat új csapataik edzői stábjának.

A sokadvirágzását élő Nocioni mellett Luis Scola lehet a legtöbbet pályán magasemberként, a veterán erőcsatár-center az NBA-ben már nem faktor (érdekes lehet a találkozója Valanciunas-szal, hiszen a magunk mögött hagyott szezonban egyik cseréje volt a litvánnak), de az ilyen válogatott tornákon még mindig képes dominálni. A cserék (Mainoldi, Delia, Acuna) jó kiegészítő emberek, de Mainoldi kivételével komolyabb csapatnál nem játszottak – utóbbi is csak egy évet bírt a Laboral Kutxánál, összességében nem nehéz megjósolni, hogy részfeladatokra használják majd őket, ahogyan a 21 éves kiscsatárt, Gabriel Decket is.

A kispadon a rutinos Sergio Hernandez ül, ő 2005 és 2010 között vezette már a nemzeti csapatot (2008-ban olimpiai bronzot is nyert), majd 2012-ben beugró segédedzőként volt ott az olimpiai 4. hely megszerzésénél. 2015-ben tért vissza szövetségi kapitányként, és rögtön ki is harcolta az olimpiai indulás jogát egy FIBA Americas ezüstéremmel. Rajta semmi nem fog múlni, hiszen kiválóan ismeri a veteránokat, és az új arcokkal is gyorsan szót értett – szokás szerint egy egységes, mindenkire veszélyes argentin csapatra számíthatunk, a csoportmeccseken mindenképp. Náluk a nagy kérdés az, hogy a kieséses szakaszra mennyire tudnak felnőni a kiegészítők, az fogja meghatározni, hogy meddig jutnak.

 

Litvánia

FIBA-ranglista: 3.
FIBA tag: 1936 óta
Legjobb eredményei: Olimpiai 3. (1992, 1996, 2000), világbajnoki 3. (2010), Európa-bajnok (1937, 1939, 2003)
Legutóbbi eredményei: olimpiai 5-8. (2012), világbajnoki 4. hely (2014), Európa-bajnoki 2. (2013, 2015)

A 12-es keret

Irányítók: Mantas Kalnietis, Vaidis Kariniauskas
Dobóhátvédek: Renaldas Seibutis, Marius Grigonis, Adas Juskevicius
Kiscsatárok: Jonas Maciulis, Mindaugas Kuzminskas
Erőcsatárok: Paulius Jankunas, Domantas Sabonis
Centerek: Jonas Valanciunas, Antanas Kavaliauskas, Robertas Javtokas

A litván válogatott az elmúlt három világversenyen egyaránt bekerült a legjobb négy közé: a 2014-es világbajnokságon 4. helyen végeztek, a 2013-as és 2015-ös Európa-bajnokságon pedig döntőt játszottak. Ez így önmagában is kellő tiszteletet parancsoló eredménysor, ehhez azonban vegyük hozzá, hogy eközben a magas posztokról olyan játékosok koptak ki, mint a Lavrinovic-ikrek és Donatas Motiejunas – de hiába keressük már Linas Kleiza, Sarunas Jasikevicius vagy Martynas Pocius nevét is, Jonas Kazlauskas szövetségi kapitány úgy épített be fiatalokat, új játékosokat, hogy az közben nem ment az eredmény rovására. A csapatot a 2012-es olimpia után átvevő Kazlauskas 2000-ben, Sydney-ben már egyszer dobogóra vezette a válogatottat, és most is jó esélye van erre.

A hátvédek sokáig Sarunas Jasikevicius árnyékában éltek, azonban Kalnietis és Seibutis szépen csendben átvette a stafétabotot, és bár már nem fiatalok (30-31 évesek), gyakorlatilag a legjobb korban vannak. Mögöttük ott a kombó hátvéd Juskevicius, illetve a fiatal, 22 éves Grigonis, aki szépen lépdel előre a spanyol bajnokságban (a Manresától a nyáron igazolt a Tenerifébe). Érdekes sztori Kariniauskas története: a 23 éves, kiválóan védekező dobóhátvéd 2015-ben a Zalgirist hagyta ott a görög másodosztály Kymis nevű csapatáért, azonban innen is meghívót kapott – a 2010-ben alapított klub az elmúlt 3 évben 3 osztályt lépett előre, jövőre már a görög élvonalban szerepelhet.

Áttérve a magasabb posztokra, a kiscsatár pozícióban a bőség zavarával küzdhet az edzői stáb, hiszen a Real Madrid klasszisa, a nemrég 2+1 évet hosszabbító Jonas Maciulis mellett a borzasztóan rossz matchupot jelentő kiscsatár-erőcsatár, Mindaugas Kuzminskas áll készen a bevetésre – utóbbit ráadásul nyáron leigazolta a New York Knicks, a nála időnként kérdéses játékkedvvel így nem lesz gond. A palánkok alatt Jonas Valanciunas helye megkérdőjelezhetetlen, ráadásul a főcsoportdöntőig menetelő Toronto Raptors egyik legjobbja volt. Párja a palánk alatt a nagyon rutinos Jankunas, vagy az Oklahoma City Thunder új üdvöskéje, Domantas Sabonis, a legendás Arvydas Sabonis fia lehet – a magasemberek szekcióját a veterán izomember Javtokas, és a szintén rutinróka Kavaliauskas teszi teljessé.

Összességében elmondható, hogy egy igen összeszokott, stabil játékot játszó válogatott a litván, ahol a kulcsemberek jó korban vannak, a kiscsatár-erőcsatár-center poszton a mélységük és variálhatóságuk a spanyolokénál is jobb. Esetükben a hátvédsor mélysége a neuralgikus pont: ha Seibutisék végig állják a sarat, akkor Kosárország legjobbjai 16 év után újra olimpiai érmet fognak nyerni.

 

Brazília

FIBA-ranglista: 9.
FIBA tag: 1935 óta
Legjobb eredményei: Olimpiai 3. (1948, 1960, 1964), világbajnok (1959, 1963), Amerika-bajnok (1984, 1988, 2005, 2009)
Legutóbbi eredményei: olimpiai 5. (2012), világbajnoki 6. hely (2014), FIBA Americas 9. hely (2015)

A 12-es keret

Irányítók: Marcelinho Huertas, Raulzinho Neto, Rafael Luz
Dobóhátvédek: Leandro Barbosa, Vitor Benite
Kiscsatárok: Marquinhos Souza, Alex Garcia, Giulherme Giovannoni
Erőcsatárok: Nene Hilario, Augusto Lima
Centerek: Cristiano Felicio, Rafael Hettsheimeir

A brazil válogatott az utóbbi években rendre ott volt egy nagy siker kapujában, de sem a londoni olimpián, sem a 2014-es világbajnokságon nem tudták átlépni az árnyékukat, és bejutni a legjobb négy közé – meg lennénk lepve, ha ez a hazai rendezésű olimpián összejönne. Az is probléma, hogy a csapat lelke, Anderson Varejao kénytelen volt lemondani a szereplést sérülés miatt, ennél viszont sokkal fajsúlyosabb gond, hogy a csapat húzóemberei egyszerűen túl idősek, a fiatal korosztály pedig minőségben messze elmarad tőlük. A fentebb tárgyalt csapatoknál a 7-8. emberek is NBA-játékosok, európai klasszisok, a házigazdáknál más a helyzet.

Még a hátvédeknél a legjobb a szituáció, hiszen a Lakers és a Warriors (illetve most már Suns) sok nagy csatát megélt veteránjai, Marcelinho Huertas és Leandro Barbosa az előző idényben nem kaptak komoly terhelést, ráadásul mögöttük ott van a fiatal Raul Neto, aki a Jazzben kifejezetten szépen debütált az NBA-ben. Őket két ACB Ligás hátvéd, Rafael Luz (Laboral) és Vitor Benite (Murcia) egészíti ki. Luz 15 éves kora óta az ACB-ben szerepel, 2015-16-ban ment haza egy évre Brazíliába – jó formába is került otthon, nem véletlenül igazolta le a nyáron a Laboral Kutxa. Vitor Benite megbízható cserehátvéd, ezt a válogatottban is hozni tudja.

A csatároknál kezdődnek a problémák, a Marquinhos-Garcia-Giovannoni kiscsatár trió nem életbiztosítás (pláne hogy Garcia meglehetősen alulméretezett), és akkor finoman fogalmaztunk. Mindhárman otthon játszanak, Garcia és Giovannoni betöltötte a 36-ot, de Marquinhos is már 32 éves. Egy fokkal jobban állnak az erőcsatárokkal, mert Nene Hilario évtizedes NBA-múltja sokat jelent, és a Real kosarasa, Augusto Lima sem rossz játékos – hét évet húzott le az ACB-ben, és igazolta le a Madrid (majd adta kölcsön a Zalgirisnak). Kicsit vékonyak itt, de ha nem lesz sérülés, ők ketten megoldják.

A centereknél azonban már nem nagyon lehet „legjobb esetben még jól is elsülhet” alapon gondolkodni. Anderson Varejao mellett Tiago Splitter és Vitor Faverani is hiányzik, így a Bulls kiegészítő emberének, Cristiano Feliciónak, illetve az ACB-ben megbukó, 30 évesen már otthon játszó Hettsheimeirnek borzasztó nehéz dolga lesz, hiszen már a csoportmeccseken szembe fog jönni Pau Gasol, Jonas Valanciunas, Luis Scola. Csupa dörzsölt, klasszis magasember, akik pillanatok alatt leültethetik a padra a brazil centereket, onnantól kezdve pedig borul a csapat játéka.

Hogy ez ne így legyen, azért az argentin kapitány, Ruben Magnano teheti a legtöbbet – az argentin válogatottat 2004-ben a mesebeli olimpiai bajnoki címhez segítő mester sokat hozzá tud tenni a padról. Egy dolgot nem tud, ha minden csapatrészében erősebb ellenfelekkel kell játszani, márpedig abból már a csoportkörben lesz elég. Könnyen elképzelhető, hogy a braziloknak vért kell izzadniuk a csoport 4. helyéért is. A litvánokkal és a spanyolokkal kezdenek, ott nem lesz sok esélyük – a horvát vagy az argentin csapatot kell(ene) megverniük Nigéria mellett, nem lesz egyszerű küldetés…

 

Horvátország

FIBA ranglista: 12.
FIBA tag: 1992 óta
Legjobb eredményei: olimpiai 2. hely (1992), világbajnoki 3. hely (1994), Európa-bajnoki 3. hely (1993, 1995)
Legutóbbi eredményei: Európa-bajnoki 9. hely (2015), Világbajnoki 10. hely (2014), Európa-bajnoki 4. hely (2013)

A 12-es keret:

Irányítók: Roko Leni-Ukic, Rok Stipcevic
 Dobóhátvédek: Mario Hezonja, Krunoslav Simon, Filip Kruslin
 Kiscsatárok: Bojan Bogdanovic, Luka Babic, Zeljko Sakic
 Erőcsatárok: Dario Saric, Marko Arapovic.
 Centerek: Miro Bilan, Darko Planicic.

A horvátok az olaszországi kvalifikációs tornán mutatták meg az erejüket, hiszen az olasz és a görög válogatottat megelőzve harcolták ki az olimpiai részvételt. Aleksandar Petrovic a „győztes csapaton ne változtass” elvét követve nem eszközölt cserét a Torinóban nagyot játszó keretben, így gyakorlatilag változtatás nélkül állnak az akkor leírtak.

A két irányító, a rutinos Ukic és Stipcevic jól vezette a csapatot, nem hiányoztak a honosított amerikai játékosok ebből a szekcióból, a csapat lelke pedig továbbra is a 2-3-4-es poszton szereplő Hezonja, Simon, Bogdanovic, Saric négyes. Az Olaszországban is látszott, hogy ők nagyon össze vannak szokva - a kiegészítő embereket pedig úgy válogatták össze melléjük, hogy ne legyen nagyobb fennakadás a csapatjátékban.

A centereknél továbbra is vékonyak, ezt rengeteg small-ballal, kinti dobásokkal igyekeznek kompenzálni, a klasszikus magasembereik inkább védekezésben jók – ez viszont ebben a csoportban talán nem akkora hátrány, hiszen a spanyolok és az argentinok mellett a brazilok és a nigériaiak is hasonló problémával küzdenek. Igazi sötét ló a horvát csapat, nem igazán lehet belőni, hogy mire lesznek képesek. A nyitónapon a spanyolokkal játszanak, ők azért Marc Gasol nélkül is erősebbek náluk, utána viszont Argentína és Brazília következik: ha céltudatos, klasszikus délszláv kosárlabdájukkal meg tudják törni a dél-amerikaiakat, akkor azzal meg is szerezték a csoport minimum 3. helyét.

 

Nigéria

FIBA ranglista: 25.
FIBA tag: 1964 óta
Legjobb eredményei: olimpiai 10. hely (2012), világbajnoki 13. hely (1998), Afrika-bajnok (2015)
Legutóbbi eredményei: olimpiai 10. hely (2012), világbajnoki 14. hely (2006), Afrika-bajnok (2015)

A 12-es keret:

Irányítók: Ben Uzoh, Josh Akognon, Michael Umeh
Dobóhátvédek: Chamberlain Oguchi, Stan Okoye, Ebi Ere
Kiscsatárok: Michael Gbinje, Andy Ogide
Erőcsatárok: Ike Diogu, Alade Aminu
Centerek: Shane Lawal, Ekene Ibekwe

A regnáló Afrika-bajnok 2012-ben járt először olimpián, rögtön meg is verték Tunéziát – bár végül simán kiestek a csoportból, jó szájízzel mehettek haza. A riói tornán hasonló sikerélményük nem nagyon lesz, és nem csak azért, mert borzasztó nehéz a csoportjuk. A hiányzók névsora impozáns, az Afrika-bajnok keretből a Festus Ezeli, Ekpe Udoh centerpáros nem lesz itt, ráadásul a Portlandben parádés szezont futó Al-Farouq Aminu, a gárda legjobb játékosa sem, utóbbinak nem sikerült elintézni megnyugtatóan a biztosítását…

Nélkülük azért meglehetősen egysíkú játékra számíthatunk Nigériától, hiszen a hátvédsorban ott van az NBA-tapasztalattal rendelkező Ben Uzoh, az Olaszországban pallérozódó Akognon, illetve a nagy tornákon rendre jól teljesítő Oguchi.

Csatárposztokon már jóval gyengébb a felhozatal. A Detroit Pistons frissen igazolt játékosa, Gbinje, illetve a szintén komoly NBA-múlttal rendelkező, de már Kínában pattogtató Diogu lehet a kezdő, mögöttük viszont nincsenek nagy nevek: a hátvéd-kiscsatár Okoye az olasz másodosztályban pattogtat, Ogide a francia B-csoportban – az idősebbik Aminuban bízhatnak, ő idén Izraelben All-Star is lett, nem lehetetlen, hogy Diogu helyén ő fog kezdeni.

Centerposzton Ezeli és Udoh nélkül a Barca centere, Shane Lawal nyakába szakadt minden, Ibekwe valószínűleg nem sokat fog pályára kerülni. Lawal igazi őserő, aki jól elbirkózik a palánkok alatt, de minőségi centermunkát ne várjunk tőle, így a csapat támadójátéka szinte törvényszerűen ki fog szorulni a periméterre, ott pedig klasszisok sora vár rájuk az összes meccsen. A tartalékos Nigériának így valószínűleg várnia kell története második győztes meccsére az olimpián – ha mégis összejönne, az a torna egyik szenzációja lenne.